József Attila szerelmi költészetét végig meghatározza az édesanyjával kapcsolatos élménye. Anyjára ambivalens módon emlékezett, félig imádattal és félig gyűlölettel „hűtlenségéért”, amiért nevelőszülőkhöz adta két évre. Kapcsolataiban mindig az anya-képet kereste, szerelmes verseiben minduntalan visszatér az anyamotívum.
Kapcsolatai kudarcba fulladtak vagy diszharmonikusak, ellentmondásosak voltak. „Szerelmi életrajzával” kiegészített élete az alábbiakban foglalható össze:
1905. április 11-én született Budapesten
1905. édesanyja meghal, gyámja Jolán testvérének férje, Dr. Makai Ödön ügyvéd
1920. makói gimnáziumban tanul. Itt beleszeret Gebe Mártába, egyik tanárának leányába. Korai szerelmes versei hozzá (is) szólnak, pl. a Csókkérés tavasszal.
1919. A Szépség koldusa kötet – Juhász Gyula ajánlásával
1920. A Lázadó Krisztus című vers miatt perbe fogják vallásgyalázás miatt
1924. a szegedi egyetem magyar-filozófia szakos hallgatója
1924. Nem én kiáltok
A Tiszta szívvel-affér miatt eltávozik az egyetemről. Rövid ideig a bécsi egyetem hallgatója, majd 25-ben Párizsban a Sorbonne hallgatója, megismerkedik a marxizmus eszméivel.
Közben és hazatérve kapcsolatot tart a pesti művészvilággal, múzsáit is többnyire innen választja: pl. Walles Lucának és Luca festőnő anyjának egyszerre udvarol. (Miért hagytál el, hogyha kívánsz című vers)
Pesti egyetem, francia levelező a külkereskedelmi intézetnél
Megismerkedik Vágó Mártával, de az apa félti a lányt a labilis költőtől és Londonba küldi tanulni. Ekkor a költő szanatóriumba kerül idegbetegséggel. Mártával sokáig leveleznek, de titkolja, hogy 1929-ben már együtt él Szántó Judittal.
1929. Nincsen apám se anyám
bekapcsolódik az illegális kommunista mozgalomba
1931. Döntsd a tőkét, ne siránkozz! – az ügyészség lefoglalja, elkobzás
1931. Valóság – folyóirat. Külvárosi éj
1931. Medvetánc
1931. Baumgarten díj. Újra szanatóriumba kerül.
1931.- Nagyon fáj kötet
Gyömrői Edit pszichoanalitikus módszerrel kezeli.
1931. Beleszeret Kozmucza Flórába. Időközben az elvált Vágó Márta is hazatér külföldről, vele is kapcsolatot tart fenn. Vágó Márta a Szép Szó szerkesztésében is közreműködik.
Szárszón egy vonat halálra gázolja.
Első verseit 10-11 éves korában írta. 17 évesen már önálló kötete jelent meg. Korai költészetében a francia szimbolisták, a nyugatos líra és a népköltészet hatása egyaránt meghatározó. Párizsi útja során megismerkedik az avantgarde irányzatokkal, s hazatérésekor kapcsolódik bele a kommunista mozgalomba, új költői formákkal kísérletez (pl. expresszív szabadversek).
A 30-as évek körül hangja megváltozik, szakít mind a nyugatos, mind a tisztán avantgarde jellegű költészeti mintával. 1932-37 a nagy költészet időszaka. Gondolati lírájában az emberi létezés tragikumát fogalmazza meg.
Nagy verseiben (Téli éjszaka, A város peremén, Elégia) kialakul egy jellegzetes metaforarendszer, amelynek középpontjában a fagy, a tél, a hó, a csönd áll, ezek jelképezik az emberidegen világot. Kompozíciói kristálytiszták, szabályosak, különösen vonzódik a szabályos világrendet jelképező kocka és kristály metaforájához. Tragikus életkörülményeit ismerve szembeállíthatjuk egymással ezt a rend utáni vágyat és lelki egészségének fokozatos széthullását.
A gyermekség és árvaság motívuma
Az árvaság József Attila számára nem egy költői kép, hanem szomorú élettapasztalat. Apja még gyermekkorában elhagyta a családot, s ő soha nem tudta megbocsátani anyjának, hogy nevelőszülőkhöz adta (de emellett fanatikusan imádta is az édesanyját).
Másrészt: korán tisztába jött betegségével. Freud pszichológiáját jól ismerve ő is úgy tartotta, hogy az ember személyisége gyermekkorában alakul ki, s hogy a gyermekkori élmények döntően meghatározzák az ember személyiségét. A magára vonatkoztatott gyermekség-motívum mögött állhat az is, hogy József Attila lényegében képtelen volt a normális felnőtt életre: életét nem tudta irányítani, nem volt biztos munkája, verseivel kapcsolatosan gyakran találkozott értetlenséggel, a nőkkel való kapcsolata általában kudarcba fulladt, családja, gyermeke nem lett, súlyosan beteg volt és folyamatos kezelésre (ápolásra, gondoskodásra szorult) stb.
Éppen ezért, a gyermekség konkrét kifejezője lesz félelmének, elhagyatottságának, magányának.
Több mai pszichológus szerint József Attila szerelmeitől is valamiféle anyaszerepet kívánt, erről tanúskodik Flórához írott verse, a Gyermekké tettél.
A gyermekség és árvaság motívuma szorosan összefügg és általában együtt jelenik meg. Mindkettő kiindulópontja az a szeretethiány. (A gyermekszerep azért kifejező, mert a gyermeknek nincsenek gátlásai, kiköveteli magának, hogy szeressék. A felnőtt ennél szemérmesebb: a szeretetért való könyörgést megalázónak tartja).
A gyermek-motívum leginkább a 30-as évek költeményeiben jelenik meg. Egyrészt anya-verseiben, másrészt szerelmi költészetében, és különös jelentősége van az utolsó évek költeményeiben.
A Gyermekké tettél című költeményben az anya és a szerelmes szinte azonosul: „Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem”. Soraiból kiderül, hogy a kettejük közti viszony nem volt egyenrangú (beteg-orvos), s bár József Attilát egy rövid ideig eufóriával töltötte el, nem volt sok esélye egy harmonikus viszonynak.
A gyermek-motívum utolsó verseiben rendkívül összetett. Három legutolsó verse: a Karóval jöttél, a Talán eltűnök hirtelen és az Íme, hát megleltem hazámat befejezettnek tekintik a földi létet. Mindhárom létösszegző vers. Az első kettő alapvetően a gyermek motívumára épül.
A gyermek-felnőtt-kettősséget korán megfogalmazza a Medáliák egyik darabjában (Huszonhárom király…).
A Kései sirató című vers az anyjához fűződő ambivalens viszonyról árulkodik. Vád és a szeretet vallomása is egyben. Egy felnőtt ember írja, a felsorolt élmények valóságosak (ápolás a betegségben, etetés stb.), mégis, egy-egy sor erejéig valóban gyermekké válik: „Nem hallod, mama? Szólj rám!”. A költemény érdekessége, hogy a felnőttség komoly tapasztalata keveredik infantilis érzelmekkel.
A Tudod, hogy nincs bocsánat című költeménye ugyan nem szerelmes vers, de egyik versszaka konkrétan kifejezi azt az élményt, amit a pszichoanalitikus kezelések hoztak felszínre benne:
„S romlott kölkökre leltél / pszichoanalizisben.”
Gyömrői Edithez írott verseiben gyakran jelenik meg a gyermek-motívum. A nő pszichoanalitikus volt, a freudi pszichoanalízis módszereivel kezelte az akkor már súlyos lelki válságban lévő költőt. Freud pszichológiájának középpontja a gyermek: talán József Attila is ekkortájt ismerkedett meg alaposabban ezekkel a nézetekkel.
A Gyermekké tettél című költeményben az anya és a szerelmes szinte azonosul: „Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem.” Soraiból kiderül, hogy a kettejük közti viszony nem volt egyenrangú (beteg-orvos), s bár József Attilát egy rövid ideig eufóriával töltötte el, nem volt sok esélye egy harmonikus viszonynak.
A gyermek-motívum utolsó verseiben rendkívül összetett. Három legutolsó verse: a Karóval jöttél, a Talán eltűnök hirtelen és az Íme, hát megleltem hazámat befejezettnek tekintik a földi létet. Mindhárom létösszegző vers. Az első kettő alapvetően a gyermek motívumára épül.
A Karóval jöttél című versben felnőttként szólítja meg gyermeki önmagát: szembeállítja a gyermekkori túlzó vágyakat („aranyat ígértél nagy zsákkal”) a jelenkori kiábrándulással. A motívumok (tejfog, seb elvakarása), a gyermeknyelvi szavak (csücsülsz) a gyermekkort idézik. A létösszegzés mérlege negatív: a felnőttkorban semmiféle értéket nem tud felmutatni (ennek képes kifejezése a „se késed nincs, se kenyered”). Egyetlen megoldás a halál, erre utalnak a vers utolsó sorai: „Hajtsd le szépen a fejedet.”
A Talán eltűnök hirtelen olyan szempontból ellentétben áll az előzővel, hogy nem a gyermekkor volt reményeit, terveit emlegeti. Ebben a versben már a gyermekkor is a hiányról tanúskodik:
„Már bimbós gyermek-testemet / szem-maró füstön szárítottam.”
A pazarlás, az értelmetlen és eredménytelen élet gondolata azonban megismétlődik ebben a költeményben is. A Talán eltűnök hirtelen csak részben vonatkozik arra, hogy mint költőt, esetleg elfelejthetik. Ez az eltűnés sokkal konkrétabban, a személyes, fizikai elmúlást jelenti.
A fentieken kívül számos versét felsorolhatjuk, amelyben a gyermek játssza a kulcsszerepet. Pl. „Ha hold süt…, Altató, Mama, Egy kisgyerek sír”, stb.
Összefoglalás
A gyermek motívuma ilyen hangsúllyal nem először jelenik meg: a József Attilával jó viszonyban lévő Kosztolányi már korábban erre építette a Szegény kisgyermek panaszai-kötetét.
A gyermekképe azonban sokkal tragikusabb: a világban teljesen magára hagyott, tehetetlen, bűntudattól gyötört, egyedül hagyott, szeretetért sóvárgó önmagának képét látja-láttatja bennük.
Szerelmes versei – zsengék
Első szerelmes verseit diákkori szerelmeihez (Gebe Márta, Szilágyi Kató stb.) írta. Ezekben a költeményekben a kamaszfiú harmóniára és szerelemre való vágyakozása fogalmazódik meg. A költemények egy része a szerelmi költészet sablonjait eleveníti fel (Csókkérés tavasszal, Amióta), de időnként már a jellegzetes „józsef attilás” stílusra is rá lehet ismerni: „Reng ruhádban a karcsú termeted: Rózsaszálon a gyémánt permeteg.” (Hozzá!) vagy a Mikor az uccán… c. költeményben. Egészen érett költemény a Kopogtatás nélkül: a vers címzettjét nem tudjuk azonosítani: lehet egy barát, egy nő, vagy akár az Isten: ez jellegzetes vonássá válik később a költészetében, hogy a „valakihez kapcsolódás” a legfontosabb. Egyik legszebb szerelmes verse az Áldalak búval, vigalommal a 16 éves Wallesz Lucához írta, neki is, és édesanyjának, Gyenes Gittának is udvarolt.
A Vágó Mártához írott költemények keletkezéstörténetéhez tartozik, hogy ez a szerelem Márta részéről viszonzott volt. A költemények számos alkalommal „ajándékba” készültek (pl. virág helyett). Ez az euforikus érzés fogalmazódik meg az Áldalak búval, vigalommal című költeményben: himnikus hangú, a szakrális költészet motívumait alkalmazó költemény (áld, ég, Isten). Több költeményében megjelenik a szerelem csöndes intimitása (Tedd a kezed, Ringató):
ilyen finom hangú dalszerű szerelmi költemények később már nem jellemezték József Attila költészetét.
A Klárisok (gyöngysor) Márta elutazása előtt keletkezett: amelyben a halál motívuma kap fő szerepet. A költeményben (és innentől kezdve) a szerelmi költészet új hangja, motívumai, képei és kifejezésmódja jelenik meg József Attila költészetében és egyúttal a magyar lírában. A hagyományos szerelmi költészet eszközeit nem találjuk, de szokatlan asszociációkat, merész képeket, a szerelmi élmény expresszív kifejezőeszközeit annál inkább.
Amikor Márta külföldre megy, a költő idegösszeomlást kap, öngyilkosságot kísérel meg. Képtelen eleget tenni Vágó József kívánságának, hogy biztos munkát keressen. Márta hiánya fogalmazódik meg ekkor keletkezett költeményeiben pl. a Mióta elmentél címűben. Ebben a költeményben megjelennek a József Attila költészetére (más témájú verseire is) jellemző hétköznapi tárgyak (balta, sajtár) – mindegyik szimbolikus értelemben. A halál témája szinte állandósul. A „nő mint menedék” is visszatérő motívummá válik majd: (Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok, két melled óv meg észak s dél felől).
Szántó Judit talán a Vágó Márta-sebre keresett vigasz: valójában nem írt hozzá egyetlen szerelmes verset sem, de egymáshoz kötötte őket a közös nyomor, az egymásra utaltság. Csupán azért tartozik a témához, mert Judittal kapcsolatban ír a szerelemről – többnyire tagadólag: „Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk, ha már szétesett.” (Judit). „Szövetség ez s nem szerelem„ (Arcodon könnyed ott ragadt).
Óda
A költeményt a Marton Mártával való találkozás ihlette, de sokkal inkább szerelmi költészetének nagy összegzéseként fogható fel.
Szerelmi költészetének jellegét ebből az egy versből is ki lehetne bontani.
Műfajilag részben megfelel a címnek: a bevezető eltűnődő, szemlélődő rész után ódai hangnemben dicséri a mikro- és makrokozmoszt megjelenítő nőt, majd visszatér a földre, az intim mindennapokhoz.
A szerelmi élmény mindezzel együtt összességében ambivalens (édes mostoha, elválsz tőlem, kegyetlenség és a jóság), a költemény végkicsengése mégis a szerelem csodájáról szól.
A költemény szokatlansága egyrészt a „biológiai motívumokban” rejlik (talán Thomas Mann Varázshegyében kereshetjük az előképét), másrészt abban, hogy a szerelmi élmény minden oldalát egyszerre, egy versben mutatja meg: a szerelem szinte égi, isteni aspektusát egyidőben a testtel (vérkörök, méh, gyomor), az emelkedett hangnem mellett megjelenik a mindennapok intimitása (sül a hús, fürödj meg stb.)
Flóra és Edit – szerelmi költészetének utolsó korszaka
A szerelmi költeményekben megfogalmazódó árvaság-motívum József Attila számára nem egy költői kép, hanem szomorú élettapasztalat. Apja még gyermekkorában elhagyta a családot, s ő soha nem tudta megbocsátani anyjának, hogy nevelőszülőkhöz adta (de emellett fanatikusan imádta is az édesanyját). Másrészt: korán tisztába jött betegségével. Freud pszichológiáját jól ismerve ő is úgy tartotta, hogy az ember személyisége gyermekkorában alakul ki, s hogy a gyermekkori élmények döntően meghatározzák az ember személyiségét.
Éppen ezért, a gyermekség konkrét kifejezője lesz félelmének, elhagyatottságának, magányának, szerelmi kudarcainak.
A szerelmi költészetében megjelenő másik fontos motívum az anya és a gyermek.
Több mai pszichológus szerint József Attila szerelmeitől is valamiféle anyaszerepet kívánt, erről tanúskodik a Gyermekké tettél.
A gyermekség és árvaság motívuma szorosan összefügg és általában együtt jelenik meg. Mindkettő kiindulópontja az a szeretethiány. A gyermekszerep azért kifejező, mert a gyermeknek nincsenek gátlásai, kiköveteli magának, hogy szeressék. Ez a követelőző szeretet jelenik meg számos költeményében: az infantilizmus gyakran keveredik a felnőttség érzésével.
Különösen a Flórához írott verseiben jelenik meg a gyermek motívum. Ez összefügghet azzal is, hogy a freudi pszichoanalízis módszereivel kezelték az akkor már súlyos lelki válságban lévő költőt. Freud pszichológiájának középpontja a gyermek: József Attila is ekkortájt ismerkedett meg alaposabban ezekkel a nézetekkel.
A Gyermekké tettél című költeményben az anya és a szerelmes szinte azonosul: „Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem”.
Gyömrői Edithez írott verseinek alaphangját több esetben az átok határozza meg: ilyen a Nagyon fáj és a Magány című költemény. „Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom, hogy azt hihetném, meghalok bele.” (Magány) Mindkettőben a nő=menedék” motívum jelenik meg, de itt már hiányként, a szerelemtől, s így az élet lehetőségétől való megfosztottság élménye fogalmazódik meg a versekben. „Elvonta puszta kénye végett, kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket.” (Nagyon fáj).
(A valóságban is súlyos a helyzet, egy alkalommal József Attila pl. késsel támadt Gyömrői Edit vőlegényére. Ebben az időszakban folyamatos gyógykezelés alatt áll).
A Flórához írott utolsó versek jelenítik meg a reményt, egy utolsó lehetőséget az életre:
„Lennél-e nyugtom mindenütt a rosszban? / Fontold meg jól, szived mily terhet vállal. / Én, aki vele mind csak hadakoztam, / kibékülnék a haragvó halállal.” (Flóra). Flóra végül Illyés Gyula felesége lett.