Irodalom érettségi

Kölcsey Ferenc – Vörösmarty Mihály: A Himnusz és a Szózat összehasonlító elemzése

Kölcsey Ferenc: Himnusz

1823. január. 22-én íródott, nyomtatásban először 1829-ben jelenik meg az Aurorában; Erkel Ferenc zenésíti meg; válságos korban, I. Ferenc abszolutizmusa idején születik: távlattalanság, reménytelenség.

Keretes mű, műfaja óda, azon belül is himnusz. Emelkedett hangvételű mű. Fő címe műfajmegjelölő; alcíme (A magyar nép zivataros századaiból) a megszólalás módjára, a XVI. Század jeremiádjaira, siratóénekeire utal. (oka: a cenzúra, illetve az azonos történelmi sors.)

A megszólított egy transzcendens erő: Isten, ő áll a mű középpontjában.

Szerkezet:

  • 1. és 8. versszak a keret; az 1. versszakban Istenhez fohászkodva áldást kér a magyar népre; a 8. versszakban módosul: szánalomért könyörög (hangsúlyos, sorkezdő helyen most nem az „Isten” áll, hanem a „szánd”); tragikusabb színezetet nyer a befejezés, megszólal a remény is: ennyi balsors után megérdemli a nemzet a jobb jövőt.

  • 2-3. versszak: érték-gazdag múlt: a magyarok hőskora, dicsősége (honfoglalás, dús vidék, Mátyás).

  • 4-6. versszak: tragikus múlt: váltás; Isten lesújtott ránk; büntetése: tatárok, törökök, belviszály (talán ez utóbbi a büntetés oka?).

  • 7. versszak: sivár jelen: kilátástalanság; nincs a hazatért áldozni kész honfi.

MEMORITER: HIMNUSZ

A magyar nép zivataros századaiból

Isten, áldd meg a magyart

Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védő kart,

Ha küzd ellenséggel;

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbünhődte már e nép

A multat s jövendőt!

Őseinket felhozád

Kárpát szent bércére,

Általad nyert szép hazát

Bendegúznak vére.

S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,

Árpád hős magzatjai

Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szőlővesszein

Nektárt csepegtettél.

Zászlónk gyakran plántálád

Vad török sáncára,

S nyögte Mátyás bús hadát

Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt

Gyúlt harag kebledben,

S elsújtád villámidat

Dörgő fellegedben,

Most rabló mongol nyilát

Zúgattad felettünk,

Majd töröktől rabigát

Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain

Ozman vad népének

Vert hadunk csonthalmain

Győzedelmi ének!

Hányszor támadt tenfiad

Szép hazám kebledre,

S lettél magzatod miatt

Magzatod hamvedre!

Bújt az üldözött s felé

Kard nyúl barlangjában,

Szerte nézett s nem lelé

Honját a hazában,

Bércre hág és völgyre száll,

Bú s kétség mellette,

Vérözön lábainál,

S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,

Kedv s öröm röpkedtek,

Halálhörgés, siralom

Zajlik már helyetek.

S ah, szabadság nem virúl

A holtnak véréből,

Kínzó rabság könnye hull

Árvánk hő szeméből!

Szánd meg isten a magyart

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának.

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbünhődte már e nép

A multat s jövendőt!

Vörösmarty Mihály: Szózat

1836-ban íródott. Vörösmarty reformkori költészetének nyitó verse a Szózat. Megírásakor így méltatta Kossuth a művet: „Ha mást soha nem írt volna, ezen egy művével is hervadhatatlan koszorút körített homlokára.”

Megírásának körülményei: 1832-1836-os országgyűlésen a haladó hazafiak az egész magyar társadalom átalakítását jelölték ki célul. A Habsburg-udvar ellentámadásba ment át, 1836-ban feloszlatta az országgyűlést, s sokukat letartóztatták, ekkor írta meg Vörösmarty a Szózatot.

Eredeti eleje: „Hazádhoz. Mint szemedhez tarts híven, óh magyar.”, de 1837-ben átírta és az Auróra zsebkönyvben jelent meg.

A vers címe: Szózat. Jelentése: felhívás, kiáltvány, intelem (ma), valamint az ünnepélyes, emelkedett hangvételű költői megszólalás hangulatát idézi. Jelentések: „ápol, s eltakar”: ma megvéd; régen: eltakar= eltemet. A haza, mint történelmileg kialakult közösség ápolhat, gondozhat, nevelhet. „nagyszerű halál”: ma: dicsőséges halál; régen: nemzethalál. „viszály”: ma: belviszály; régen: küzdelem, viszontagság, baj.

A versindítás rendkívül erőteljes: a hazához való hűség. Erkölcsi parancsát fogalmazza meg. Nem Istenhez, hanem a néphez, a magyarokhoz szól. A rendületlen hazaszeretetre való felszólítást a felszólító-módú igealakok mutatják, illetve a nagy-ívű ellentétek. (élned-halnod, áldja-verjen, sír-bölcső). A vers romantikus eszközei: túlzás, választás.

Idősíkok:

  • 3-5. versszak: a hősi múltat idézi (Árpád, Hunyadi, Kuruc-szabadságharc). A múltat a jelennel az ismétlődő mutató-névmások kötik össze. (itt, ez).

  • 6-7. versszak: jelen képei. Az egész emberiség összetartozása ad erőt a változáshoz.

  • 8-12. versszak: a sorsdöntő jövő lehetőségeit mérlegeli. 2 választási lehetőség van: jobb kor reménye (8-10.), vagy nemzethalál (11-12.).

MEMORITER: SZÓZAT

Hazádnak rendületlenül

Légy híve, oh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet

Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Itt törtek össze rabigát

Hunyadnak karjai.

Szabadság! Itten hordozák

Véres zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink

A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált:

Egy ezredévi szenvedés

Kér éltet vagy halált!”

Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál,

Hol a temetkezés fölött

Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,

Népek veszik körűl,

S az ember millióinak

Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl

Hazádnak, oh magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

Himnusz és Szózat szerkezeti hasonlósága: keretes, dicső múlt ↔sivár jelen, nemzethalál vízió. A magyarság nem érdemelne-e jobb jövőt. Mindkettő alapja: Berzsenyi: Magyarokhoz I. II. A Szózat Kölcsey alapgondolatából indul ki.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük