Egy felszámolt üzemanyagtöltő állomás talajban maradt, sérült tartályából szénhidrogén elegy szivárgott a talajba. A nagy mennyiségű üzemanyag veszélyezteti a közeli település ivóvízbázisát és elérheti a talajvíz szintjét is.
Milyen kármentesítési eljárást választana, ha nem áll elegendő fedezet a teljes kármentesítésre, és milyet, ha korlátlan anyagi fedezet áll rendelkezésre?
Az olaj mozgása különböző áteresztőképességű talajban a talajvízszint fölött:
Az olaj talajban lévő mozgásánál alapvető különbséget kell tenni az olaj talajban történő szétterülése és a vízben oldott olaj mozgása között. Amíg ugyanis az oldott anyagok a szivárgó talajvízzel együttesen mozognak, addig az olaj laza kőzetekben, talajokban összefüggő olajtestet képez.
Ha az olaj behatol a talajba, lényegében a nehézségi erő hatására mozog lefelé és ún. olajtest alakul ki, melynek alakja és nagysága a talaj és az alatta elhelyezkedő földtani összetételtől, valamint az olaj mennyiségétől és fizikai tulajdonságaitól függ.
Ha egyenletes, egynemű talajban vizsgáljuk az olajtest alakját, akkor szabályos alakú olajtest alakul ki.
Nem egynemű talaj esetében, az olajtest többé-kevésbé szabálytalan alakot vesz fel.
A kisebb áteresztő képességű réteg a szivárgó keresztmetszet szétterülését eredményezi, míg a jobb áteresztő képességű rétegbe történő átmenetnél lényegében azonos marad a szivárgási keresztmetszet.
Az igen kis áteresztőképességű, finom szemcsézettségű közbenső rétegek, melyek erősebb mértékben képesek visszatartani a szivárgó vizet, jelentős mértékben akadályozhatják vagy akár teljesen megszüntethetik az olaj behatolását a mélyebben fekvő képződményekbe. Ilyen esetben az olaj a talajvízszintig nem is jut el.
Az olaj mozgása különböző áteresztőképességű talajban, ha az olajtest eléri a talajvizet:
Ha a beszivárgott olajmennyiség meghaladja a szivárgási tartomány olajvisszatartó képességét, akkor az olaj a talajvízig hatol.
Ha az olaj közvetlenül behatol a vízvezető rétegbe, akkor a nyomás kiegyenlítődése után gyorsan felemelkedik a talajvíz felszínéig, és egyensúlyi helyzetet vesz fel a kapilláris sávban, elsősorban a talajvízáramlás irányában.
Amíg a szivárgási tartományban az olajbeszivárgás befejeződése után csak a talajszemcsékhez adszorbeált olajtartalom van jelen, addig a kapilláris sávban a szabad olajmennyiségek feldúsulnak és mozgásukat korlátozza a kapilláris erő hatása. Míg a szivárgó sávban viszonylag gyorsan mozog az olaj, addig a kapilláris sávban hónapok múlva, sőt évek múlva is maradnak nagyobb olajmennyiségek.
Ebből következik, hogy nagy olajbalesetek esetén ebből a zónából nem egyszer tekintélyes olajmennyiséget lehet eltávolítani. Ugyanekkor a szennyeződés nem rögzül az olajlencséhez, mert a csapadék az adszorbeált olajból, a talajvíz pedig az olajlencséből old ki olajkomponenseket.
A kármentesítés módját meghatározó tényezők:
A technológiai lehetőségek megválasztásánál meghatározhatók a társadalmi, gazdasági tényezők, melyeket külön-külön, de egymással szoros kölcsönhatásban kell mérlegelni. Meghatározóak az anyagi források, melyek megléte, ütemezése, fajtája döntő hatással bír a választott megoldásra.
Nagyon fontos az időtényező is, mely egyaránt összefüggésben van a beavatkozás sürgősségével és a technológia időigényével. A mérlegelés fontos tényezői a különleges helyi adottságok.
Továbbá nem hagyható figyelmen kívül a kárelhárítási technológia kiválasztásánál, hogy a szennyezett területen található létesítmények, műtárgyak a kárelhárítás ideje alatt is el kell, hogy lássák eredeti funkciójukat.
Elsősorban azok a környezetkímélő kárelhárítási megoldások kerülnek előtérbe, melyek a legkevésbé károsítják a természeti értékeket, és a keletkezett melléktermékeket a természeti vagy társadalmi körforgásba ártalommentesen vezetik vissza.