Történelem érettségi

Hunyadi Mátyás reformjai és külpolitikája

Koronázás

Hunyadi János[1] halála után (1456, Nándorfehérvár után pestis tört ki a táborban) idősebbik fia, Hunyadi László vette át a családi birtokokat + apja főkapitányi címével járó királyi birtokokat is. V. László (1453-57) nem akarta befolyásukat növelni, ezért Cillei Ulrikot nevezte ki az ország új főkapitányává. Hunyadi Lászlót pedig felszólította, hogy a címhez tartozó birtokokat adja át. Hunyadi mindkettőjüket Nándorfehérvárra csalta, Cilleit megölette, a királyt pedig foglyul ejtette. V. László szabadulása után ígérete ellenére elfogatta a két Hunyadit, Lászlót 1457-ben Budán kivégeztette, Mátyást pedig Prágában vetette fogságba.

V. László 1457 késő őszén pestisben meghalt. A királyi támaszukat vesztett Habsburg-barát urak ekkor egyezkedésre kényszerültek a Hunyadi családdal. Megállapodást kötöttek a kisebbik Hunyadi fiú, Mátyás trónra ültetéséről. A köznemesség is támogatta Mátyást, így az országgyűlés 1458. januárjában királlyá választotta Mátyást, aki így 1490-ig uralkodott. Mátyás nem tartotta be az őt trónra segítő egyezséget, leváltotta a nádort, Garai Lászlót és a nyers katonaembert, Szilágyi Mihályt (nagybátyja).

III. Frigyes hajlandó volt kiszolgáltatni a Szent Koronát Mátyásnak[2] (1463). A koronáért 80 ezer aranyat kért és a magyar király örökös nélküli halála esetén igényt tartott a magyar trónra, az alkut követő esztendőben (1464) Mátyást a Szent Koronával, hivatalosan is királlyá koronázták.

Államirányítás

Mátyás a napi ügyek intézésére egy szűkebb királyi tanácsot alakított, melynek üléseire szívesen hívott meg szakértőket. Az országgyűlésen meg kellett nyernie a köznemességet, amely az adók megajánlását ekkor már szinte kizárólagos jogának tekintette, és a katonáskodásból is jelentős részt vállalt. A király átszervezte a kancellária és a bíróság hivatalát is. A bíráskodásban igyekezett csökkenteni a rendek szerepét, a királyi személyes jelenlét bírósága élére, a király helyettesítésére hivatalnokot, úgynevezett személynököt (personalis) nevezett ki.

Gazdaságpolitika

Mátyás a kincstartóság élére nem nemest, hanem egy budai polgárt, Ernuszt Jánost nevezte ki. Az új hivatalnokkal természetesen visszafogta a kincstári bevétellel való visszaélést.

A király háztartások szerint vetette ki a kincstári adót, a füstpénzt[3].

A háztartás lett az alapja, az 1468-tól évenként akár kétszer beszedett rendkívüli hadiadónak[4] is, amelyet a háborúk költségeire fordítottak. A kincstári adót és a rendkívüli hadiadót úgy szedték be a jobbágyoktól, hogy együttes összegük évi egy forintra rúgott. (Mátyás évi bevételét a történészek 500 ezer és 700 ezer forint közé becsülik. Ez a korábbi magyar királyok bevételeihez képest rendkívüli volt, de nemzetközi viszonylatban mérsékeltnek számított. Összehasonlítás: Burgundia = 800 ezer forintnyi, az Oszmán Birodalom = 1.800 ezer forintnyi éves bevétellel bírt).

A király elsősorban az adókból (királyi kincstár adója, rendkívüli hadiadó), valamint a sójövedelemből, a pénzverő- és bányakamarák hasznából és a vámokból töltötte föl a kincstárat. (Kisebb bevételei: a városok, a szászok, a zsidók és az erdélyi románok adói).

A külkereskedelem Mátyás korában kevés hasznot hozott, így nem a határ menti városok, hanem a központi fekvésű városok indultak fejlődésnek és váltak fontos központokká. Megnőtt a mezővárosok száma (a mezőgazdaság termékei találtak a leginkább külföldön gazdára). Az Alföldön az állattenyésztők, a dombos vidéken a szőlőműveléssel foglalkozók száma.

