Irodalom érettségi

József Attila utolsó verseinek én- és világképe

József Attila élete

Élete: 1905-ben született Budapesten. Az apja a költő hároméves korában elhagyta a családot. A család egyre mélyebbre süllyedt a nyomorba, végül ötévesen az édesanyja állami gondozásba adta egy időre. 1919-ben halt meg az édesanyja. Nővére férje lett a gyámja. Gimnazista korában fedezték fel költői tehetségét. Magántanulóként érettségizett, majd Szegedre került magyar-francia-filozófia szakra. Párizsi Sorbonne egyetemén ismerkedett meg az avantgárd irányzatokkal. Hazatérése után Tiszta szívvel című verse miatt eltanácsolták az egyetemről. 30-as években kommunista párt tagja. Gyömrői Edit a kezelőorvosa (pszichoanalitikusa), akibe reménytelenül szerelmes. Szanatóriumban kezelésre szorul. Pár nappal azután, hogy elhagyta a szanatóriumot, öngyilkos lett. (1937)

Költészetének főbb jellemzői A XX. századi magyar líra kiemelkedő egyénisége. Léthelyzetét a teljességvágy, a szeretetigény, az árvaság és kitaszítottság érzése határozta meg. Szellemi szabadságra, lelki függetlenségre és emberi teljességre törekedett.

Amikor személyes élményeit jeleníti meg, a teljes emberi léttel néz szembe, a társadalom problémái pedig személyes élményként jelennek meg.

Fontosak az életrajzi elemek, mert versteremtő motívumként visszatérnek. Édesanyjához fűződő viszonyát dolgozza fel Mama, Anyám, Anyám meghalt, Kései sirató című verseiben.

A gyermekkor és a felnőttkor alapélménye is a magány, az elhagyatottság és a nélkülözés, a fizikai és lelki megaláztatás. Minden költői törekvése egyetlen kérdésre irányul: az identitásképzés forrásainak hiányában (ld. Tiszta szívvel) hogyan lehet életképes ént és sorsot kiépíteni? A felnőtté válás problémáját jeleníti meg Talán eltűnök hirtelen, Karóval jöttél, Tudod, hogy nincs bocsánat című verseiben.

Korai költészetében tudatos költői feladatként tűzi ki, hogy úrrá legyen ezeken a kihívásokon, utolsó korszakának verseiben e program (felnőtté válni, emberhez méltó életet élni) kudarcával kell szembenéznie.

Versei filozofikus tartalmúak, ezért művei nagy részét a gondolati lírához soroljuk. Költészetére nagy hatással voltak az avantgárd stílusok, valamint a Nyugat íróinak, például Ady, Móricz, Juhász, Babits költészete.

Versei többségében szabad képzettársítások, konkrét vagy elvont összetett költői képek, valamint a tárgyi dolgok és személyes érzések, hangulatok összekapcsolásai figyelhetők meg.

József Attila kései versei

Az 1935 és 1937 közötti időszakban a helyzete még nehezebbé, az élete még kilátástalanabbá vált. A költészete viszont nagyobb mélységeket tárt fel.( Közben a történelmi helyzet is feszültebb lett: a fasizmus előretörése miatt egyre nyomasztóbbá vált a légkör egész Európában.) A létösszegzés, a bűn és a büntetés, a lelkiismeret vizsgálata az alaptémái ennek az életszakasznak. József Attila úgy érzi, valami nagy bűnt kellett elkövetnie, hogy ennyire társtalanná, sikertelenné, kiszolgáltatottá vált, személyiségét nem tudta adottságainak megfelelően kiteljesíteni, hogy elmulasztotta megvalósítani a lehetőségeit. Ez a vívódás hatja át leginkább a kései verseket, amelyek József Attila utolsó kötetében, a Nagyon fáj címűben jelentek meg.

Végső összegzés, számvetés versei, mivel betegsége és a magányérzete is elhatalmasodott rajta. Nem mutatkozik már semmilyen lehetőség a méltó életre, sőt már a költészet sem vigasz számára. Nincsen már olyan szerep, magatartás, amely kiutat kínálhat, pl. férj, apa, költő, szerkesztő. Bűn nélküli bűnösség tudata jelenik meg mindhárom költeményben. Közös a kudarcérzés és az elrontott élet fölötti gyász, az életre való alkalmatlanság érzete és a jó halál lehetőségének kizárása. A költő befelé fordul, elhibázott életén mereng.

Karóval jöttél (önmegszólító vers, gyermek-motívum, vádló kérdések)

Létösszegző, önmegszólító vers. A kiábrándult felnőtt szólítja meg gyermek önmagát a költeményben. A gyermekmotívum József Attila költészetének egyik meghatározó jellemzője. Az osztott személyiségnek azt a rétegét jelenti, amely a felnőttben is olyan kiszolgáltatott és esendő, mint egy kisgyerek. Ebben a versben nyelvi szinten is megjelenik. Ehhez a nyelvi réteghez tartoznak a gyermeknyelvi szavak, mint az „itt csücsülsz”, a gyermekkort idéző állapot, a tejfogak megléte vagy a sajátosan gyerekkori helyzetek: „magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad”. Ez utóbbiak metaforikusan a felnőtt lelki kitárulkozását és önkínzását is megjelenítik.

Fájdalmas, vádló kérdésekben fogalmazza meg, mi a legsúlyosabb vétség a felnőtt férfi számára: az, hogy nem valósította meg magát és nem töltötte be a lehetséges szerepeket. Mi marad akkor a felnőtt ember számára? A párna a komfortosságot és a szerető gondoskodást is jelenthetné, de a szöveg tragikus kontextusában már a halálra utal. „Szerettél? Magához ki fűzött? Bujdokoltál? Vajjon ki űzött? Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd, se késed nincs, se kenyered. Be vagy a Hét Toronyba zárva, örülj, ha jut tüzelőfára, örülj, itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet.” A lírai én a költemény végén külső szeretet hiányában megpróbál önmaga gyámolítójaként fellépni. A karó jelképezi a formátlanságot, az élettelenséget, a világból való kivertséget. A teljes verset egyfajta önmagát sirató jelleg hatja át.

Talán eltűnök hirtelen (időszembesítő, elpazarolt élet, elhibázott döntések, negatív zárlat)

Időszembesítő vers:  értékekkel teli múltat veti össze az értéktelen jelennel. A költő halála előtt nem sokkal keletkezett mű. Múltat és jelent ütközteti a költeményben. A jelen képében mindig megjelenik a jövő, amelyben megoldásként a halál képe is felmerül, az élet folytathatatlanságának motívuma. A múlt negatív, így a költő a jelent és jövőt is szükségszerűen annak látja. Bűntudat hatja át a szöveget, mivel nem tudta személyiségét kiteljesíteni. A legnagyobb bűne, hogy másmilyennek hitte a létet, mint amilyen valójában.

A költői én közvetlen megszólalása jellemzi a művet. A lírai én továbblépésének nincsen esélye. A korlátlan lehetőségek gondolatát illúzióként értelmezi, mivel a szerepálmok beteljesedése lehetetlen. A halál nem félelmetes lehetőségként van ábrázolva, hanem vigaszt nyújtó természeti képekben jelenik meg. Három idősík között szoros logikai kapcsolat. Az időhatározó szavak gyakorisága is jelzi az idő központi szerepét az élettörténetben. Az életút tele van elhibázott döntésekkel. Saját felelősség hangsúlyozott volta a lírai én bűnösségét erősíti. Számvetése szinte a bibliai tékozló fiú vallomásához hasonló, csakhogy a versbeli beszélő nem nyer bocsánatot senkitől. A vers negatív képpel és hanghatással záródik: „Ifjuságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek”.

Íme, hát megleltem hazámat…(végső búcsú, teljes belenyugvás)

Létösszegző vers. Önirónia hatja át a költeményt. Az első és az utolsó versszakból a végső búcsú hangjai hallhatók. Az első versszak így szól: „Ime, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul irják fölébem, ha eltemet, ki eltemet.” A vers – és az életmű – teljes feladással, fájdalmas belenyugvással zárul: „Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot, már végképp másoknak remél.”

Gyakorló kérdések

  • Melyek József Attila költészetének legfőbb jellemzői?
  • Az életrajzi háttér milyen támpontot ad az életmű értelmezéséhez?
  • Hogyan jellemezhetők az anya-versek? Milyen példákat tudsz felhozni anya-versekre?
  • Mely versekben jeleníti meg a felnőtté válás problémáját?
  • Mik az alaptémái kései verseinek?
  • Melyek az utolsó versei?
  • Minek a jelképe a karó (Karóval jöttél)?
  • Miért időszembesítő vers a Talán eltűnök hirtelen?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük