A terület földrajzilag zárt egység. Északon a Himalája, nyugaton a Beludzsisztáni-hegyvidék határolja, keleten sűrű áthatolhatatlan erdőség van. A partok alig tagoltak, az óceán az év jelentős részében viharos.
Mindezek a tényezők jócskán megnehezítették a külvilággal való érintkezést. A kapcsolatteremtés csupán az ény-i Khaiber-hágón keresztül volt lehetséges, itt bonyolódott le a kereskedelem nagy része, és ezen az úton érkeztek a hódító seregek, elsőként a kr.e. II. évezred közepén az árja törzsek.
Északról dél felé haladva 3 nagy egységet különíthetünk el:
Az északi hegyvidék;
A nagy folyók síkvidékei: pl. az Indus1, a Gangesz2 és mellékfolyói. Ez a terület volt mindig is India gazdasági és politikai központja.
A Dekkán-fennsík: a terület középső része aszályos, földművelés csak a part menti részeken folyik.
Délnyugati monszun. Az éghajlat a régészeti leletek szempontjából nagyon hátrányos.
A városok többsége a nagy folyók mentén épült. India alapvetően mégis a falvak országa. Mindegyik falu saját vízellátást épít ki.
Két központ alakul ki: Harappa és Mohendzso-daro. Az itt talált leletek bebizonyították, hogy kr.e. 3000 körül rendkívüli fejlettségű civilizáció létezett az Indus völgyében.3
Mezőgazdaság:
Eszközök: kapa, faeke; Növények: búza, árpa, egyes helyeken rizs; Állatok: bivaly, zebu (igahordásra), juh, sertés, kecske, macska, kutya, baromfi, elefánt.
Ipar: Kő, réz és bronz használata. Fémek olvasztása, öntése, kovácsolása. Forrasztás. Nemesfémek, drágakövek megmunkálása. Fonás, szövés, fazekasság.
Kereskedelem: a kül- és belkereskedelem központjai a városok voltak. A távolsági kereskedelem legfontosabb célpontja Mezopotámia4 volt.
Városok: A falakkal körülvett városok néha több száz hektárnyi területet foglaltak el. Mohendzso-daro lélekszáma kb. 35 000 – 100 000 fő lehetett. A házakon nem volt díszítés. Minden házhoz gazdasági helyiségek és udvar tartozott, ez utóbbiban volt a konyha. A városokban vízvezetékek és csatornarendszer is volt. Minden házban volt mosdóhelyiség. Közkutak is voltak. A csatornákat égetett téglákból építették, és kőlapokkal fedték le. Közfürdőt is találtak. A városokat egységes tervek alapján tervezték. A nagyvárosok két részből álltak: 1. Citadella (fellegvár): a közigazgatási – hatalmi központ. Általában a város legmagasabb pontján épültek. Itt helyezkedtek el a középületek és a központi gabonatárolók. 2. Az alsóváros, ahol a lakónegyedek épültek.
Kultúra: A képzőművészet magas színvonalú volt. Pl. amulett-pecsétek. Ezek többségén hieroglif jelek vannak, de megfejteni még nem sikerült őket. Jobbról balra írtak. A számok jelölésére kis vonalkákat használtak. A tízes számrendszert használták.
Vallás: Siva isten alakja már létezett.
Kr.e. 2000 körül a civilizáció folyamatos hanyatlásnak indult, és kr.e. 1500-ra el is tűnt. A városok többsége pusztulásának elsősorban belső okai voltak, s a külső hódítás legfeljebb feltette az i-re a pontot.
Az árják abból a népcsoportból származnak, amely a déli orosz sztyeppéket és Belső-Ázsiát népesítette be. A keletre vándorlók saját elnevezésükként használták az árja szót5.
Az árják hozták be Indiába a lovat és a levél formájú bronzkardot. Kezdetben az öt folyó vidékén (Pandzsáb) telepedtek meg, s innen vándoroltak lassanként lefelé a Gangesz völgyébe.
Az árják legfontosabb tevékenysége a földművelés és az állattenyésztés volt. Vashasználat, vaspapucsos faeke. Speciális csatornákat is építettek, vízemelő kereket használtak (mesterséges öntözés). Szarvasmarha, ló. Mesterségek: ács, fazekas, kovács, ékszerkészítő. Kezdetben cserekereskedelem (az értékmérő a tehén). A gazdasági élet központjai a falvak voltak, a lakosság többsége itt lakott. Városaik kis, fából és agyagból vagy kőből készült épületekből álltak, és földsánccal vették körül őket.
A királyt (rádzsa) kezdetben a népgyűlés választotta. Az idők folyamán a választás gyakorlatát felváltotta az öröklődés elve, vagyis a hatalom apáról fiúra szállt. A királyi hatalom erősödésével megjelentek az állandó állami tisztségek. A népet adóztatni kezdték. Állandó hadsereg lett.
Az árja uralom első évezrede (kr.e. 1500 – 500) két részre bontható. Az első öt évszázadot védikus kornak nevezik, mivel a törzsi szervezetben élő árják életéről a Védák tanúskodnak. A második öt évszázad pedig az epikus kor. Ebben alakult ki az állam.
Nyelv: a szankszrit6
India legrégibb irodalmi emlékei. A véda szó „tudást”, „szent ismeretet” jelent. Himnuszgyűjtemények, magyarázat-gyűjtemények, a remeték könyvei és vallási-filozófiai értekezéseket (upanisadok) tartalmaznak. A védák közül a legrégebbi mű a Rigveda, mely kr.e. 2000 körül keletkezett.7
A két legfontosabb eposz a Mahabharata8 és a Ramajana9. Csak a kr. u. I. században jegyezték le őket. A Mahabharatában a cselekmény fő vonala mellett számos epizód is található. Ezek gyakran semmilyen kapcsolatban sincsenek az alaptörténettel, ilyen pl. a vízözönről szóló legenda.
16 jelentősebb állam van a kr.e. V. században. Az államok folyamatosan harcoltak egymás ellen. Az állandó egymás elleni háborúk folyamán Kósala és Magadha emelkedett a többi állam fölé. Az utóbbi a kr.e. V. század közepére legyőzte Kósalát, s ezzel Észak-India legerősebb államává vált.
Magadhának külső hódítókkal is szembe kellett néznie: pl. perzsák (Dareiosz), Nagy Sándor.
A kr.e. IV. század végére új nagyhatalom alakult ki Indiában: a Maurja-dinasztia birodalma.
Vas széles körű felhasználása. Az iparosok, kereskedők egyesületekbe tömörültek. Megerősödött a távolsági kereskedelem. Ezüst és réz pénzek.
A kereskedelem fejlődése a társadalomban is változásokat eredményezett. A gazdag kereskedők a vaisja réteg nagyobb szerepét akarták. Kiéleződött emellett a brahmanák – ksatrija ellentét is a társadalmon belül. A helyzetet bonyolította a két szellemi mozgalom, a buddhizmus és a dzsainizmus megjelenése is.
A vallás alapítóját Mahavirának vagy Dzsinának nevezték. Tanai:
az ember akkor jut el a felszabadulás (moksa) állapotába, ha tökéletesen tartózkodik minden élőlény bántalmazásától. Semmit sem szabad elpusztítani. Semmiféle állatot, semmiféle növényt nem szabad táplálékként elfogyasztani, se eltaposni, se belélegezni. A dzsainizmus követői számára a földművelés tiltott foglalkozás. A vallás tanainak pontos követője tehát addig böjtöl egy helyben, mozdulatlanul, míg ebbe bele nem pusztul.
A buddha szó megvilágosodottat jelent. A buddhák pusztán tanítók. A buddhizmus szerint életünk szenvedés, mert folyamatos vágyakozások közepette élünk. Ha ezt az állapotot sikerül leküzdenünk, akkor kerülhetünk a nirvána állapotába, a vágynélküliségbe. A vallásalapító sem leírt tanokat, sem szervezetet nem hagyott maga után, ezért a vallás csak később szerveződött egyházzá.
Buddha (kr.e. 560 k. – 480 k.) élete:
Buddha születése csodálatos körülmények között történt. Apja, Suddhódana egy kis állam rádzsája volt. Anyja, Májá egy éjjel azt álmodta, hogy egy fehér elefánt hatol a méhébe. Ettől kezdve kizárólag vallásos gondolatoknak és gyakorlatoknak szentelte az életét. Tíz hónapos terhesség után gyermeket hozott világra, aki anyja oldalán bújt ki. A csecsemő már születése pillanatában tudatának teljes birtokában volt. A születés örömére nagy ünnepséget rendeztek, melyen 80 ezer rokon vett részt. Sziddhartának nevezték el. Édesanyja a szülés után hét nappal meghalt, s a gyereket ezután nagynénje nevelte rendkívüli pompa és gazdagság közepette. Az apa palotát épített neki, amelyet gondosan elzárt a világ ügyes-bajos dolgaitól. Sziddharta fiatalon megnősült, s felesége mellett hatalmas háreme is volt, hogy minél teljesebben élvezhesse az érzéki örömöket. Az istenek azonban úgy döntöttek, hogy el kell kezdenie életművét. Négyszer kocsizott ki a városba, s először egy roskatag öregemberrel, másodszor egy magatehetetlen beteggel, harmadszor egy hordágyon vitt halottal, végül pedig egy aszkétával találkozott. A négy jel után nem sokkal elhagyta a palotát, otthagyta feleségét és kisgyermekét. Hét éven keresztül remeteként vándorolt, a megvilágosodást mégsem érte el. Elhatározta, hogy mindent egy utolsó próbára tesz fel. Egy fügefa alatt helyezkedett el, s úgy döntött, addig nem kel fel, míg be nem következik megvilágosodása. Ez hosszú böjtölés után bekövetkezett, és Sziddhartából Buddha (megvilágosodott) lett. Ezután a Benáresz melletti Őzparkba ment, és ott öt aszkétának fejtette ki tanait, akik első tanítványai lettek. Buddha 36 éves korától 80 éves koráig fáradhatatlanul járta Észak-India útjait.
Buddha tanításai: A buddhává válás az ember belsejében lejátszódó megismerési folyamat végeredménye. A már létező buddhák pusztán megmutatják az üdvösséghez vezető utat, de a követőnek kell eldöntenie, hogy azon jár-e. A buddhák is emberek, akik pontosan úgy ki vannak téve a megöregedésnek, a betegségeknek, mint akárki más. A fő különbség köztük és az átlagos emberek között az, hogy ők legyőztek magukban minden elvakultságot és szenvedélyt. A tökéletességük következtében „csodás erők” bontakoznak ki bennük. Minden emberi tudás alapja tehát az, hogy felismerjük: az élet maga a szenvedés. A szenvedés oka a vágy. A szenvedés három forrása az érzékiség, az élet vágya és a tudatlanság. A feladat tehát a szenvedéstől való megszabadulás, vagyis vágyaink feladása.
A buddhizmus a kasztrendszert a vágyak egyik forrásának tekintette csupán, amely ellen nem kell küzdeni, egyszerűen nem kell foglalkoznunk vele. Akinek sikerül kikerülnie a vágyak világából az eljut a nirvánába. Fontos az emberek közötti szeretet.
Buddha semmiféle szervezetet nem hozott létre. Ezek a feladatok tanítványaira maradtak, s ők még Buddha halálának évében létrehoztak egy ötszáz szerzetesből álló bizottságot: ezt nevezik az első buddhista zsinatnak. A kr.e. III. századra létrejött a buddhista egyház, a szerzetesek megszerkesztették a buddhizmus szent iratait tartalmazó szöveggyűjteményt, a Tipitakát.
Legjellegzetesebb alkotás a sztúpa. A sztúpák olyan építmények, melyekben különféle ereklyéket őriznek. A sztúpa alakja a hegyet szimbolizálta.
A buddhista szerzeteseknek folyamatosan vándorolniuk kellett. A természetben éltek, lakott helyekre csak azért mentek, hogy ott koldulással szerezzék meg az élelmüket.
A Maurja-dinasztiát Csandragupta alapította. Csandragupta megdöntötte a Nanda uralkodók hatalmát, és jó diplomáciai kapcsolatot épített ki a szomszédos Szeleukida-birodalommal. Mindezzel egy új birodalom alapjait teremtette meg.Csandragupta unokája volt Asoka, aki hatalmát egész Indiára kiterjesztette, a félsziget legdélibb részének kivételével.
Palotaforradalommal került trónra. Valószínűleg egyik háborúja után tért át a buddhizmusra. Vétkét a vallás érdekében gyakorolt térítéssel igyekezett jóvátenni. Különösen sikeres volt a mai Srí Lanka szigetén. Ekkor vált a buddhizmus világvallássá.
Asóka teljhatalommal rendelkezett. A király mellett tanács működött. A hivatalnoki apparátus rendkívül nagy létszámú volt. Fejlett rendőri, besúgóhálózat eredményezte azt, hogy az uralkodó mindenről időben értesült. A birodalmat helytartók irányították, akiknek többsége az uralkodó rokonságából származott. A szárazföldi hadsereg négy fő részből tevődött össze: a gyalogosokból, lovasokból, harci szekerekből és elefántokból.
Asóka fejlett adózási rendszert épített ki. A földművesek terményeik 1/6-od részét fizették, és évenként néhány napot a középítményeken kellett dolgozniuk.
Bíráskodás: a leggyakoribb büntetés a csonkítás volt, ezt különösen a magántulajdon elleni vétségek és a testi sértés esetében alkalmazták.
A földművelés központi szerepe továbbra is megmaradt. Az állam legfontosabb feladatának a lakosság ellátásának megszervezését tekintették.
A pénzforgalom erre az időre teljesen általánossá vált.
A társadalom legnagyobb részét a földművesek alkották. Ők faluközösségekbe tömörültek, amelyek a közigazgatási szervezet alapját is jelentették. Az állam a faluközösség belső ügyeibe egyáltalán nem avatkozott bele. Az adókat sem az egyének, hanem a faluközösség egésze fizette. Az indiai társadalom hét részre tagolódott, s a rétegek a foglalkozások alapján különültek el: bölcsek, földművesek, harcosok, pásztorok, kézművesek-kereskedők, felügyelők és vezetők. A csoportok nem vegyülhettek egymással. A társadalom jelentős részét alkották a dászák. A szó szolgát jelentett, s a legtöbben adósság következtében jutottak a csoportba. Ide tartoztak még a patriarchális háziszolgák is.
Életmód: a nők és a férfiak is kedvelték az ékszereket. A női szépségideál a telt, kerek mellel és erős combokkal megáldott nőtípus volt. A nők általában véve szabadságot élveztek. A testápolás fejlettségét az illatszerek, festékek sokasága jelzi. A napi egyszeri fürdőzés általános volt.
Asóka uralkodásának utolsó évei nehézségek közepette teltek el. A birodalom gazdasági és társadalmi színvonalkülönbségei jelentették a fő gondot. Emellett külső támadások is megindultak a birodalom ellen. Asóka halála után (kr.e. 232) fiai megkezdték a birodalom felosztását. A Maurja-birodalom bukása kr.e. 185-ben következett be.
1 A Himalája északi hegyei közt eredő folyónak öt mellékfolyója van, ezért ezt a területet másképpen „öt folyó vidékének”, vagyis Pándzsábnak is nevezik.
2 A Gangesz is a Himalájából ered, egy barlangban lévő nagy, természetes jégképződményből, melyet ma is Siva isten fallikus jelképeként tisztelnek.
3 India lakossága két nyelvcsaládba tartozik: a délen élők a dravida nyelvcsaládhoz tartoznak. Észak-India lakossága az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik. Ők később érkeztek Indiába, és szorították dél felé az addig északon élő dravida népcsoportot, mely korábban kialakította az indus-völgyi civilizációt.
4 A hajósok a monszunt használták ki a Mezopotámiába való eljutásra
5 Az árja szó eredeti jelentése „idegen, külföldi” volt, későbbi jelentésmódosulással lett „előkelő származású”.
6 A világ legősibb változatlanul fennmaradt nyelve. Közös írott nyelv volt.
7 1028 himnuszból álló gyűjtemény
8 Mahabharata: A mű címe annyit jelent, hogy Bharata ivadékainak háborúja. Bharata utódainak két törzse volt, a Pandava és a Kaurava. Az eposz alaptörténete a két törzs közötti viszálykodást mutatja be. A Kauravák különféle fondorlatokkal el akarták pusztítani a Pandavákat, de minden igyekezetük hiábavalónak bizonyult, s kénytelenek voltak átengedni a birodalom egy részét unokatestvéreiknek. A Kauravák azonban ebben nem nyugodtak bele, és kockajátékra hívták ki a Pandavákat, ami az akkori időkben párviadalt jelentett. A Pandavák a játékban elveszítették mindenüket, s ezért kénytelenek voltak 13 évre száműzetésbe vonulni. Visszatérésük után azonban a Kauravák nem voltak hajlandók visszaadni területeiket, ezért háború robbant ki közöttük. A harcban egyik vagy másik fél szövetségeseként a világ minden népe részt vett. A Kuru mezején lezajlott ütközetben a Pandavák győzedelmeskedtek.
9 A mű címe annyit jelent, hogy Rama útja, története. Dasaratha a Nap-nemzetség királya volt a legendás időkben. Négy fia közül a legidősebb, Rama herceg mindenben felülmúlta fivéreit, ezért őt jelölte utódjául. A Hold-nemzetség hercegének, Bharatának anyja azonban intrikákat szőtt ellene, ezért kénytelen volt száműzetésbe menni. Felesége is követte, akit azonban az erdőben egy gonosz démon elrabolt, és Sri Lanka szigetére vitt. Az eposz Rama királyfi Lanka elleni hadjáratáról szól.