Irodalom érettségi

A groteszk látásmód ÖRKÉNY ISTVÁN Tóték c. kisregényében

  • Örkény István a XX. századi magyar irodalom kiemelkedő alkotója. Elődjének tekinthető a XIX. századi orosz realista epika szerzői közül Gogol, a groteszk megteremtője.

  • A groteszk a komikum egyik fajtája, mely össze nem illő elemeket társít. A groteszk művekben ötvöződik a félelmetes, a torz és a fenséges, és mindezek mellett megjelennek a kedves, kicsinyes, komikus és tragikus elemek. Így a rémület és a nevetés együttes hatását váltja ki az olvasóból.

Abszurd: Különbözik a groteszktől. Itt is szélsőségesen össze nem illő elemek társulnak, de az abszurd a világot tagadja, amit bemutat, az emberi lét kilátástalanságát mutatja.

  • Az orosz realista irodalomnak a despotikus cári birodalom biztosított hátteret, míg a XX. század meghatározó társadalmi berendezkedése a diktatúra. Mindkét önkényuralmi rendszer sajátossága, hogy kevés teret enged az értelmes emberi cselekvésnek. A groteszk szemléletmód létjogosultságát a történelmi tapasztalatok (világháborúk, a létbizonytalanság, a diktatúra és az erőszak) biztosítják.

  • Ezt a groteszk szemléletmódot alkalmazza Örkény István Egyperces novelláiban. Rövid írásai jellemző léthelyzetekben mutatják be a XX. század emberének problémáit: az elidegenedést, egyén és történelem viszonyát.

  • Tóték (1964) című kisregényében a hatalom és az áldozat viszonyát vizsgálja: hogyan vált át a hatalom hatalmaskodásba, és az elnyomottak gyávasága, szolgalelkűsége hogyan segíti az önkény létrejöttét.

  • Legszembetűnőbb a jellegzetesen közép-európai groteszk, illetve abszurd (képtelen, meghökkentő) látásmód. Ez a realista stíluselemek sajátosan képtelen helyzetekbe és szövegkörnyezetbe illesztését jelenti.

A regény cselekménye

A történet a második világháború idején játszódik, egy csendes, idilli kis faluban. A háborúnak fontos szerepe van a műben, de mindvégig háttérben marad. A főszereplő a Tót család: az apa, Tót Lajos tűzoltóparancsnok, felesége, Mariska és lányuk, Ágika. Van egy fiuk is, Gyula, és bár ő nem jelenik meg aktív szereplőként, mégis minden miatta, pontosabban érte történik. Gyula ugyanis a háborúban harcol, az orosz fronton. Jelentős szereplő a postás, aki egy kissé bolond, de nem veszélyes ember. Rajong Tót Lajosért, és ezért – szeretetből – csak a jó hírekkel teli leveleket adja át. Ez válik az abszurd helyzet forrásává. Nem kézbesíti azt a sürgönyt, amely Tót Gyula halálhírét közli…(A sürgöny megsemmisítése így groteszk mozzanat, és már maga az is groteszk, hogy egy bolond lesz a postás, aki korántsem postásként viselkedik.) Tót Lajos a falu zárt világában a hierarchia csúcsán áll. Általános tiszteletnek örvend, mindenki szereti. Felesége felnéz rá, lánya egyenesen rajong érte. Kényelmes, nyugodt élete azonban néhány nap alatt megrendül. A fronton harcoló Gyulától levél érkezik, amelyben megírja, hogy parancsnoka – a meggyengült idegrendszerű őrnagy – az ő házukban tölti majd a szabadságát. A család mindent elkövet, hogy az őrnagy úr jól érezze magát, hiszen akkor visszatérése után biztos kedvezményekben részesíti Gyulát a fronton. Hamarosan kiderül, hogy a vendéglátás nem olyan egyszerű, mint amilyennek gondolták. Az őrnagy szokásaihoz és elképzeléseihez teljes mértékben alkalmazkodnak – Gyula kedvéért. Kiszolgálják a pszichopata zsarnokot, mert ők nem tudják, amit mi, nézők már igen: az áldozathozatal értelmetlen, hiszen Gyula halott. Közben az őrnagy átrendezi a családi viszonyrendszert, megalázza Tótot, és fokozatosan teljes uralmat szerez a család felett.

A család manipulálásának leghatásosabb eszköze a teljesen értelmetlen munka: a dobozolás. Éjszakánként az őrnagy vezetésével rohamtempóban dobozolnak (papírdobozokat készítenek). Az őrnagy szerint ez azért fontos, hogy az ember ne gondolkozzon, mert az veszélyes. Így a dobozolás a gondolkodás kiiktatásának szimbólumává válik. Tóték még ezt is elfogadják. Mindenben alárendelik magukat az őrnagynak, feladják megszokott életüket, értékeiket és saját énjüket is. Tehát a történet egy reális helyzetből indul. A család mértéktelen áldozatvállalása és egyéniségük, természetes életvitelük totális feladása teszi lehetővég az őrnagy diktatórikus magatartását. A család tagjai a háborúban harcoló fiuknak akarnak jót, ezért kiszolgáltatottá (és zsarolhatóvá) válnak az őrnagy számára. A hatalom és áldozatai csak egymást feltételezve létezhetnek.

A regény szerkesztési elve a fokozás: a feszültség az őrnagy érkezését követően intenzíven fokozódik, legszembetűnőbben ez Tóth Lajoson látszik. A történet a deformálódást mutatja be, azaz folyamatot ábrázol, melynek mozgatója az őrnagy, aki állandóan agresszív játékot űz Tóttal: valamely szokásának feladására kényszeríti, s ehhez igénybe veszi Mariska és Ágika segítségét. Ahogy Tót megtörik, úgy adja fel egyéniségét is. Először csak mindennapi szokásairól kell lemondania (nyújtózkodás, étkezések), a dobozolásba való kényszerű bekapcsolódása azonban már akaratának feladását is jelenti. A különféle megaláztatások után Tót megszökik, ezzel próbál meg lázadni a zsarnok ellen, de végül a legtipikusabb második világháborús magatartásformát választja, a kivárást. A kivárás értelme kettős: életben maradni és a fennálló világrendet átmenteni. Tót és családja tökéletesen meg van elégedve azzal a világgal, amelyben korábban élt, s az őrnagy távozása után első dolguk visszatérni a megszokott kerékvágásba. Az őrnagy elutazásakor kezd megnyugodni mindenki – az olvasó, illetve a néző is. Na, végre… – sóhajtunk fel együtt. S ekkor visszatér az őrnagy: a partizánok miatt három nap múlva tud csak elutazni. A végkifejlet váratlan és meghökkentő. Ez az a határpont, amelynél egy ember már nem manipulálható és alázható meg tovább. Tót a papírvágóval négy egyforma darabra vágja az őrnagyot. Lázadása épp annyira abszurd, mint alkalmazkodása.

A regény alapkérdései

Érdekes megfontolni, hogyan működik az erőszak pszichológiája. Vajon a család viselkedésében megjelenő túlzott alázat, kiszolgálási vágy, önmeggyőzés és végül a teljes önfeladás mennyiben járult hozzá az őrnagy diktatórikus fellépéséhez? Ugyanez a felállás vajon mennyiben igaz a társadalom egésze és a totalitárius uralmat birtokló vezető esetében? Vajon mennyiben szolgálja ki a nép a diktátort? Ezek a regény alapkérdései.

  • A mű a totális diktatúra modelljét adja, a fasiszta és a szocialista elemek egyaránt megjelennek benne. Varró őrnagy megfeleltethető a diktátorral, Mariska és Ágika képviselik a rendszer megalkuvó, ugyanakkor lelkes kiszolgálóit. Tót Lajos normális emberi reakciói a tetőpont felé haladva működni kezdenek, de hiába a szökése, senki nem támogatja a faluban – felmerül a kérdés, ki is az abnormális: Tót, mert lázad az elnyomás ellen, vagy azok, akik belenyugszanak helyzetükbe?

  • A mű zárása magában hordozza a figyelmeztetést: igyekezzünk megkeresni magunkban azt a pontot, ahol manipulálásunkat és megaláztatásunkat már nem tudjuk tovább elviselni.

Gyakorló kérdések

  • Mit jelent a groteszk fogalma?

  • Miért nyer létjogosultságot a groteszk a XX. században?

  • Mit jelent az abszurd?

  • Hogyan tudod összefoglalni a Tóték cselekményét?

  • Milyen társadalmi szerepek azonosíthatók be a műben?

  • hogyan jelenik meg az áldozatiság a regényben? Milyen megnyilvánulási formái vannak?

  • Mik a regény alapkérdései?

  • Milyen közvetett figyelmeztetést intéz a mindenkori olvasó felé a regény, annak zárlata?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük