Széttagoltság. A 30 éves háború pusztításaiból a 18. sz. közepére lábalnak ki a fejedelemségek. Ekkor jönnek létre az állami manufaktúrák. A területek nemsokára önellátóvá váltak mezőgazdasági termékekből, s lassan vezető szerephez jutottak a porcelán és a pamutszövetek gyártásában.
A fejlődésnek azonban láthatóvá lettek a különbségei és a korlátai: a széttagolt birodalomban vámok és illetékek áthatolhatatlan szövevénye nehezítette a kereskedelmet és a tőke mozgását, s tette lehetetlenné a gazdasági egység kialakulását. A század közepén megindult gazdasági versengésben szinte behozhatatlan előnyökhöz jutottak a nagyobb területű államok. A kis államok uralkodói meg-megújuló erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy országuk erejét fokozzák, ám ez csak úgy volt lehetséges, hogyha az állam erejét koncentrálják, azaz bevezetik az abszolutizmust. Ez azonban a rendek ellenállásába ütközött sok helyen.
A 18. sz.-i Németország rendi és abszolutisztikus államok halmazává alakult, ami tovább erősítette a széttagoltságot.
De a politikai és a gazdasági széttagolódás kora egyben a német kultúra nagy korszaka is. A 18. sz.-ban formálódott ki a klasszikus német filozófia (Kant, Leibnitz). Lessing megteremtette a klasszikus német drámát, Joachim Winckelmann pedig megfogalmazta az új stílusirányzat, a klasszicizmus elveit. A 18. sz. adta a zene három németül beszélő óriását: Haydnt, Mozartot és Bachot.
A porosz nagyhatalom kialakulása
I. Frigyes alapítja. Az állam vezetői Poroszország nemzetközi tekintélyét kezdetben fokozatos területszerzéssel, kulturális beruházásokkal, s óvatos külpolitikával növelték. I. Frigyes hamar felismerte, hogy hatalmának növelése érdekében nem szabad visszariadnia az Európában dúló harcokban való részvételtől.
A spanyol örökségért dúló küzdelem idején csupán 8000 katonát küldött I. Lipót segítségére, így is megkapta a királyi címet; míg az északi háború utolsó szakaszában való bekapcsolódása a svédek rovására juttatta területi nyereséghez.
Utóda I. Frigyes Vilmos (1713-1740) uralkodását országa erejének megnövelésének szentelte. Takarékossági intézkedésekkel visszafogta az állam költekezését, majd a visszatartott összegeket a hadsereg fejlesztésére fordította. A legénységet embertelen eszközökkel képezték ki. A király keményen fellép az ellene fellépő junkerekkel (földbirtokos katonanemesekkel), sőt még zsarnoki módszereit bíráló fiával, a későbbi Nagy Frigyessel szemben is. Fiát haditörvényszék elé állíttatta, s követelte, hogy ítéljék halálra!
Frigyes Vilmos uralkodásának végére már mutatkoztak az első eredmények: kiépült az állami közoktatási rendszer, a központi számviteli hatóság gondosan kezelte az állami jövedelmeket, így lényegében megszűnt az államadósság. Létrejött Európa egyik legjobb hadserege.
Nagy Frigyes (1740-1786)
A Nagy melléknevet az 1745-ös hohenfriedbergi csata után kapta. Apjától egy militarizált államot örökölt. A fiatal király tisztában volt azzal, hogy a porosz nagyhatalmi helyzetet csak úgy teremtheti meg, ha szomszédaitól területeket szerez, ezért háborúba vitte Poroszországot. Kora a porosz történelem egyik legsúlyosabb, háborúk sorával terhelt időszaka volt.
Az 1740-ben kezdődő osztrák örökösödési háborúban megszerezte Sziléziát, majd a hétéves háborúban sikerült is megtartania. A lengyel felosztásban is részt vesz. Uralkodása végére elérte, hogy állama 80 000 km2 –rel, lakossága pedig 3,2 millióval gyarapodott.
Gazdaságpolitikájában a merkantilizmust támogatta, újjászervezi a tudományos akadémiát, német és francia nyelvű lapokat alkotott, tovább fejlesztette a közoktatást. Uralkodása alatt az állam folyamatosan erősödött.
Az uralkodó diplomáciai, katonai, kulturális és gazdasági sikereiért, valamint felvilágosult abszolutizmusáért szinte egész Európa rajongott, Bach egy művét ajánlotta neki.