„[A Frankenstein] kezdeményezésként mégis számottevő. Írója a romantikus hasonmásszerkezetnek új változatát hozta létre. Az ember alkotta technika embertelenségének kifejezésével világi szellemben fogalmazta át azt, amit a kereszténység a bűnbeesésről tanított. Eredetisége képzeletének démonikus jellemében keresendő […] mélyebb értelemmel ruházza fel a romantikus sátánizmust, annak a veszélyére emlékeztet, ha az ember Isten helyébe az egyéni akaratot helyezi.”
(Szegedy-Maszák Mihály)
A gótikus irodalom eredete
- Az angol irodalomban a romantika egyik előkészítője az ódon, középkori kastélyokban, félelmetes helyszíneken játszódó gótikus regény, melyet – minthogy tömegízlést elégít ki – nem tekintettek az elit irodalom részének, igénytelennek, alacsony színvonalúnak tartották.
- A gótikus regények elnevezése onnan származik, hogy ezek a művek egyrészt gótikus épületekben játszódnak, kastélyokban, apátságokban, másrészt a műfaj kedveli a szélsőséges érzelmeket, a sötét témákat.
- A gótikus hősök archetipikusak, megformálásukban szabályszerűséget fedezhetünk fel: a főszereplő rendszerint elszigetelt, magányos, a vele szemben álló gazember, aki a gonosz megtestesítője. A vándor alakja is sok gótikus regényben megtalálható, elszigetelten, vég nélkül bolyong, állandó száműzetésben van – rendszerint valami isteni büntetés eredményeként.
A gótikus regény elemei
- A helyszín általában egy elátkozott kastély vagy klastrom, titkos átjárók, hosszú, keskeny folyosók, csapóajtók, bezárt szobák, sötét, rejtett lépcsők, romos részletek kötelező díszletei a gótikus regénynek.
- A cselekmény gyakran épül valami titok köré, pl. ismeretlen szülők, eltűnés vagy más megmagyarázhatatlan esemény. A kísérteties atmoszférát sivító és nyögő szél biztosítja. Általában van egy ősi jóslat a kastéllyal vagy lakóival kapcsolatban, mely homályos, nehéz megfejteni, mit jelenthet. A modern történetekben ez legendaként jelenik meg.
- Baljós előjelek, látomások egy bekövetkezendő esemény előhírnökei.
- Természetfölötti vagy egyéb megmagyarázhatatlan események történnek, például kísértetek vagy óriások járkálnak, élettelen dolgok (páncélöltözet vagy festmény) életre kelnek. Néha a regény végén ezek a jelenségek valamilyen természetes magyarázatot nyernek, mások tényleg természetfölöttinek bizonyulnak.
- A szereplők idegrendszere érzékeny, rettegnek a fenyegető végzettől. Gyakori a sírás, az érzelmes beszédek, az izgalom és a pánik is.
- A főszereplő általában valami gazfickó, egy nemes ifjú hölgy és egy fiatalember, aki harcol a gonosszal. A nők – az olvasó együttérzésének megszerzése céljából – gyakran szembesülnek olyan helyzettel, melyben elájulnak, rémülten sikoltoznak, sírnak. Egy vagy több férfi szereplőnek (pl. király, földbirtokos, apa, gyám) hatalma van, hogy rávegye a hősnőt vagy hősnőket arra, hogy olyasmit tegyenek, amit nem akarnak. Például megparancsolják, hogy olyan férfihoz menjenek feleségül, akit nem szeretnek, vagy bűncselekményt kövessenek el.
- Néha a szerző elárulja nekünk, hogy regényét egy régi kéziratból vette, vagy valami évszázadokkal ezelőtti katolikus család könyvtárában találta. Ez általában a regén bevezetésében található.
Frankenstein (1818)
- 1816 májusában Mary Shelley férjével a Genfi-tóhoz utazott, hogy együtt töltsék a nyarat a híres, ám botrányos költővel, Lord Byronnal. Az angol irodalom szempontjából ez egy igen gyümölcsöző időszak volt. A „nyár nélküli év” klimatikus jellemzői arra kényszerítették az itt összegyűlő fiatal írókat és értelmiséget, hogy a házba bezárva mulassák az időt. Egy ilyen este merült fel az a gondolat, hogy rémtörténetíró versenyt rendezzenek. Mary úgy érezte, nem tud ilyet kitalálni, ám éjszaka volt egy álma, melyben egy sápadt, istentelen diák térdelt az általa összerakott teremtmény mellett. Ez lett a Frankenstein alapötlete, melynek története messze túlélte az akkor keletkezett többi írásét.
- Az alcím (Frankenstein vagy a modern Prométheusz) a görög mitológia egyik alakjára utal, aki az istenek és az emberek közötti konfliktusért felel. Mary Shelley a Prométheusz – mítosz két változatát használja fel a regényben: a lázadó, az istenektől a tüzet ellopó, illetve az embert megalkotó Prométheusz. A két történet együttesen jelenik meg a regényben: Frankenstein egyszerre lázadó és teremtő, de a teremtés nem sikerült úgy, ahogy akarta.
- A regényben elmondott történet röviden úgy foglalható össze, hogy egy fiatal svájci diák felfedezi a titkot, hogyan lehet élettelen anyagot élővé tenni, és a testrészek egyesítésével létrehoz egy szörnyet, aki bosszút áll alkotóján, miután a társadalom elutasítja.
- A regényben három narratív szintet különíthetünk el: Robert Waltonét, Frankensteinét és a teremtményét.
- Az egyes szintek elbeszélői saját magukra érvényes megállapításokat tesznek, a másik elbeszélő már másként látja őket. A Teremtmény csúfságát árnyalja az a saját elbeszéléséből kirajzolódó tény, hogy nem pusztán félelmetes szörny, hanem érző lény. A három szint nézőpontváltásai teszik teljessé egy-egy szereplőről alkotott képünket.
- A regény hőse, Victor Frankenstein lázadó és tökéletlen teremtő. Tökéletlen és nem sikertelen, hiszen teremtménye életre kel, ám minden igyekezet ellenére rút. Vétkezik többszörösen is, hiszen rögtön bonyolult szervezetet, embert akar létrehozni, másrészt siettében egy óriás termetű, visszaszító lényt hoz létre. Harmadik és legfőbb bűne az, hogy megtagadja az általa teremtett lényt.
- A végig névtelenül maradó teremtmény külsejének látványától megrettennek az emberek, így képtelen kapcsolatot teremteni velük, s közvetve ez vezeti a teremtményt a bűneihez. Többször próbál kapcsolatot teremteni az emberekkel, de mindig falakba ütközik. A De Lacey család otthona mellett húzza meg magát, hónapokon keresztül tanulmányozza nyelvüket, szokásaikat. Másik kedvelt időtöltése az olvasás, a regények ráébresztik saját különös helyzetére. A teremtmény kedvességre, védelemre és társaságra vágyik.
- Két esemény keseríti tovább lelkét. Elolvassa Victor naplóját, melyet teremtése közben írt, s rájön, hogy alkotója egyáltalán nem volt elégedett vele. Egy másik alkalommal kapcsolatot kezdeményez De Laceyékkel. Az öregnél kedvező fogadtatásra talál, valószínűleg azért, mert De Lacey vak lévén nem láthatta őt, de a hazatérő család megrettenve zavarja el a házból, később ettől a félelemtől vezettetve el is hagyják otthonukat.
- A teremtmény ekkortól érez gyűlöletet és bosszúvágyat – érdekes módon nem De Laceyék, hanem teremtője iránt. Gyilkol, s utolsó áldozata teremtője, akinek teteme fölött bűntudatáról beszél.
- A sarkvidéki táj szimbolikus jelentést hordoz, a Földközi-tengert emlegetve kirajzolódik egy észak-dél ellentét, mely Keresztesi szerint Isten két arcát jelképezi: a szerető és gondoskodó, illetve az ezt megtagadó urat. A Frankenstein helyszínei Svájc és Itália, az utóbbi mintha a sarkvidék paradicsomi ellentétpárja lenne. Victor Frankenstein Nápolyban született, szerelme, Elizabeth olasz. Szimbolikusnak tekinthető, hogy a Victort érintő kísértések (természettudomány) Itálián kívül érik, s Itálián kívül éri a büntetés is, Elizabeth elvesztése. Frankenstein ekkor határozza el: „kénytelen vagyok kegyetlen s szinte végtelen útra indulni az óceán jéghegyei közt – olyan hidegben, amelyet én, a napos dél szülötte képtelen leszek elviselni.” Látható ebből a részletből, hogy az Északi-sark az emberi világ határvidéke, Itália, a déli vidék pedig az emberiség hajdan birtokolt, majd elvesztett és visszanyerhetetlen aranykorát jelenti.
- Az 1790-es évekre kialakult és megszilárdult a gótikus regény műfaja, de Mary Shelley újabb fordulatot hozott a műfaj fejlődésébe. A Frankenstein a science fiction alapjait hozta az irodalomba.