Történelem érettségi

Oroszország a 18. században

A 17. sz. közepére az orosz állam túljutott a zűrzavaron, a Romanov-ház helyzete stabilizálódott, sőt, megkezdődött a gyengülő szomszédok elleni területszerző politika. A század végétől Oroszország egyre intenzívebben kapcsolódott be az európai nagypolitikába.

De: Oroszország elmaradott volt, szükséges voltak a nagy horderejű társadalmi és politikai változások. Ennek első jele a 18. sz. elején kialakuló „harmadik Róma” gondolata, mely a gyakorlatban lassan pánszlávizmussá, a szláv népek orosz vezetés alatti egyesítésének eszméjévé alakult.

Az országnak tengeri kijáratra van szüksége: Balti-tenger, Fekete-tenger. A balti tenger svéd, a Fekete-tenger török érdekszféra volt, a cárok kétfrontos háborúra kényszerültek. Gyengébb ellenfélnek a török tűnt, az első sikereket mégis nyugaton, a hanyatló lengyel állam ellen érték el az oroszok. Már a 17. sz. második felében (1654) megszerezték Ukrajnát (Hmjelnyickij Bogdan), ám a tengerekhez nem sikerült eljutniuk. De a további sikerekhez elengedhetetlen volt a modernizáció.

Nagy Péter (1689-1725)

17 évesen (nővérét lemondatva) lett cár.

Kíméletlen modernizálásba kezd, a társadalom minden ellenkezését csírájában igyekezett elfojtani. 1689-ban az ellene fellázadt sztrelecek1 egy részét saját kezűleg fejezte le, s az ezredeket feloszlatta.

Kötelezővé tette, hogy a nemesifjak az állam által alapított iskolákba járjanak, annak befejezése után pedig állami hivatalnokok vagy a hadsereg tisztjei legyenek. Ha az ifjú 10. és 15. életéve közt nem végzett valamilyen iskolát, a cár nemcsak a hivatalvállalást, hanem még a házasodást is megtiltotta neki. Ugyanakkor a polgárok gyermekei nem járhattak 15 éves koruk után iskolába, mert ez elvonta őket a munkától.

A bojárokat nyugatias ruha viselésére kötelezte, rendeleti úton írta elő a francia mintájú „szalonéletet”, s az ellenkezők régi hagyományú szakállát gyakran saját kezűleg vágta le. Még a fővárosba utazó parasztnak is borotválkoznia kellett.

A muzsikokat (parasztok) csak az adózás szempontjából tekintette fontosnak, mindenkire fejadót vetett ki

A birodalmat kerületekre (50) osztotta, melyekből 121 kormányzóságot alakított ki. Feloszlatta a dumát, helyette híveiből összeállított szenátust hozott létre. A moszkvai patriarchátust eltörölte, szent szinódust jelölt ki az egyház irányítására. Az egyházi jövedelmek többségét állami célokra fordította, s a szerzetességet, mint az elmaradottság szimbólumát, üldözte. Hasonlóan járt el a szektákkal is.

Kémrendszer épült ki.

Azonban szembesülnie kellett, hogy lehetőségei korlátozottak. Hiába akar modernizálni, ha nincs elég képzett hivatalnok, szakmunkás stb. Éppen ezért tömegesen hívott Oroszországba cseh és sziléziai jogtudósokat, németalföldi, német és angol mesterembereket, s maga is tett nyugati utazásokat, hogy az ottani fejlett módszereket tanulmányozza és lehetőleg maga is elsajátítsa. Nem riadt vissza a kétkezi munkától sem, Amszterdamban beállt hajóácsnak, Königsbergben ágyúmesternek, Londonban navigátornak.

Tengerészeti, mérnöki, matematikai és teológiai szakiskolák alapításával is igyekezett a szakemberhiányon enyhíteni. Az alapfokú oktatás elégtelensége miatt ezek az iskolák azonban elhaltak.

A reformok hatásai: létrejön az orosz flotta, erősödik a hadsereg, ipartelepek, kikötők készülnek el.

Nagy Péter 1700-ban elérkezettnek látta az időt arra, hogy megvalósítsa álmát, a kijutást a Baltikumba. Ehhez az északi háború nyújtott lehetőséget, bár itt kezdetben kudarcok érték (1700: Narvai csata), de a modernizálás néhány év múlva eredményt hozott. A svédek szászországi lekötöttségét kihasználva megszállta baltikumi birtokaikat, s elkezdődhetett a Néva partján az új főváros, Szentpétervár felépítése.

Az északi háború orosz győzelemmel ért véget, s innentől már a nagyhatalmaknak is számolniuk kellett Oroszországgal.

Folytatódott a szibériai terjeszkedés is: a kozákok 1689-ben elérik Kínát, 1697-ben pedig Kamcsatkát. A dél felé való terjeszkedés eredményeként 1722-23-ban az oroszok megszállták a Kaszpi-tenger déli partját.

A törökkel azonban még nem bírnak.

Nagy Péter utolsó éveit az örökösödés problémája töltötte ki, ugyanis a reformjaival ellenkező cárevicset halálra kínoztatta, s más fiú örököse nem volt. Analfabéta kegyence (közös tivornyák), Mensikov segítségével második feleségének, Katalinnak, egy kurlandi parasztlánynak az örökösödését készítette elő. Ő lett Péter halála után Oroszország első cárnője.

I. Katalin (1725-27) rövid uralkodása után Mensikov II. Pétert (1727-1730), a nagy cár unokáját választatta cárrá, ám helyette régensként maga kormányzott. A konzervatívok azonban megbuktatták és száműzték. II. Péter halála után – vele halt ki a Romanov-fiúág – egy újabb Nagy Péter-unoka, Anna (1730-1740) következett. Anna német kegyence, Münnich elérte, hogy a lengyel trónra orosz jelölt (III. Ágost) kerüljön.

Annát kiskorú fia, I. Iván követte, ám őt egy puccsal eltávolították, s Erzsébetet (1741-62), Nagy Péter legifjabb unokáját tették cárnővé. Uralkodása alatt a nyugatellenesek kerültek vezető pozíciókba. Viszont a külpolitikai sikerek folytatódtak: a svédek újabb vereséget szenvednek, az orosz seregek előretörtek Perzsia irányába is.

Erzsébet halála után Nagy Péter dédunokája, III. Péter került trónra, aki Nagy Frigyes rajongója és a porosz militarista szellem követője volt. Feleségével (Sophie) rosszul bánt. Az „orosz párt” összeesküvést szervezett, s Sophie vezetésével eltávolították, majd tudtával megfojtották a cárt.

Nagy Katalin (1762-1796)

Ő teremtette meg az orosz felvilágosult abszolutizmust. Uralkodását a francia felvilágosodás2 szellemében kezdte. Megpróbálta felzárkóztatni Oroszországot a Nyugathoz.

1775-ben átszervezte a közigazgatást, az 50 kormányzóságot 360 kerületre osztotta, kiszélesítette a kormányzók jogkörét, elválasztotta egymástól a polgári és a büntető törvénykezést. Tovább erősödik a bürokrácia, a társadalom meghatározó tagjává válik az orosz hivatalnok, a csinovnyik. Az egyház kormányzását a Gazdasági Kollégiumnak rendeli alá, a papokat adófizetésre kötelezi. Törvényhozó Bizottságot hoz létre, de ez sikertelennek bizonyul, utána rendeletekkel kormányoz. A nemesség megnyerésére kedvezményeket ad nekik.

A parasztság helyzetén nem tud javítani, kitör a Pugacsov3 vezette parasztfelkelés (1772-73).

Külpolitikáját a török háborúk és a nyugati terjeszkedési kísérletek jellemzik. Az első török háborúban (1768-74) hadai megszállták a Krímet, elérték a Dunát, az orosz flotta megjelent a Földközi-tengeren.

Beavatkozik a lengyel belügyekbe. Poroszországgal és Lengyelországgal sikerül elérnie Lengyelország háromszori felosztását, Lengyelország megszűnt létezni.

1781-83-ban Patyomkin4 megszállta a Fekete-tenger partvidékét.

1 Lőfegyverrel felszerelt katonai csapatok a 16-17. sz.-ban. Szolgálataikért a kincstár zsolddal, fegyverrel, ruházattal és élelmiszerrel látta el őket. Kezdetben a szabad mezővárosok és a falvak lakosaiból verbuválták, később a városi szegényebb elemek is felvételt nyertek a sztrelec ezredekbe. A 17. sz. elejétől szolgálatuk egész életre szólt és öröklődött. I. Péter nővérét, Zsófiát támogatták, titokban felvették vele a kapcsolatot, aki bátorította őket. Kb. 4000 sztrelec vett részt a felkelésben, de a cár csapataitól döntő vereséget szenvedtek (1689. jún.). 57 felkelőt azonnal, 1182-t a következő évben végeztek ki. A kivégzettek családtagjait örökre száműzték Moszkvából.

2 udvarába hívatta Diderot-t és Montesquieu szellemében kísérletet tett a kormányzat átszervezésére.

3 egy doni kozák volt

4 a cárnő és II. József Volga menti utazásakor kirakatfalvakat építtetett, hogy Ausztria urát elkápráztassa a birodalom látványos fejlődésével.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.