Történelem érettségi

A korai középkor műveltsége

1. Az egyház

A középkorra a vallásos világnézet volt jellemző, ezért az egyház szerepe meghatározó volt. A korszak végére a műveltség az egyház monopóliuma volt. Az egyháznak nemcsak a vallási tanítások útján volt mérhetetlen hatása, hanem az állami feladatok elvégzése révén a közvetlen politikai szerepe is nagy volt.

Fontos az egyház missziós tevékenysége is, amelynek eredményeként a VI. századtól keresztény hitre térítették az íreket, az angolszászokat, majd fokozatosan Európa északi és keleti területeit is. Létrejöttek szerzetesrendek is. Az egyik legjelentősebb az 529-ben alapított bencés rend (alapítója: Nursiai Szent Benedek). Szent Benedek alapelve az volt, hogy a tétlenség szüli a bűnt, tehát a szerzeteseknek szüntelenül imádkozniuk és dolgozniuk kell. (Ora et labore! Imádkozzál és dolgozzál!).

Bár a fizikai munka mindig fontos szerepet játszott a szerzetesek életében, idővel a szellemi munka, a tudományok és a művészetek ápolása lett a hangsúlyosabb.

2. A tudományok

A tudományok helyzetét is alapvetően megszabta a keresztény világnézet.

A középkori gondolkodás egyik legkiemelkedőbb alakja Szent Ágoston hippói (É.-Afrika) püspök. Milánóban tért keresztény hitre az V. században. Ő alapozta meg a középkori oktatás rendszerét, amikor alsó fokon a grammatikát, dialektikát és retorikát tanította, felső fokon pedig számtant, zenét, mértant és csillagászatot, vagyis átvette az antik műveltség képző erejét.

Fő műve – amely a keresztény gondolkodást alapvetően meghatározta – az Isten Országa (De civitate Dei), amelyben leírja, hogy a jók és az igazak világa véglegesen csak az utolsó ítéletkor fog megvalósulni. Addig is az egyháznak és a császárnak legfőbb feladata, hogy már e földi életben az embereket az Isten Országa felé vezesse. (Eszerint az egyház Isten országának földi előképe.).

Az antik műveltség nagy hatással volt a kereszténységre. Lásd pl. Boethius munkásságát. Legfőbb érdeme, hogy Arisztotelész számos művét lefordította latinra. Emellett tankönyveket is írt.

Cassiodorus a tudományos képzést emelte magas szintre.

A tudományok fejlődése szempontjából jelentős a Karoling-reneszánsz nagy erőfeszítése, amely nemcsak a tudományokat akarta szolgálni, hanem a népművelés megindításával is kísérletezett. Ezek nem voltak eredménytelen kísérletek, mégis a IX. és a X. század a műveltség hanyatlásának a kora.

3. Művészetek

A művészetek fejlődését is alapvetően megszabta a keresztény eszmények uralma. Fő feladata a nevelés, az eszmények bemutatása és az irántuk való tisztelet felébresztése volt. A forma teljesen alá volt rendelve a tartalomnak, így sok szempontból a fogalmi ábrázolás uralkodott el. Az áttekinthetőségre, érthetőségre, leegyszerűsítésre, jelképezésre törekedtek. Ez magyarázza meg a szobrászat hanyatlását.

a./ Építészet: A bizánci építészet egyik legkiemelkedőbb alkotásainak egyike a VI. században épült Hagia Sophia. A templom centrális elrendezésű, a központi négyzet alakú alaprajzra egy kupolát emeltek. A kupolához a főhajó hosszában két félkupola kapcsolódik.

A bizánci építészet további gyönyörű emlékeo Ravennában találhatók. A San Vitale szintén centrális elrendezésű, nyolcszögű az alaprajza, vagyis a kupola nyolc pillérre támaszkodik. A pillérek között boltíves nyílások vannak, amelyekhez nyolc kis félkupola csatlakozik.

Az építészetben külön figyelmet érdemelnek az oszlopfők.

b./ mozaikművészet: A mozaikművészet jelenti ennek a kornak egyik legmagasabb szintjét. A mozaik elrendezésében sematikus és ezáltal a hatalom rendjét sugározza, de az egyes alakok megmintázásában sajátos természethűséget figyelhetünk meg.

c./ festészet: Krisztus ábrázolását egy ideig tiltotta az egyház, mert bálványimádásnak tartotta, de az V. századtól kezdve megindult Krisztus és a szentek ábrázolása.

d./ miniatúrafestészet: Nyugat-Európában alakult ki, ahol a barbár népek geometrikus és növényi díszítése hatott a művészi motívumokra. Különösen divatos volt az iniciálé készítése.

e./ Irodalom: a keresztény művészet a zsidóktól átvett halleluja-, és zsoltárművészettel kezd. Antik hagyományokat használnak fel a himnuszok. A nyugati fejedelmi udvarokban számos hősi ének keletkezik a VII-VIII. században.

Az irodalom elválaszthatatlan volt a zenétől. Az egyházi zenét Gergely pápa reformálta meg. A harang használata is a VII. századtól lett általánossá.

A román stílus

A XI-XIII. századi Nyugat-Európa művészeti stílusa. Előzménye a római, az ókeresztény és a bizánci művészet. A román kori művészetben az építészet játszotta a legfontosabb szerepet. Mind az egyházi, mind az – elsősorban védelmet szolgáló – világi építészet jellemző vonásai: az épületek tömör formája, a vaskos falak, a vízszintes vagy félköríves (dongaboltozatos) térlefedés, a kisméretű, félköríves záródású nyílások, a négyzetes fejezetű oszlopok, a tornyok hangsúlya. A román egyházépítészeti stílust a szerzetesrendek terjesztették el.

A templom az ókeresztény bazilika továbbfejlesztésével alakult ki; jellemzője a kereszthajó, a szentélykörüljáró és a hozzá kapcsolódó kápolnakoszorú, valamint a torony vagy toronypár. A templombelsőket mozaikok vagy freskók díszítették. A plasztikák funkcionálisak (oszlopfők, kapubélletek), stilizáltak. Az ábrázolások sűrített jelképeikkel ikonográfiai típusokat hoztak létre, ez az egész középkori művészetet végigkísérte. Jelentős volt a román korban az ötvösség, az elefántcsont-faragás, a zománcművészet és a miniatúrafestészet.

Példák a román stílusra: clunyi kolostor 1095 k., wormsi székesegyház 1170 k., Notre-Dame-la-Grande 1130-1145 k., a canterburyi székesegyház, XII. sz. közepe; Magyarországon: a lébényi bencés apátsági templom, 1208 után, a Szent-György bencés apátsági templom, Ják, 1220 k.)

(A román stílus elemeinek XIX. századi felelevenítését neorománnak nevezzük.)

Az érett középkor kultúrája

Továbbra is a vallásos világkép uralkodik. A földi élet célja: készülődés a túlvilági életre (a földi élet a siralom völgye).

Az oktatás az egyház kezében van. Amit oktatnak, az az ún. 7 szabad művészet: grammatika, retorika, dialektika, aritmetika, geometria, asztronómia, muzsika. Ezek elsajátítása után lehetett egyetemre menni.

Az egyetemek a tanárok és a hallgatók együttes közösségét jelentették (=universitas). Az első egyetemek a következők voltak:

  • Párizsi1, bolognai, oxfordi

  • Közép-Európában: Prágai (1348), Krakkói (1364), Pécsi (1367)

A korszak meghatározó filozófiai irányzata a skolasztika. Aquinói Szent Tamás domonkos rendi szerzetes nevéhez fűződik kidolgozása. Lényege:

Az ember kétféleképpen juthat az igazság birtokába:

  1. A megismerés útján (értelmi igazság);

  2. A kinyilatkoztatás révén (hitigazság)

A skolasztika szerint a természet törvényei is az isteni gondviselés egyik megnyilvánulási formája. A tudomány a teológia alárendeltje.

Vannak persze, akik ezt másképp gondolják: a természet rendje a maga józan eszével, érzékszerveivel mindenki számára felfogható – állítják. A Biblia és a benne foglalt igazság nem e világra érvényes. Itt a földön a természeti törvény érvényesül (pl. Roger Bacon).

Az ilyen gondolatok hangoztatóinak sok esetben üldöztetés lett osztályrésze az egyház részéről.

1 Robert de Sorbon, IX. Lajos udvari káplánja alapította (XI-XII. sz. fordulója)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük