Ismertesse a vízkárok megelőzésének és elhárításának módjait! Véleménye szerint a vízkárok megelőzését a lakosság milyen feladatok elvégzésével tudná segíteni?
Magyarország fekvése, a Duna és a Tisza vízgyűjtő területe, az ár- és belvizek kialakulásának okai:
Magyarország fekvése
Magyarország a keleti félgömb 16° és 23° hosszúsági körei között, és az északi félgömb 45° és 49° szélességi körei között, Európa közepén helyezkedik el.
Területe 93 036 négyzetkilométer, amivel az országok méret szerinti rangsorában a középmezőnyben található.
A medencejelleg következménye az éghajlat módosításokon túlmenően az egységes vízhálózat. Minden vízfolyásunk a Dunába juttatja vizét. Felszín alatti vizekben gazdagok vagyunk, ugyanakkor sokat küzdünk a határokon túlról érkező vízszennyeződésekkel és áradásokkal.
A Duna vízgyűjtő területe
A Duna a második leghosszabb folyam Európában. Magyarország egész területe e folyam vízgyűjtőjén terül el, itteni főágának hossza 417 km, ezért az ország vízrajzának meghatározó alkotóeleme. A Duna a világ „legnemzetközibb” folyója; 10 országon halad át, vízgyűjtő területe pedig 7 további országot érint.
A teljes vízgyűjtő százalékos megoszlása:
Románia 28,9%
Magyarország 11,7%
Ausztria 10,3%
Szerbia 10,3%
Németország 7,5%
Szlovákia 5,8%
Bulgária 5,2%
Bosznia-Hercegovina 4,8%
Horvátország 4,5%
Ukrajna 3,8%
Csehország 2,6%
Szlovénia 2,2%
Moldova 1,7%
A Tisza vízgyűjtő területe
A Tisza vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km2, vízállása erősen ingadozó.
A Tisza a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik. A tiszai vízgyűjtőt északnyugattól délkeletig húzódó karéjban a Kárpátok magasan kiemelkedő gerince koszorúzza, míg nyugat és délnyugat felől a vízválasztó egészen alacsony.
Települési vízkárok (felszínen lefolyó csapadékvizek, településen átfolyó vízfolyások kártételei, megemelkedett belvíz) és a védekezés módját meghatározó tényezők:
Települési vízkárok
– a felszínről lefolyó csapadékvíz a település sík, mély fekvésű területein összegyűlik, megáll és ott hosszabb-rövidebb ideig tartó elöntést okozva kárt tesz különböző létesítményekben, akadályozza a közlekedést, lerakva hordalékát az utakra
– a lejtős területeken a burkolatlan utakról, árkokból, töltésekről nagy sebességgel lezúduló víz magával sodorja a talajt, időszakos vízfolyásokat hozva létre, közlekedési nehézségeket, épületkárokat okozva
– az esőzések során a településeken átfolyó vízfolyások megáradva kilépnek medrükből és a víz elárasztja, esetenként elsodorja az árterületen található építményeket
– a talajvíz időszakosan vagy tartósan magas szintje miatt a pincéket és az egyéb felszín alatti létesítményeket elönti a víz, szélsőséges esetben még a felszínen is megjelenik
– a felszín alatt áramló rétegvizek felszínre kerülve fakadóvízként okoznak elöntéseket
Síkvidéki és dombvidéki vízrendezési feladatok:
Síkvidéki vízrendezési feladatok
Hazánk mintegy 45%-a síkvidéki terület. A kis esésű területeken, a felszínen lefolyó víz sebessége igen csekély, a vízmozgás fékezett, elvezetése nehézségekbe ütközik. Ilyen helyeken a víz természetes körülmények között vissza marad a mélyedésekben és csak mesterséges eszközökkel, létesítményekkel gondoskodnak elvezetéséről. Káros víz – belvíz – akkor keletkezik, ha a talaj szabad pórusai vízzel telítődnek: hirtelen hóolvadásból, csapadéktevékenységből, de keletkezhet magas talajvízállásból is.
A síkvidéki vízrendezés területi alapegysége a belvízrendszer, ami domborzatilag zárt síkvidéki vízgyűjtőterület.
A síkvidéki vízrendezési tevékenység nemcsak a belvizek elleni védekezést, a levezetés feladatait foglalja magában. A belvizes és a vízhiányos időszakok váltakozása miatt egyre jobban előtérbe kerül a belvízgazdálkodás. Lényege, hogy a vízrendezési művek célszerű üzemeltetésével a levezetés szabályozható, késleltethető, a belvizek medertározással, övgátolt legelőkön, belvíztározókban visszatarthatók. A belvízgazdálkodás a vízrendezési és a mezőgazdasági tevékenység egységes alkalmazásával a belvizes és az aszályos időszakok kártételeinek csökkentésére egyaránt hatékony eszköz. A vizek újrahasznosíthatóságának alapkövetelménye a visszatartott víz megfelelő minősége.
Dombvidéki vízrendezési feladatok
Dombvidéken a felszínen hirtelen keletkező, nagy mennyiségű lefolyó víz okoz károkat. A síkvidékkel ellentétben itt igen rövid, egy-két órán belüli, heves, talajpusztulást előidéző lefolyások keletkezhetnek, nagy károkat okozva településeken, műszaki létesítményekben. Ez egyrészt abból adódik, hogy a dombvidéki vízfolyások a hirtelen megnövekedett vízmennyiséget nem tudják elvezetni, medrükből kilépve elöntik a környező területeket, másrészt nagy intenzitású csapadékot vagy hirtelen olvadásból keletkező vizet a talaj felső rétege nem tudja befogadni, s a lepelszerűen lefolyó víz megbontja, és a magával viszi a talajszemcséket.
A dombvidéki vízrendezés a vízgyűjtőre csapadék formájában jutó víz lehetőség szerinti legalacsonyabb kártételek melletti elvezetését, szabályozott lefolyást célzó összetett tevékenység. Magában foglalja a kisvízfolyások, patakok mederrendezését, képessé téve azokat az árvízhozamok levezetésére, az árhullámokat felfogó tározók építését, a völgyfenéki területek vízrendezését, valamint a völgyoldalak rendezését, erózió elleni védelmét.
A medreket a belterület 1-3%, külterületen 10-30% valószínűséggel várható vízhozamok elvezetésére célszerű kiépíteni. A dombvidéki vízrendezésnél különösen nagy jelentősége van a tározási, tóépítési lehetőségek kihasználásának, mivel sok esetben a települések és a különböző nagy értékű létesítmények védbiztonságának megteremtésére a beépítettség miatt más megoldás nincsen. A tározóban felfogott vízmennyiség irányítottan kerül levezetésre, figyelemmel az alatta lévő mederszakasz vízelvezető-képességére.
Dombvidéki területeinken a vízfolyások, patakok jelentős része a természeti környezetben található. Rendezésüket, a rekonstrukciós munkákat a természet közeli patakszabályozás elveinek megfelelően kell elvégeznünk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a patakokat „magukra hagyjuk”, hiszen ez által értékes művelt területeket, ipari, közlekedési vagy egyéb infrastrukturális létesítményeket tennénk ki nagyfokú vízkár-veszélynek. Keresnünk kell azokat a völgyfenéki terülteket, ahol nem szükséges korlátozni a természetes vízjárást, mert a vizek mederből való kilépése nem okoz kárt, sőt ezzel vizes élőhelyek rehabilitációját is meg tudjuk valósítani. Lényeges, hogy minden vízfolyást, patakot egyedi tulajdonságokkal rendelkező hidrológia-ökológia rendszernek kell tekinteni, és a vizek kártétel nélküli levezetését e komplex élő rendszer figyelembe vételével kell megoldani. Szem előtt kell tartani a táj esztétikai értékének növelését, a megfelelő biotóp megőrzését vagy létrehozását, és törekedni kell az élő és természetes anyagok alkalmazására.
Vízkárok megelőzése érdekében végzett feladatok:
– gondoskodni kell a felszínre érkező csapadékvíz lefolyásának és megfelelő sebességének biztosításáról
– gondoskodni kell a vízfolyás érterületén található építményeknek a vizek kártételei elleni megfelelő védelméről
– gondoskodni kell a talajvíz káros hatásainak megelőzéséről, a felszín alatti építmények veszélyeztetésének megakadályozása érdekében
– gondoskodni kell a rétegvizek áramlási viszonyainak, sajátosságainak figyelembe vételéről a különböző mélyépítési munkák során