Reformkor Magyarországon (1825-1848)
A liberalizmus és a nacionalizmus eszméinek jegyében reformmozgalom bontakozik ki, melynek célja: Magyarország polgári átalakulása és nemzeti függetlensége a Habsburg-birodalmon belül. Kölcsey szerint: „Jelszavaink valának: haza és haladás.” A reformok jegyében a nemesség küzd, mert gyenge a polgárság. A reformok fórumai a reformországgyűlések: 1825-27, 1830, 1832-36, 1839-40, 1844, 1848. A reformok elindítója Széchenyi István volt, reformpolitikusok: Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Kossuth Lajos, Deák Ferenc.
Széchenyi István
(Bécs, 1791 – Döbling, 1860)
1791-ben Bécsben született arisztokrata családban, gyermekkorát Nagycenken töltötte. 1809-ben részt vett a napóleoni háborúban, mint tiszt, majd az 1810-es évektől utazásokat tesz Angliától Törökországig, csatlakozott hozzá Wesselényi Miklós erdélyi arisztokrata is. Ekkor tapasztalta, hogy Magyarország mennyire elmaradott a nyugati országokhoz képest.
Reformtevékenysége:
- 1825-től az országgyűlések résztvevője a felsőház tagjaként. Itt ajánlotta fel birtokainak egy évi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapításának javára.
- Az arisztokráciát tartotta alkalmasnak a reformok irányítására, egy politikai elitre bízná a reformok vezetését. A reformokat a Habsburg Birodalmon belül kívánta végrehajtani a bécsi udvar beleegyezésével, lassú reformok útján, „kiművelt emberfők” segítségével.
- A nemességet hívta össze a reformok elterjedésének érdekében a kaszinók létrehozásával és a lóverseny meghonosításával. A lótenyésztésről ír a Lovakrul (1828) című írásában. Birtokait modernizálni kívánta, de az ehhez szükséges hitelt visszautasította a bécsi bank, mert a magyar nemesség birtokait az ősiség törvénye (1351) miatt nem lehet az adósság fejében elárverezni, vagy eladni. Ekkor írta meg a Hitel című munkáját, melyben reformelképzeléseit foglalja össze.
Hitel (1830): „Magyarország volt, de én azt szeretném hinni, hogy lesz!” Ebben megállapítja, hogy Magyarország állapota elmaradott. Gazdasági elmaradottságunk oka szerinte az, hogy a rendszer a kiváltságokat élvező nemesség számára már előnytelen, mert az ősiség akadályozza a hitelfelvételben, hogy modernizálhassa birtokát: „magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kellene.” A jobbágyok robotmunkája nem eredményes, hatékonyabb lenne a bérmunkások alkalmazása. A haladást a bécsi udvar egyetértésével kívánta elérni, s nem azzal szemben. A reformok vezetését pedig egy politikai elitre bízná a főnemesek köréből. Ennek ellenére nem az arisztokrácia, hanem a középbirtokos nemesség fogja lelkesedéssel fogadni Széchenyi elképzeléseit.
Világ (1831): Dessewffy József Taglalat című munkájában bírálja a Hitelt, erre megírja Széchenyi a Világ (1831) című munkáját, ahol világosabban próbálta kifejteni elgondolásait.
Stádium (1833): A Stádium címe a változtatások szakaszaira (12 pont) utal, melyben Széchenyi rendszerbe foglalta a reformgondolatait:
1. hitel és 2-3. az ősiség törvényének és a háramlási jognak az eltörlése (ezután a birtokot el lehet adni, el lehet idegeníteni, s ha nincs örökös, nem a királyra hárulna a birtok),
4. a nem nemeseknek is lehetősége legyen a földszerzésre (birtokbírhatás joga),
5. a törvény előtt is egyenlőknek kell lenniük a tulajdonnal rendelkezőknek,
6. törvényes védelem biztosítása a bírósági tárgyalásokon,
7. a terheket együtt kell viselni (részleges közteherviselés),
8. vízszabályozás, útkarbantartás szükségessége,
9. a céheket, árszabást, monopóliumokat el kell törölni, korszerűbb módszerek alkalmazása,
10. a magyar legyen a hivatalos nyelv a latin helyett,
11. meg kell növelni a Helytartótanács szerepét,
12. a változásoknak a nyilvánosság biztosításával (nyilvános törvényszéki tárgyalás).
Gyakorlati tevékenysége: Kossuth nem véletlenül nevezte a „legnagyobb magyarnak”.
- az Akadémia, a lóversenyek és a kaszinó megalapítása
- a közlekedés fejlesztése: az Al-Duna szabályozása (Vaskapu sziklazátonyainak felrobbantása), Tisza-szabályozás, az óbudai hajógyár és a pesti téli kikötő létesítése, a balatoni gőzhajózási társaság létrehozása, Balaton-Duna-csatorna, a budai alagút létrehozása, a Lánchíd felépítése (1842-48. Clark-fivérek, hídvám). A Budapest központú vasúthálózat kiépítését szorgalmazta a helytartótanács közlekedésügyi osztályának vezetőjeként 1845-től. Selyemhernyó-tenyésztés és gőzmalmok létrejötte.
Kossuth Lajos
(Monok, 1802 – Torinó, 1894)
Monokon született elszegényedett középnemesi családban, jogi tanulmányokat folytat, majd az 1831-es kolerajárvány idején kolerabiztos volt Zemplénben. 1832-től helyettes követként az országgyűlések résztvevője Pozsonyban, 1832-36 között írja az Országgyűlési Tudósításokat, majd a Törvényhatósági Tudósításokat (1836-37), melyekben beszámol az országgyűlésen történtekről. Ezeket kézzel másolják, majd illegális nyomda segítségével terjesztik, ezért 1837-ben bebörtönzik, itt angolt és közgazdaságtant tanul. Az 1839-40-es országgyűlés amnesztiát ad, s ezután a Pesti Hírlap szerkesztésével bízzák meg (1841-44), s aktívan fog politizálni. A reformnemesség élére áll, a Pesti Hírlapban fejti ki politikai elképzeléseit, itt összegzi a reformelképzeléseket. Módszere a politikai vezércikk. Célja: a reformok és a haladás sürgetése.
Programja:
1. a liberális jogok megadása, a jogkiterjesztés, a nemesség megadóztatásával közteherviselés,
2. a kiváltságok felszámolása, Magyarország polgárosodása,
4. az érdekegyeztetés, hogy minél több társadalmi osztályt be lehessen vonni a reformok végrehajtásába saját érdekeik egyeztetésével, de a liberális középnemesség vezetésével,
5. a parasztság megnyerése: kötelező örökváltsággal. Lényege, hogy a parasztság örökre megváltaná magát a jobbágyterhek alól, állami támogatással törlesztene, s így szabad földtulajdonhoz jutna,
6. ehhez hitelre van szükség, viszont el kell törölni az ősiség törvényét, hogy hitelhez jussanak, s így kialakulhatnak a polgári tulajdonviszonyok,
7. A népképviseletet szorgalmazza, és a szólásszabadságot,
8. független nemzeti államot akar a birodalmon belül, a magyar nyelv államnyelvvé tételével (ez 1844-ben megvalósul).
9. Önálló nemzeti ipar létrehozása, ezzel a polgárságot kívánta megnyerni. Iparfejlesztő tevékenysége: az Iparegyesület, a Magyar Kereskedelmi Társaság és az 1. ipari kiállítás (1842)
10. A magyar ipar védelmére Kossuth Védegyletet (1844) hoz létre, melynek lényege, hogy 6 évig csak magyar árut fognak az egylet tagjai vásárolni, hogy ezzel is elősegítsék a magyar ipar fellendülését. A kereskedelem fejlesztésére A Vukovár-Fiume vasút tervét szorgalmazta, hogy a tenger felé is legyen lehetőségünk kivinni az áruinkat.
Kossuth nemzetiségpolitikája:
- Egy politikai nemzetben gondolkodott kortársaihoz hasonlóan, s ez a magyar politikai nemzet. Célja: Magyarország függetlensége, nemzetté válása, egyelőre még a Habsburg-birodalom határain belül. A reformerek a jogkiterjesztést, az érdekegyeztetést faji, nemzetiségi és vallási megkülönböztetés nélkül kívánták megvalósítani.
Széchenyi és Kossuth vitája: a reformok végrehajtásának ütemében és módjában térnek el. Széchenyi lassú, felülről jövő reformokat akart, s egy politikai elitre bízta volna a vezetést, az arisztokráciára, és figyelve a Habsburgok jóváhagyására. Kossuth és a középnemesség továbbfejlesztette Széchenyi reformját, ők érdekegyeztetés révén mindenkit be akarnak kapcsolni a reformokba a középnemesség és a nemesi vármegyék vezetésével. Széchenyi a Kelet Népe (1841) című vitairatában, Kossuth a Pesti Hírlapban (1841-44) reagál Széchenyi vádjaira.