Mátyás seregét halála után „fekete seregnek” nevezték. Mátyás az 1460-as évek közepétől egyre több zsoldost fogadott fel. A zömében csehekből és lengyelekből álló sereglétszáma akár 15-20 ezer főre is emelkedhetett. A sereg 4 fegyvernemből állt: nehézlovasság, könnyűlovasság, gyalogosok, tüzérek. A fekete sereg fenntartása Mátyásnak nagy gondot okozott. Egy lovas fizetése havi 3 forint, míg egy gyalogosé havi 2 forint volt. Mátyás seregének több hadvezére is volt (Kinizsi Pál, Magyar Balázs), de a király maga is képzett hadvezér volt. Felismerte a tüzérség jelentőségét és szívesen alkalmazott mechanikai találmányokat, mint például ostromtornyot. Ám harctéri sikereiben a gyors észjárása és merész döntései is segítették.

Törökellenes politika

Mátyás törökellenes politikájára az aktív védelem a jellemző. Fegyverekkel küzdött a déli határok biztosításáért. 1463-ban elfoglalta Jajca várát, majd 1476-ban Szabácsot. A határ menti török betörést 1479-ben Kenyérmezőnél Mátyás híres hadvezére Kinizsi Pál győztes ütközetben hárította el. Mátyás kialakította a második magyar végvárrendszert[5].

Cseh politika

1466-ban a pápa kiközösítette az egyházból a huszita vallású Podjebrád Györgyöt, akit a cseh rendek időközben királyukká választottak. Mátyásnak kapóra jött ez az esemény. Feltehetően a német-római császár cím elnyerését tűzte ki célul. Ehhez első lépésként a cseh koronát akarta megszerezni[6]. Csehországi hadjárata során Mátyást a katolikus cseh rendek 1469-ben cseh királlyá választották, ám ellenkirálya, Podjebrád György helyére a lengyel király fia, Jagelló Ulászló lépett. Mátyás és Ulászló csak 1479-ben egyezett meg. Kölcsönösen elismerték egymás cseh királyi címét, s Mátyásé lett Szilézia, Morvaország, Lausitz.

Összeesküvések ellene

Sokan tiltakoztak a csehországi hadjárata ellen, 1471-ben főpapi, főúri összeesküvés bontakozott ki ellene Vitéz János esztergomi érsek (Mátyás nevelője és diplomatája volt) vezetésével. Értelmetlennek és költségesnek tartották a cseh háborút. Az összeesküvők között volt Csezmiczei János (Janus Pannonius) pécsi püspök is. Mátyás leverte az összeesküvést, Vitéz János fogságba került, Janus Pannonius menekülés közben halt meg.

Osztrák háborúk

Mátyás megfékezésére a Habsburg és a Jagelló-ház szövetségre lépett egymással[7]. Mátyás ausztriai háborújával rákényszerítette III. Frigyest, hogy neki ítélje a választófejedelmi címet (1477)[8]. Mátyás el akarta érni folyamatos támadásaival, hogy III. Frigyes elismerje törvénytelen fiát, Corvin Jánost[9] utódjának a trónon. 1485-ben Mátyás elfoglalta Bécset, és haláláig, 1490-ig itt tartotta székhelyét.

Mátyás és a rendek

Mátyás tiszteletben tartotta a király és a rendek közötti hatalommegosztás rendszerét. Nem csorbította az országgyűlés jogait, bár igyekezett azt minél ritkábban összehívni. Fontos döntéshozó szerv maradt a királyi tanács. Megmaradt a megyék szerepe. Elismerte a városok önkormányzatát. Ügyesen élt a rendi kormányzás adta lehetőségekkel, gyakran egymás ellen kijátszotta a rendek különböző csoportjait.

Kultúra

Mátyás rokonszenvezett az Itáliából kiinduló új eszmeirányzattal, a humanizmussal. A humanisták eszményítették az ókori görög-római tudósokat, akiknél ez az emberközpontú világkép megjelent.

Mátyás uralkodói hatalmát reneszánsz épületekkel, szobrokkal, festményekkel hirdette.

1467-ben Pozsonyban egyetemet alapított.

Budai könyvtárát folyamatosan fejlesztette, a végén több ezer kötetet tartalmazott a könyvtár. A Corvinákból csak néhány tucat maradt ránk.

Visegrádon csodás palotát építtetett.

Mátyás uralmát a rend, a jó pénz, a békés kereskedés, az állandó hadsereg, a török ellen kiépített végvárrendszer és a király által támogatott művelődés és művészet jellemzi. A túladóztatott ország gazdasága azonban kimerült. Halála után a hatalom a főurak kezébe került ismét, akik a cseh királyt, Jagelló Ulászlót (magyar királyként: II. Ulászló /1490-1516/) választották magyar királlyá.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük