Az emberek szerepe és helyzete a társadalomban nem egyforma, életkoruk, nemük, iskolázottságuk stb. alapján különböző csoportokba szerveződnek. A társadalmi rétegződés szükségszerű következménye a nyelvhasználat rétegződése, amely területi és társadalmi jellegű lehet..
A nyelv vízszintes tagolódása következtében alakulnak ki a területi nyelvváltozatok, vagyis a nyelvjárások (dialektusok).
A nyelv függőleges tagolódása következtében alakulnak ki a társadalmi nyelvváltozatok, vagyis a szociolektusok.
A nemzeti nyelv a belső nyelvváltozatok összessége: a területi nyelvváltozatok, a társadalmi nyelvváltozatok és a köznyelv alkotja.
A köznyelv a nemzeti nyelv beszélt változata; írott változata az irodalmi nyelv: a nemzeti nyelv változatai közül ez a leginkább meghatározó, az iskolarendszer is ezt terjeszti, leginkább ebben nyilvánul meg a nyelvi norma.
A nyelvi norma az írott és beszélt nyelv társadalomban elismert szabályainak és szokásainak összessége. Eszközei a nyelvtanok, a szótárak stb. Szinte konzerválják a nyelvet, látszólag elvágják a nyelvi változások útját. A nyelv azonban mégiscsak változik, szókészlete gyarapodik, a norma ezt a folyamatot csak lelassíthatja, de nem állíthatja meg. Ezért időnként szükségessé válik a nyelvi normának és a nyelvi eszménynek az újrafogalmazása
Társadalmi nyelvváltozatok:(=szociolektusok)
A társadalmi tagolódás következtében a következő nyelvváltozatok jönnek létre:
SZAKNYELV
Foglalkozási ágak, tudományok nyelve. Egyértelműségre törekszik, szakszókincséről ismerhető fel.
HOBBINYELV
Az emberek szabadidős tevékenységeihez kapcsolódó sajátos nyelvhasználat.
GYERMEK- VAGY DAJKANYELV
A beszélt nyelv legegyszerűbb változata, amelyet a kisgyermekek és a velük foglalkozó felnőttek használnak. Szókincse sajátos, jellemző a kicsinyítő képzők használata.
IFJÚSÁGI NYELV
A fiatalok nyelve, elsősorban szókincsében tér el a köznyelvtől, szóalkotása színes és képszerű, nagyon kreatív és változatos, több nyelvváltozatból kölcsönzi elemeit. Gyorsan változik, jelentős a köznyelvre gyakorolt hatása, mivel sok új szóalak (neologizmus) keletkezik, s onnan a köznyelvbe terjed át. Stílusa határozott, őszinte, szókimondó, gyakran ironikus. Hangvétele időnként nyers vagy akár harsány. Pl.: doga, diri, kispályás.
ARGÓ v. tolvajnyelv
Eredetileg a bűnözők nyelve, ma a városi népnyelv alsóbb szintje, bizalmas, durva, de szemléletes. Jellemző a durva, trágár kifejezések használata. Az argó szavak néha ismeretlen eredetűek, máskor köznyelvi szavak eltorzításával keletkeznek. Sok esetben köznyelvi szavakat új jelentéssel ruháznak fel (kiló= 100, rongy= 1000). Az argóból sok kifejezés kerül át a köznyelvbe azáltal, hogy az idő folyamán szalonképessé, elfogadottá válnak
SZLENG: az argó elemeinek bekerülése a köznyelvbe, illetve a társalgási nyelvbe. Városi nyelvváltozat, alacsony rendű köznyelv, inkább beszélt formában használatos, szókészlete átmeneti és divathullámszerű, jellemző a bizalmas társalgási stílus.
Szókészlete gyorsan változik, szüntelenül újrateremtődik. A szleng (ellentétben az argóval) nem egyetlen csoport kiváltsága, nyelvváltozata, nem kötődik egyetlen nyelvi réteghez sem. Cél a köznyelvi stílus variálása, élénkítése, a nyelvhasználat egyénisítése, a köznyelvi normától való elszakadás. Pl.:csaj, csóró, pia. A szleng manapság már nemcsak a beszélt nyelvben jelenik meg, hanem feliratokon, a plakátokon, azaz az írott nyelvhasználatban is.
Területi nyelvváltozatok: a nyelvjárások (=dialektusok)
Kialakulása általában földrajzi okokra vezethető vissza. A nyelv területi változatai.
Hazánkban nincs olyan nagy különbség, mint pl. a német vagy az olasz nyelvben, ahol szinte meg sem értik egymást a különböző nyelvjárást beszélők.
A magyar nyelvjárások főként hangzókészletben különböznek egymástól, szókincsükben és nyelvtani szabályaikat tekintve kevésbé.
A nyelvjárások osztályozásával sok magyar tudós foglalkozott (pl. Deme László, Imre Samu) E két kutató rendszerében (A magyar nyelvjárások atlasza) 18 tiszta és 10 kevert nyelvjárástípust különít el.
(2-3 nyelvjárást elegendő jellemezni!!)
A nyelvjárás neve | Területi behatárolása | Jellemzői |
Nyugati | Északnyugat-Dunántúl | Zárt e hang. Nyitódó kettőshangzók (pl. szó>szuo, lő>lüő) Sok helyzetben rövid magánhangzót ejtenek (pl. tiz, husz, tüz) |
Dunántúli | Északkeleti-Dunántúl | Zárt e. A főnévi igenév képzője: ni>-nyi, -nya |
Déli | A Duna két oldalán, Dél-Magyarországon | Zárt e helyett ő-zés (pl. öszik, mögy, szedök) |
Tiszai | Tiszántúl középső része, a Körös-vidék | Zárt e. Az ó,ő,é hangok helyén záródó kettőshangzót ejtenek (pl. jou, lőü) Erős í-zés (pl. felesíg, víres) |
Palóc | A Dunakanyartól északra eső területek (pl. Nógrád megye) | Ajakkerekítés nélküli a hang. A köznyelvi á helyett rövid a hangot ejtenek. Az ly betű lágyított l-lel való ejtése. Ű hang helyett gyakran ejtenek i-t. (pl. kilső, siket) A -val/-vel rag nem hasonul az előtte lévő msh-hoz (pl. szekérvel) |
Északkeleti | Északkelet-Magyarország | Az ó,ő,é helyén záródó ou, öü, éi van (pl. vaut-vout, szeép-széip) Gyakran megrövidül az í, ó, ő hang (pl. víz, út, szür) Kijelentő mód E/3-ban megjelenik az –n rag (pl. leszen, veszen, teszen) |
Mezőségi | Erdély középső része | O helyett a hangot ejtenek (pl. malam, szaba) Hosszú mgh helyett annak rövidebb változata él a toldalékokban (pl. hazbol, mellöl) Az elbeszélő múlt megmaradása. (pl. mene, jövék) |
Székely | Erdély déli része | A keleti székelyek nyelve sok hasonlóságot mutat a nyugat magyarországi nyelvjárással. O helyett a hang használata. Van elbeszélő múlt idő (pl. mene) és régmúlt (pl. mentem volt) is. |
Csángó | Székelyföld déli része és Moldva | Van beszélő múlt (pl. mene, kére)és régmúlt (pl. ment vala, kért vala )is. |
A tájszavak típusai:
– alaki tájszó: csak kiejtésbeli eltérés a köznyelvi változattól (gyisznó, bagár, vótak)
– valódi tájszó: az adott nyelvjárásban létezik, máshol ismeretlen (pityóka=’krumpli’, pikíroz=’ültet’)
– jelentésbeli tájszó: más-más jelentést hordoz nyelvjárásonként (bogár=légy, kap=talál)