Mikszáth – Beszterce ostroma

1. A regény és Mikszáth

   1. A regény térhódítása

• 19. század – regények aranykora, tetőpont

• Három stílusban: romantika, realizmus, naturalizmus

• Az én és a világ viszonyának változásai

• Karrier regény, Magyarországon: Jókai- történelmi regény – Mikszáth megújítja

1. 1. Mikszáth jellemzése

• átmenet a romantika és a realizmus között

• anekdotikusság, nincs mély lélekábrázolás elvileg – itt van

• parasztság, paraszti környezet bemutatása

• töredezettség

• sok regény, novellaciklus – Beszterce ostroma: cím alapján történelmi regény – de nem az, megtévesztő, ugyanakkor van köze a múlthoz csak másképp

2. Beszterce ostroma

2.1. Témák

• egy különc ember élete és a világgal való kapcsolata

• szerelem és szeretet

társadalmi kérdések, őrült-e Pongrácz? – deviáns, Don Quijote-ség de: A spanyol író hősének világboldogító nagy eszméi vannak, rajong az igazságért, nők, gyerekek, árvák és szegények védelméért. Pongrácz István viszont csak a saját hóbortjának él. (copyright: jegyzetek.hu) ez nem teljesen igaz, ld alant, ez azért egy pozitív figura, csak nem annyira extrovertált, mint „a spanyol író hőse”

• nemzetiségi kérdés – kétnyelvű környék, szlovák-magyar

1. 2. Tér- és időszerkezet

• Felvidéken játszódik – 2 nemzetiségű környék

• Zsolna→ tipikus kisváros; Nedeci vár→ a különc lakhelye, romantikus tb

• Idő: saját korában, 19. században játszódik – Pongrácz azonban a múltban él

• Két párhuzamos sál: Estella és Apolka – összekapcsolódnak

1. 2. A cselekmény

• anekdotikus cselekményszervezési mód

• 2 szál: Estella és Pongrácz – Apolka és Miloszláv és Pongrácz + a Behenczyk

1. 2. A jellemek

• Pongrácz: „későn született” – más korban él, becsületes, tisztességes de makacs és önfejű is

• Árnyaltabb, ambivalens karakter

• Ábrázolás: humor és szeretet – szánalom és szeretetreméltó mindenki más tök hülye és önző, ő legalább tisztességes!

• Első részben: komikus, önkényeskedő várúr – Apolka után: emberi tulajdonságok, felelősségérzet, elmélyül az ábrázolása→ ugyanakkor kevesebb anekdota, komorabb lesz a regény világa, nő az együttérzés és a szánalom

• Romantikus figura: elvágyódás, vissza a múltba – de álomvilágban él –ezért el fog bukni

• Halála: tragikus, nem úgy temetik el ahogy kéri, racionális, földhöz ragadt szerep

• Esztella: érdekember, könnyed stb

• Apolka: hányatatott sors, szegény és ártatlan, ő az áldozat, szentimentalista hős, sodródik

• Apolka és a férfiak – Klivényi: cseléd, kerítő, kispolgár, – Miloszláv: szerelem, becsületes, jámbor, elszánt – Pongrácz: nem tudjuk, apa-lánya, szerelem???

• Trnowsky/Tarnóczy-testvérek: önző érdekemberek, meggazdagodott polgárok, hivalkodás, harc Apolkáért, túlzás, nacionalista ellentét

• Behenczyk: elszegényedett nemesek – dzsentrik, fontos a büszkeség, a gőg, látszat, anekdoták itt, apa-fiú kapcsolat

→ jellemábrázolás: anekdotákon keresztül, szereplők egymásról való megnyilatkozásaiban, cselekedet, beszéd alapján

1. 2. Az elbeszélő

• omnipotens elbeszélő – hitelesítő, 19. században ez gyakori

• élőbeszédre emlékeztet, közvetlenség jellemzi

3. A romantika és realizmus

   1. Jókaival közös (romantika)

• nők passzív szerepe

• nincs mély lélektani ábrázolás (csak P)

• vonzódás a különöshöz

• történet és helyszín

1. 1. Realista elemek

• nincs pátosz, helyette: irónia, éles megfigyelések

• mesemondó stílus, tárgyilagos

• nem mutatja be a teljes társadalmat (?) nem, ez se nem realista, se nem romantikus, ez tökmindegy. (semmiképpen sem realista jellemző!) az a lényeg, hogy be akar-e mutatni bármit is (legalább egy réteget) realisztikusan.

• társ. problémák felvillantása → átmenet!!!!

4. Lezárás

• Mikszáth átmenet ; Sok mindent megőriz, de – elszakad a szépirodalom Jókai-féle romantikus hagyományától

• Sok realista elemmel megújítja a regényt!

Még mindig jegyzetek:

A 80-as, 90-es években egyre jobban foglalkoztatták saját kora társadalmi fejlődésének problémái. A korabeli dzsentrit két jellegzetes típusban ábrázolta. Az egyik az úri Don Quijote, aki nem akarja érzékelni az idő múlását, képtelen alkalmazkodni a századvégén kialakuló polgári életformához. Vagyona nélkül is ragaszkodni próbál ősi szokásaihoz. Az úri Don Quijote általában megbújik a közigazgatás apparátusában, szerényen él, s csak egyes alkalmakkor éli bele magát kölcsönragyogással abba az előkelő világba, amely számára elveszett. Ehhez a típushoz tartozik A gavallérok és a Beszterce ostroma.

A másik dzsentri típus, melyet az előbbivel szemben ellenszenvesen ábrázol az „úri svihák”. Ez legtöbbször erkölcsileg lezüllött, léha szélhámos, aki semmiféle munkára nem hajlandó, érdekházassággal szeretne hozományra szert tenni. Ehhez a típushoz tartozik a Két választás Magyarországon és A Noszty fiú esete Tóth Marival.