A Meroving Királyság:
A III. században a Gallia északi vidékén élő frankoknak 2 nagy törzsszövetségük volt:
- száli
- ripuári
A frank törzseket a Meroving családból származó Klodvig (482-511) egyesítette, és létrehozta a Rajnától a Loire-ig terjedő Frank Királyságot:
- legyőzte Gallia utolsó római helytartóját (486: soissons-i ütközet)
- legyőzte a vizigótokat (507: poitiers-i ütközet)
- felvette a kereszténységet és „rex Francorum”-nak címezte magát
Klodvig halála után fiai felosztották az államot egymás között:
- belső harcok kezdődtek
- a Meroving királyok nagy földbirtokokat adományoztak híveiknek, maguk pedig elszegényedtek
- az állam végül 3 részre esett szét:
- Austrasia – keleti részek
- Neustria – frank törzsterület Párizzsal
- Burgundia
- az egymástól különálló részeket a gyenge királyok helyett majordomusok irányították
A Karolingok:
Az egyes részek majordomusai vetélkedtek egymással. Ebből 687-ben Pippin, austrasisai majordomus került ki győztesen, akinek fia, Martell Károly (714-741) megerősítette saját, központi hatalmát:
- 732-ben megállította az arabokat a poitiers-i csatában
- megszerezte a Burgundia feletti hatalmat is
Kis Pippin (741-768), Martell Károly fia pedig 751-ben a római pápa hozzájárulásával letaszította az utolsó Merovingot a trónról, és elnyerte a királyi címet
Nagy Károly birodalma:
Nagy Károly (768-814) hozta létre a Frank Birodalmat és szerezte meg a császári címet.
Háborúi:
- több mint 50 hadjáratot szervezett
- hosszan tartó harcokban legyűrte a szászokat (772-804)
- legyőzte a longobárdokat (773-774)
- átkelve a Pireneusokon, meghódította az Ibériai-félsziget északi részét (778-795)
- hódoltatta a bajorokat (788)
- óriási zsákmányhoz jutott a Kárpát-medencei avarok legyőzésével (791-796)
- birodalma az Atlanti-óceántól az Adriáig, a Duna vonaláig és az Odera torkolatáig terjedt
800-ban Rómában III. Leo pápa császárrá koronázta Nagy Károlyt. A 812-es ún. aacheni szerződésben I. Mihály bizánci uralkodó is elismerte az új (nyugati) császárság létrejöttét.
Birodalomszervezés:
Az új főváros Aachen lett, ahol császári palota épült.
Felállította az oklevelek kiadására (írásbeli ügyintézésre) szakosodott hivatalt, a kancelláriát. Itt jól képzett hivatalnokok dolgoztak.
Nagy Károly a birodalmat grófságokra osztotta:
- nem feltétlenül voltak határosak egymással, és nem fedték le a birodalom egészét
- a határok menték őrgrófságokat (mark) létesített (pl. Breton, Dán, Spanyol, Ostmark)
- a grófságok élén a gróf (őrgróf) állt, akinek feladata a helyi közigazgatás, igazságszolgáltatás és a hadak vezetése volt
- a gróf a helyben szedett adók egyharmadával maga rendelkezhetett
- az uralkodó a grófokat és grófságokat különleges hatalommal felruházott „királyi küldöttek” útján ellenőrizte
Művelődés:
A „sötét középkorban” fény gyúlt: „Karoling reneszánsz”:
- számos új kolostort alapított: ezek a tudomány és a művészetek őrzői, ápolói lettek (kódexek másolása, évkönyvek, krónikák írása)
- Károly Aachent kulturális központtá tette:
- Yorkból érkezett a tudós szerzetes Alkuin, aki a palotaiskolában bevezette a 7 szabad művészet oktatását
- Paulus Diaconus jelentős költő és történetíró volt (Longobárdok története)
- Einhard írta meg Nagy Károly élettörténetét (Vita Caroli)
- az írásbeliség elterjedése nyomán alakult ki a későbbiekben széleskörben használt kisbetűs, jól olvasható írás, az ún. karoling minuscula
Utódállamok:
Nagy Károly utódja Jámbor Lajos (814-840) lett, aki alkalmatlan volt az uralkodásra.
Fiai a 843-as verduni szerződésben osztották fel egymás között a birodalmat:
- II. (Kopasz) Károly a birodalom nyugati területeit kapta
- Lothar (840-855) a birodalom középső területeit (Itália, Burgundia, Rajna-Meuse, Rhone folyó) és a császári címet örökölte
- Német Lajos (843-876) a Rajnától keletre fekvő területeket kapta
Lothar 855-ös halála után fiai felosztották a középső területeket is, majd mivel utód nélkül haltak meg, a terület központi részét, Lotharingiát a keleti frank király kapta meg (880-as ribemonti szerződés)