A klasszikus kor filozófiája:
Szofisták:
- magukat bölcselkedőknek nevezték, az első hivatásos értelmiségi réteg Athénban
- fizetség ellenében tanították az athéni polgárokat az érvelés, szónoklás, vitatkozás tudományára
- kétségbe vonták a világ megismerhetőségét
Szókratész:
- életéről tanítványai, Platón és Xenophón írtak
- a szofisták túlzásaival szemben azt állította, hogy vannak örökérvényű értékek (igazság, szeretet), az ember feladata ezek megismerése
- módszere: „bábáskodás” – magát tudatlannak tettette, kérdésekkel vezette rá a partnerét a fogalmak megismerésére, problémáik megoldására
Cinikusok:
- Szókratész követői
- gondolkodásukban az autarkia, a megelégedés játszotta a fő szerepet
- legjelesebb képviselőjük Diogenész volt
Platón:
Szókratész tanítványa volt.
Megalapította az Akadémiát:
- ez volt az első iskola, ahova beiratkoztak a hallgatók és tandíjat fizettek
- 900 évig állt fenn
Ideatan – a világ két részből áll:
- a tapasztalati világ változó, csak a fogalmak (szép, jó) állandóak – ezek a fogalmak az ideák világában léteznek; az idea az igazi, de nem érzékelhető valóság, az ideák világát kell a tudománynak vizsgálnia
- ennek a szellemi világnak az árnyképe, tökéletlen, de érzékelhető és változó mása a mi tapasztalati, anyagi világunk
Államtan
- az állam célja a jó megvalósítása
- az ideális állam 3 rétegre tagolódik:
- bölcsek (filozófus királyok): erényük a belátás, filozófiára oktatják őket
- harcosok: erényük a bátorság, zenére és tornára oktatják őket
- dolgozók: erénye a mértékletesség és semmire sem oktatják őket
- a bölcsek és a harcosok vagyoni és családi közösségben élnek, hogy ne legyenek magánügyeik és így az egész idejüket az államügyeknek, közügyeknek szentelhessék
Arisztotelész:
Platón tanítványa, később Nagy Sándor nevelője volt.
Megalapította a saját iskoláját: Lükeion (innen ered a líceum – középfokú iskola szó).
Államtana: Politika c. művében vizsgálta a kor görög alkotmányait:
- rossz: türannisz, szélsőséges demokrácia
- jó: középrétegek uralmára épülő királyság
Etika: (ethosz = szokás, modor, illem) az erkölcsös nevelésről, cselekvésről szóló tanításában a szélsőségeket kerülő módszert javasolta („arany középút”)
Logika: az ok-okozati összefüggések feltárását tartotta fontosnak, ezzel megteremtette a tudományos gondolkodás alapjait.
Tudományok rendszerezése: elméleti (matematika), gyakorlati (politika) és létrehozó (művészetek) tudományokat különböztetett meg. A művészet lényegét az utánzásban (mimészisz) látta.
