Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Regényei
Kosztolányinak az 1920-as években volt a prózaíró korszaka, ez volt a második alkotói korszaka:
Néró a véres költő: művészet kérdései, filozofikus regény.
Pacsirta: lélekábrázolás, ösztönén elnyomása.
Aranysárkány: egy tanár élete, aki félni kezd a gyerekektől, s nem jó a magánélete, az öngyilkosságba menekül.
Édes Anna
Kosztolányi ekkor ismerkedik meg Freud tanaival, Ferenczi Sándor munkásságával és a lélekelemzéssel. Unokatestvére, Csáth Géza orvosként is a lélekelemző módszerek híve és terjesztője, s ez is hat Kosztolányira. Ezért van az, hogy a regényeiben a hősök tudata áll a középpontban, és az olvasóra hárul az értelmezés is.
Édes Anna
A XIX. Századi regény és a XX. Századi regény különbségei: befelé fordulás, a lélektaniság erősödése, a tudat megjelenítése, a hagyományos cselekménymondás visszaszorítása.
A XIX. Századi regény ábrázoló funkciója erős, kívülről láttat, bemutat, jellemez, az író ítélkezik, szereplőit tudatosan mozgatja, míg a XX. Században a lélektaniság erősödése az egyént úgy helyezi központba, hogy ne kívülről láttasson.
Különösen erős ez a törekvés Freud tanainak megjelenését követően, a tudattalan fogalmának megismerésével, hiszen a tettek ez által nem mindig okolhatók, a hagyományos logika nem működik.
1919-1920-ban játszódik, a Tanácsköztársaság bukása után. A történelmi háttér keretbe rendezi a regényt. (1922-ben van vége.). Itt a szóbeszéd jut meghatározó szerephez.
A szocializmusban a cseléd és az úr problémájaként értelmezték. Kosztolányi viszont a társadalmat okolja Édes Anna viselkedéséért. Egy latin szöveggel, egy imával kezdte a regényt, amivel előre kéri Istentől a feloldozást. Az imát egy katolikus temetési szertartásból vette, amiben az állt, hogy Krisztus kegyelmezzen a bűnösnek. Ezzel előreutal, s próbálja felmenteni Édes Annát, és kéri, hogy az olvasók ne ítélkezzenek.
Az alaphelyzetet valójában Édes Anna érkezése teremti meg. A cselekmény meghatározóan zárt térben, Vizyék polgári lakásában játszódik. A regény kevés szereplőt mozgat.
A műben az úgynevezett gyakorító elbeszélés uralkodik. Ez az elbeszéléstípus csak egyszer mond el olyan eseményeket, vagy történéseket, amelyek egyébként többször ismétlődnek. →Feszültségkeltés.
Édes Anna és Vizyék kapcsolatára épül a regény, a központi kapcsolat Anna és Vizyné között van. Létük behatárolt, nincs sok kapcsolatuk a külvilággal.
Anna cselédként él és dolgozik, s látszólag beleszokik új helyzetébe. Anna önkifejezésének egyetlen lehetősége a munkája volt, ami viszont mértéktelenül monoton. Anna idegenérzetét a kommunikációképtelensége is megmutatja, mivel fél attól, hogy nyelvhasználata miatt kinevetik (a városi-polgári nyelvhasználattól eltérő nyelvi kódja van). Az elbeszélő azonban fokozatosan építi tudatalattijába azokat az elemeket, amikből a „robbanás” következhet. Pl. A rossz szagok, a neki nem tetsző nevek, a megalázó szerelmi történet, az alamizsnának tűnő piskóta. Ami a hős számára felfoghatatlan, azt csak az érzékszerveivel (szaglás, látás) tudja felfogni. Anna belső világáról az érzékszervei által kapunk képet, nyelvezete redukált. Kapcsolataiban folyamatos tévesztés volt: összekeverte a börtönt az otthonnal. Rövid időre Patikárius Jancsi szabadította föl Édes Annát, ekkor boldog volt. A szeretet (szerelem) kizökkentette az eddigi életéből, de utána visszazökkent, amikor vége, lett a kapcsolatnak.
A gyilkosság előjelei:
A mű elején alig evett, az utolsó éjszaka viszont sokat.
Régebben nem szerette levágni a csirkét, az utolsó éjszaka viszont brutálisan lefejezte.
Az elején lassú, nyugodt, precíz, pontos volt, a végén pedig ide-oda kapkodott, összetört egy tükröt, felborított egy szekrényt.
A gyilkosságot nem tudatosan követi el, a bírósági tárgyalás pontos képet ad ösztönös viselkedéséről. Druma Szilárd koronatanú szerint Anna előre tervelhette ki ezt a gyilkosságot.
A tárgyalást Moviszter zárta le, aki az író szócsöve (rezonőr): Ő egy orvos, akinek figyelme mindig a szenvedő egyesre irányul. „Az az érzésem, hogy nem bántak vele emberien.”, „Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel” →gépet csináltak, belőle. Moviszter beszélő név: moveo („megindítva érzem magam.”)+ magister (mester): A tárgyaláson viszont védőszava nem érdekelte senkit.
A mű olvasata
A regény olvasati próbálkozásai:
Cseléd ↔Úr. (szocializmusban találták ki)
Társadalombírálat
Pszichológiai olvasat
Megjelenik Freud elmélete, ami szerint minden baj és bűn forrása a szeretetlenség, és ez vezeti el az embert a halálhoz. Az ember szétosztott, több rétegből áll, s ebből áll ki személyisége:
Ösztönén: a személyiség legősibb, tudattalan énje, a lázadás, agresszió székhelye→ szexualitás, szeretet elfojtása
↕
Felettes én: erkölcsi normák, társadalmi ideálok
Ego: reális én: az ösztönén és a felettes én harcából alakul ki.
A különféle ének megfigyelhetőek Édes Anna életében.
Nem mindentudó az elbeszélőmód, mert az ember belső világáról nem kapunk tökéletes képet, mivel az kiismerhetetlen. (E/3). A nyelve kevés az ember kifejezéséhez. (gondolatok, érzelmek). Kosztolányi nem hitt az emberi pszichikum hagyományos művészi megformálhatóságban és kifejezhetőségben.
Édes Annát sokszor összehasonlítják Raszkolnyikovval.
Raszkolnyikov Édes Anna
Előre eltervezett gyilkosság. Nem előre eltervezett gyilkosság.
Tudja tettének okát. Nem tudja tettének okát.
Nem ismeri el egyből a bűnét. Egyből beismeri tettét
A mű üzenete: az emberi közömbösség romboló hatása, a részvét és szánalom hiánya.