A Nyugat mint folyóirat, program és szellemi közeg
A Nyugat című folyóirat irodalmi jelentősége, története, nemzedékei: 1908. január 1-1941. augusztus 1-ig.
A 20. századi magyar irodalom meghatározó korszakot jelentő folyóirata. Indulásakor a századelő radikális nemzedékének adott fórumot. Indulása 1908. január 1.
Előzményei: A Hét (1890-1921) társadalmi, irodalmi, művészeti közlöny. Az alapító szerkesztője Kiss József. A Nyugat megindulásáig ez volt a legfontosabb lap, mert az új szellem századfordulós polgári irodalomnak kívánt központja lenni. A liberális városi polgárság, a nagyvárosi ember érzésvilágát tükrözte. Szerkesztőinek célja a modern, főleg francia irodalom megismertetése a magyar olvasóközönséggel. Krónika rovatában új publicisztikai műfajt teremtett. A meginduló Nyugat első nemzedéke szinte kivétel nélkül publikált benne.
Másik előzménye a Figyelő (1905.) havi szemle. Főként esszék, kritikák, a külföldi irodalom bőséges ismertetései jelentek meg benne. Szerkesztője Osvát Ernő volt, aki a Nyugatot fogja szerkeszteni indulásától haláláig (1929.). A Nyugat első száma a „Figyelő” új folyamaként jelent meg. A Nyugat már címével is jelezte a tájékozódás irányát, a világirodalmi mértéket. Létét olyan iparmágnások pénzügyi támogatásának köszönhette, mint báró Hatvany Lajos, aki Ady Endrét, József Attilát, Tóth Árpádot is támogatta anyagilag. 1929-ig a Nyugat főszerkesztője Ignotus (Veigelsberg Hugó) szerkesztői Fenyő Miksa és Osvát Ernő. A lap legfőbb szerkesztői szempontja az érték, a líra forradalmasítása. Példaképpen Ady, de az ő politikai és társadalmi radikalizmusát csak óvatosan követte. Osvát legfontosabb szerkesztői elve a tehetség tisztelete. Véleménye szerint a tehetséget hagyni kell a saját törvényei szerint alkotni. A Nyugatban való megjelenés az íróvá, költővé avatás feltételévé vált hamarosan. A folyóirat emblémáját Beck Ő. Fülöp készítette, amely a bujdosó magyar irodalmat jelképezte Mikes Kelemen emlékérmével. (Talán az is szimbólumnak tekinthető, hogy a bujdosó megrajzolt alakja mellett a toll és a mécses megmaradt.) Ez az embléma minden Nyugat számon megjelent, a lap megszűnése után a Magyar Csillagon is megtalálhatjuk. A Nyugat igyekezett helyt adni a polgárság ízlésének, ezért bizonyos kétarcúság jellemezte. Részint progresszív törekvések, társadalomkritika, részint dekadencia, hangulati finomságot, arisztokratizmus, a szimbolizmus és az impresszionizmus egyidejű jelenléte jellemezte.
A lap első válsága: Hatvany és Osvát ellentéte. Hatvany helytelenítette Osvát tehetség-felfedező törekvéseit és egyoldalú esztétikai szempontjait. Az írók Osvát mellé álltak a vitában. Bár a Nyugat nem politizált, Ady radikalizmusát csak óvatosan követte, mégis bizonyos mennyiségű politikai feladatot is teljesített – az irodalmi színvonalon túl -, amikor Ady és Babits háború ellenes műveit közölte.
1919-ben négy hónap – a Tanácsköztársaság idején – kimaradt a folyóirat rendszeres megjelenéséből, de 1919 novemberétől újra indult és továbbviszi korábbi kezdeményezéseit, a jobb oldallal leginkább szembenálló színvonalas folyóirat maradt. 1925-1929 között a kor liberális és konzervatív erőivel való kiegyezés jellemzi a lapot, de változatlanul a fiatal tehetségek felfedezésére törekszik. Osvát halála (1929) után Babits és Móricz folytatja a szerkesztői munkát 1933-ig. Ellenmondás van szemléletükben. Móricz a riportot, a nyers valóságot kívánta behozni a Nyugatba, Babits az európaiság, a klasszicizálás értékrendjét képviselte. Móricz megválik a Nyugattól, s Kelet népe címmel új folyóiratot szervez a népi írók számára. 1933-tól Babits és Gellért Oszkár a Nyugat szerkesztői. Ebben az időszakban a folyóirat legfőbb jellemzője a humanizmus, az antifasizmus. 1941-ben Babits halálával a nevére szóló lapengedély megszűnik. A hatóságok számára ez kívülálló ürügy a folyóirat megszüntetésére.
Utódja Illyés Gyula szerkesztésében folytatta a Nyugat szellemi örökségét még formai szempontból is: A Magyar Csillag (1941-1944). Illyés a nemzedéki és az úgynevezett népi urbánus ellentétek fölé helyezte a lapot, összefogást teremtett baloldali és üldözött írók számára is. A folyóiratot a német megszállás után betiltották.
Nemzedékei:
A 19 században született első nemzedék: Ady Endre, Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Füst Milán, Tersánszky Józsi Jenő, Juhász Gyula. Közülük Füst Milán és Tersánszky Józsi Jenő érte meg a második világháború végét.
A 20-as években indulók az első nemzedék felfedezettjei: Németh László, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Márai Sándor, Sárközi György, Kuncz Aladár…
A 30-as években pályára indulók: Radnóti Miklós, Szerb Antal, Bálint György, Jékely Zoltán, Weöres Sándor, Zelk Zoltán… Közülük többen a fasizmus áldozatai.
A Nyugat szellemi utódja az 1946-1948 között működő, majd betiltott Újhold.