Történelem érettségi

Poroszország

Széttagoltság. A 30 éves háború pusztításaiból a 18. sz. közepére lábalnak ki a fejedelemségek. Ekkor jönnek létre az állami manufaktúrák. A területek nemsokára önellátóvá váltak mezőgazdasági termékekből, s lassan vezető szerephez jutottak a porcelán és a pamutszövetek gyártásában.

A fejlődésnek azonban láthatóvá lettek a különbségei és a korlátai: a széttagolt birodalomban vámok és illetékek áthatolhatatlan szövevénye nehezítette a kereskedelmet és a tőke mozgását, s tette lehetetlenné a gazdasági egység kialakulását. A század közepén megindult gazdasági versengésben szinte behozhatatlan előnyökhöz jutottak a nagyobb területű államok. A kis államok uralkodói meg-megújuló erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy országuk erejét fokozzák, ám ez csak úgy volt lehetséges, hogyha az állam erejét koncentrálják, azaz bevezetik az abszolutizmust. Ez azonban a rendek ellenállásába ütközött sok helyen.

A 18. sz.-i Németország rendi és abszolutisztikus államok halmazává alakult, ami tovább erősítette a széttagoltságot.

De a politikai és a gazdasági széttagolódás kora egyben a német kultúra nagy korszaka is. A 18. sz.-ban formálódott ki a klasszikus német filozófia (Kant, Leibnitz). Lessing megteremtette a klasszikus német drámát, Joachim Winckelmann pedig megfogalmazta az új stílusirányzat, a klasszicizmus elveit. A 18. sz. adta a zene három németül beszélő óriását: Haydnt, Mozartot és Bachot.

A porosz nagyhatalom kialakulása

I. Frigyes alapítja. Az állam vezetői Poroszország nemzetközi tekintélyét kezdetben fokozatos területszerzéssel, kulturális beruházásokkal, s óvatos külpolitikával növelték. I. Frigyes hamar felismerte, hogy hatalmának növelése érdekében nem szabad visszariadnia az Európában dúló harcokban való részvételtől.

A spanyol örökségért dúló küzdelem idején csupán 8000 katonát küldött I. Lipót segítségére, így is megkapta a királyi címet; míg az északi háború utolsó szakaszában való bekapcsolódása a svédek rovására juttatta területi nyereséghez.

Utóda I. Frigyes Vilmos (1713-1740) uralkodását országa erejének megnövelésének szentelte. Takarékossági intézkedésekkel visszafogta az állam költekezését, majd a visszatartott összegeket a hadsereg fejlesztésére fordította. A legénységet embertelen eszközökkel képezték ki. A király keményen fellép az ellene fellépő junkerekkel (földbirtokos katonanemesekkel), sőt még zsarnoki módszereit bíráló fiával, a későbbi Nagy Frigyessel szemben is. Fiát haditörvényszék elé állíttatta, s követelte, hogy ítéljék halálra!

Frigyes Vilmos uralkodásának végére már mutatkoztak az első eredmények: kiépült az állami közoktatási rendszer, a központi számviteli hatóság gondosan kezelte az állami jövedelmeket, így lényegében megszűnt az államadósság. Létrejött Európa egyik legjobb hadserege.

Nagy Frigyes (1740-1786)

A Nagy melléknevet az 1745-ös hohenfriedbergi csata után kapta. Apjától egy militarizált államot örökölt. A fiatal király tisztában volt azzal, hogy a porosz nagyhatalmi helyzetet csak úgy teremtheti meg, ha szomszédaitól területeket szerez, ezért háborúba vitte Poroszországot. Kora a porosz történelem egyik legsúlyosabb, háborúk sorával terhelt időszaka volt.

Az 1740-ben kezdődő osztrák örökösödési háborúban megszerezte Sziléziát, majd a hétéves háborúban sikerült is megtartania. A lengyel felosztásban is részt vesz. Uralkodása végére elérte, hogy állama 80 000 km2 –rel, lakossága pedig 3,2 millióval gyarapodott.

Gazdaságpolitikájában a merkantilizmust támogatta, újjászervezi a tudományos akadémiát, német és francia nyelvű lapokat alkotott, tovább fejlesztette a közoktatást. Uralkodása alatt az állam folyamatosan erősödött.

Az uralkodó diplomáciai, katonai, kulturális és gazdasági sikereiért, valamint felvilágosult abszolutizmusáért szinte egész Európa rajongott, Bach egy művét ajánlotta neki.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük