Reneszánsz (1300-1600)
Emberközpontú, jelentése újjászületés: eszmecsere: feudális kötöttségek ellen lázadtak. A kultúra elvilágiasodik, a központban a szerelem lesz. Eszmerendszere: humanizmus, reformáció. Képzőművészeti alkotók: Michelangelo, Leonardo Da Vinci, Dürer, Palesztrina, Barkfark Bálink, Machiavelli, Janus Pannonius, Balassi Bálint, Tinódi Lantos Sebestyén, Petrarca, Boccaccio. Ezzel szemben még a Középkor Istenközpontú volt.
Az angol reneszánsz színház (Shakespeare-i színház)
Előzménye a középkori színjátszás. Hivatásos színtársulatok szerveződnek a szórakoztatás igényének kielégítésére.
Színpadtechnikai újítások (hármas tagolás; függöny; színek)
Szabad tér- és időkezelés (több helyszín, nagy időtartam).
Felvonások helyett a jelenetek tekinthetők alapegységnek (egy jelenet: amíg a cselekmény egy helyszínen zajlik).
A cselekmény egységét megbontják a mellékszálak.
Sokszor évekig tartó, elhúzódó eseménysor, mégis érthető, pontos elrendezés.
Pergő, mozgalmas cselekmény, valódi drámai küzdelem, árnyalt jellemrajz.
A színházépület, a játékmód, a színpad.
Az antik tragédia szerkezete kötött, kevés szereplőt mozgat, a tér és idő egysége megvalósul.
Shakespeare színháza a Globe (földgolyó) volt. Színháza mindenkinek szólt, 3 szintes (pokol, föld, menny). Egész délután játszották a darabokat, szünet nélkül, s a közönség szabadon kifejthette véleményét, mint az ókorban.
Shakespeare vígjátékai: Sok hűhó semmiért, Ahogy tetszik, stb.; Tragédiái: Hamlet, Othello, Magbet, Rómeó és Júlia stb.
Tragédia: Egy konfliktus-helyzetre épül fel, a hősök rövid ideig boldogok, inkább a boldogtalanságaikat mutatják be: értékpusztulás, katarzis érzés. Valamilyen komoly, minden emberre fontos létállapotot mutat be. Céljuk, hogy a lét teljességét birtokolják, de rádöbbennek, hogy ez lehetetlen, ezért lesz tragédia, s az erkölcsi rend darabokra hull.
Rómeó és Júlia
Shakespeare színháza a reneszánsz életérzést közvetíti: a kor érzelmi felszabadulása; az egyén szabadsága. Témaválasztását meghatározza a kor divatja (szerelmi tragédia, a végzet- és bosszúdráma elemei), a szerelem beteljesül; megjelenik a szexualitás.
Bonyolult cselekmény, egyszerre több konfliktus, változó helyszínek, hosszabb idő (öt nap).
A konfliktus: a két család viszálya, ám nem a köztük lévő ellentétre épül a drámai cselekmény, hanem a konfliktusban vétlen, azt akaratukon kívül öröklő és beteljesítő fiatalok sorsára; a sorstragédia beteljesül a következő generációkon, ám a büntetés már elkerülhető lett volna; tragédiájukat az is okozza, hogy áldozatuk felesleges.
Az Isteni rend, a harmónia mögöttes tartalmának hiánya, a sors kiszámíthatatlansága, a véletlenek szerepe.
Két értékrend, két világ összeütközése: Montagu (Reneszánsz, humanista értékek; árnyalakok vannak Lőrinc barát és Mercutió /Rómeó barátja/ is velük érez együtt) és Capulet világ (erről a családról többet tudunk meg. A középkori értékek képviselőik, kivéve Júliát és a dajkát, aki segítő és gondoskodó; anya: hisztis, apa: parancsoló: a középkornak megfelelő család. Tybalt: gyűlölködő, gyilkos, majd áldozat. Paris gróf: gyakorlatias gondolkozású)
A főszereplők tragédiáját a szerelem kettőssége okozza: felemelő és pusztító érzés: felnőtté válás, beavatódás; önfeláldozás, kitartás, végletesség, érzelmi túlfűtöttség: pl. Júlia alakja saját világot teremtenek; átlépnek a környezeten; segítők szerepe: dajka; női sorsok párhuzama: Júlia, az anyja, a dajka; a tehetetlenség és a véletlennek való kiszolgáltatottság (veszélyek); a házasság kérdése.
A női szereplők: Róza, Júlia, Júlia anyja, a dajka: Rózáról azon kívül, hogy Rómeó a darab elején őérte rajong, nem tudunk semmit, mint ahogy Parisról, Júlia hódolójáról sem; közös vonásuk, hogy sem Rómeó, sem Júlia egymás iránti érzéseit nem befolyásolják, szerepük közömbös. Júlia, az anya, és a dajka: generációs sor: dajka-anya- Júlia; a generációk felhalmozott tapasztalatai ütköznek össze alakjukban. A társadalmi helyzet különbségei nem befolyásolják a férfi-nő kapcsolatot: a dajka és férje, Júlia anyja és apja. A dajka alakja mégis könnyedebb, probléma-mentesebb, mint úrnőié: nem volt probléma a párválasztás; felnevelte saját lánya helyett Júliát; gondolkodás nélkül segít, ha kell, de tetteit és tanácsait a pillanat és az érdek vezérli. Az anya és Júlia: lehetnének ugyanannak a női alaphelyzetnek megkettőzött figurái (idős-fiatal); Júlia konfliktusa abból adódik, hogy megtöri a sort, a hagyományt; az anya saját sorsával akar Júlia előtt bizonyságot tenni (ő is szerelem nélkül ment férjhez); Júlia igazát a boldogsághoz való joga támasztja alá.
Hangnemek keveredése: erős líraiság; humor.
Nyelvi virtuozitás, szójátékok.
Műfajok keveredése: tragikus és komikus elemek.
A kamaszfigura teljességét 3 alakban mutatja meg: Rómeó (szenvedélyes szerelem), Tybalt (indulat), Mercutió (örök kétkedés).
A mű szerkezete:
Expozíció (bevezetés: a helyszín megjelölése (Verona), utcai verekedés a két szembenálló család szolgái között. Az alapszituáció: a Capulet és Montague család ősi viszálya, melynek okát már senki sem tudja, de olyan erőteljes a gyűlölködés, hogy még a szolgák is összevesznek (komikus és tragikus is egyben). Rómeó (a Montague család sarja) megjelenése a műben.
Bonyodalom: Rómeó és Júlia, a két ellenséges család gyermekei Capuleték bálján kölcsönösen egymásba szeretnek anélkül, hogy tudnák, ki is a másik valójában. Az események gyorsan zajlanak.
A cselekmény kibontakozása: (késlelteti a tragédiát) Erkélyjelenet, Rómeó és Júlia kölcsönösen szerelmet vallanak egymásnak, és megegyeznek abban, hogy másnap összeházasodnak (kapcsolatukat szentesíteni akarják, nem lázadók, nem törvénytelenül akarnak együtt élni.). Júlia dajkája és Lőrinc barát segítségével a két fiatal titokban összeházasodik. (Lőrinc barát humánus, reneszánsz ember, azt reméli, a házassággal kibékül a két család.) Tybalt, Júlia unokabátyja megöli Mercutiót, Rómeó barátját, mire Rómeó a bosszúvágytól hajtva megöli Tybaltot. Rómeót száműzik, el kell hagynia Veronát, Mantovába megy, de előtte elbúcsúzik Júliától. Ez az egyetlen közös éjszakájuk. Júlia kezét megkéri Paris gróf, és Júlia apja a lánya engedetlensége miatt még korábbra hozza az esküvő időpontját. Júlia kétségbeesett helyzetében Lőrinc baráthoz fordul segítségért, aki olyan álompórt ad neki, amitől néhány napig tetszhalott lesz. Júliát eltemetik a családi kriptába, Lőrinc barát egy futárt küld Rómeóhoz, de Júlia halálhíre hamarabb jut el Mantovába, így Rómeó nem tudja meg az igazságot. Visszatér Veronába, és miután meglátja Júlia holttestét, öngyilkos lesz (megmérgezi magát). Mire Lőrinc barát megérkezik, Rómeó már halott, Júlia felébred a tetszhalott állapotból, s mivel szerelmét elveszítette, ő is öngyilkos lesz (Rómeó tőrével.)
Tetőpont: Rómeó és Júlia halála.
Megoldás: A két ellenséges család kibékülése.
Reneszánsz vonások a tragédiában: A régi és az új világ összeütköztetése. A régi középkori világot, a középkori erkölcsiséget képviselő szülők és Páris gróf áll szemben a már új, reneszánsz életszemléletet képviselő Rómeóval, Júliával és Lőrinc baráttal. Nem nemzedéki problémáról van szó, nem arról, hogy a szülők másképpen gondolkodnak, mint a gyerekeik, hanem két különböző világszemlélet ütközik egymással. Páris gróf is fiatal még, de életfelfogásában teljes egészében a régi rendhez tartozik: bár szerelmes Júliába, nem mondja meg személyesen a lánynak, számára nem fontos az, hogy Júlia viszontszereti-e, és a lány kezét is az apjától kéri meg. Lőrinc barát idős ember, mégis a szerelmeseket segíti, ő már az új világ, a reneszánsz embere, aki elítéli az érdekházasságot, számára fontosak az emberi érzelmek. Nemcsak pap, de tudós is, ismeri a természet rejtett titkait (gyógyfüvekkel gyógyít). Kölcsönös szerelmen alapuló házasság áll szemben az érdekházassággal. Lázadás a feudális szokásokkal szemben. Júlia nem akar engedelmeskedni apja akaratának, nem akar férjhez menni Páris grófhoz. (Apja durva szavakkal sértegeti, ki is tagadná. Felhördül a lázadás miatt, mivel erre eddig nem volt példa.). Szenvedélyes érzelmek állnak a mű középpontjában (emberközpontúság): lángoló, mindent elsöprő szerelem, amely még a halált is vállalja. Életvágy, életöröm fejeződik ki a drámában. Rómeó és barátai, akik szenvedélyesen szeretik az életet, annak minden örömét, lehetőségét ki akarják használni (Mercutio). A szerelem, a házasság költői megjelenítése: a szerelmesek versben beszélnek (szóképek, metaforák, hasonlatok). Lírai drámának is nevezik e művet az érzelmek (ezek dominálnak), és a költői nyelv szépsége miatt.
A téma modern feldolgozásai: film- és musicalváltozat.