Írói pályája
- későn érő író (nem voltak könyvei, falusi mesélők által szerezte meg irodalmi élményeit)
- Jókai nagy hatással volt rá
- kisvárosi környezet (Selmecbánya, Balassagyarmat) anekdotakincse, innen hozza világképét
- korszakai:
- 1880-as évek:
- Tót atyafiak (1881), A jó palócok (1882)
Novellák, elbeszélések a falusi életből, újszerű parasztábrázolás (Jókai egyszerű, romantikus alakjaihoz képest), új elem a magyar irodalomban - történelmi novellái, regényei: jelen sivárságából a múltba menekül
- országgyűlési karcolatok: parlamenti élet visszásságait
- regényei: a vezetők erkölcsi züllöttsége, aljassága
- Tót atyafiak (1881), A jó palócok (1882)
- 1890-es évek:
- realista vonás megerősödik: romantikus idill + realista igényű társadalombírálat, de a cselekményesség és az anekdotizmus akadályozza a realizmus kiteljesedését
- korabeli dzsentri kerül az ábrázolás középpontjába (pl. A gavallérok)
- századfordulótól:
- 1880-as évek:
A Tót atyafiak, A jó palócok kötetek
- 4 hosszabb, 15 rövidebb novella (Novella: rövid terjedelmű, zárt epikai alkotás, az életnek egy bizonyos mozzanatát mutatja be. Gyakran tartalmaz drámai fordulatokat, mivel az érzelmek sűrítetten fordulnak elő, ahol is minden szó fontos.)
- Előzmény: Jókai műveiben már feltűnik 1-2 paraszti származású szereplő, de nem főszereplő, kevésbé hangsúlyos, egyoldalúan mutatja be, a természetességet képviselik, az úri világban tűnnek fel, nem saját környezetükben (kedves, kedélyes epizódszereplők)
Helyszín:
- teljesen új világot mutat be, a parasztok világát
- gyermekkora idilli világát eleveníti fel 1-1 sor, jellem, helyzet, népballada keretében
- szülőföldjéhez való ragaszkodás érződik
- a falvak társadalmi problémáira alig van utalás (romantikus stílus!); helyette szerelmi viszonyok, tragédiák, babonák, csodák
- távol vannak a zajos, civilizált világtól, ezért béke, nyugalom
- természet, és annak közelsége nagyon fontos: szeretik és tisztelik a természetet, csodálatosnak tartják lakóhelyüket, nem elégedetlenek
- Parasztábrázolás:
- történeteinek főhőseivé válnak
- Mikszáth fedezi fel először: az együgyűnek vélt emberek lelkében is felzaklató konfliktusok zajlanak; műveletlennek, faragatlannak vélt embereknek ugyanolyan érzéseik és érzelmeik vannak
- gazdagokkal szemben az erkölcsi tisztaság jellemzi a parasztokat (uraik fölé emeli őket)
- életüket átszövik a hiedelmek, babonák, féltranszcendens motívumok (Gózoni Szűz Mária, A bágyi csoda)
- egyszerűségük nem róható fel negatívumként, inkább erényükként kezeli
- őrzik hagyományaikat, nem bonyolódtak bele a társadalmi ranglétrán vívott harcba
- uraikat feltétel nélkül elfogadják, és nem érlelődnek bennük forradalmi gondolatok velük szemben
- szereplői tele vannak rejtett érzékiséggel (Bágyi csoda)
- emberi kapcsolatok náluk még jóval szorosabbak, fontosabbak (mindenki ismer mindenkit)
- palócokról könnyedebb, felszabadultabb stílusban ír (maga is közülük származott), mint a sokszor mogorvának ábrázolt, zord helyeken élő tótokról
- ragyogó emberi jellemeket mutat be, akikkel tragikus események történnek, kiemeli: ha az élet úgy hozza, a legegyszerűbb emberből is erkölcsi nagyság válhat
- érződik műveiből: minél egyszerűbb az ember, annál kevesebb gondja van
- Természet szerepe:
- hőseit természet veszi körül, cselekedeteiket a természet diktálta körülmények határozzák meg (Az a fekete folt, Az a pogány Filcsik, Lapaj…)
- a természet békéje, harmóniája veszi körül őket, ezért nem érzik a társadalmi elnyomást, nem lázadnak ellene, mindennel meg vannak elégedve, azidillt csak néha dúlja fel valami konfliktus
- természet kiemelt szerepe:
- szinte beleszól a szereplők sorsába (Királynő szoknyája)
- kifejezi a lélekben rejlő folyamatokat (Szűcs Pali szerencséje)
- magatartásával tudósít egy cselekvésről, melyet az író elhallgat (Bágyi csoda)
- természet együtt él és lélegzik az emberi sorsokkal
- Stílus:
- elhallgatás, nyitott befejezés, időtlenség, általánosítás, meseszerűség és valóság keveredése, anekdoták megjelenése, ironikus megjegyzések (Gózoni Szűz Mária)
- már nem nemesekről és hőstetteikről ír → távolodik a romantikától
- történet cselekvő szereplőjévé válik, társalog a falusiakkal, s néha még bele is avatkozik a történésekbe
- író nem kívülállóként meséli el a történetet, hanem beleéli magát, s mint mesélő adja azt elő
- alkalmazza az élőbeszéd sajátosságait, függő beszédet, ezért nem mindig lehet egyértelműen eldönteni, hogy a szereplő, vagy az író gondolatai-e
- bensőséges hangulattal közelebb hozza az olvasóhoz a szereplőket
- Novellák jellemzői:
- némelyik modern lélektani dráma, a balladai sejtés mögött 1-1 nyugtalanító tragédia rejlik (Szűcs Pali szerencséje, Az a fekete folt, Tímár Zsófi özvegysége, Szegény Gélyi János lovai)
- balladai eszközök:
- sűrítetten írja le, nem részletezi a probléma eredetét
- népi hiedelmek és babonák sejtelmes hangulata
- rendkívül tömörek
- végkifejletére is csak utalásokból következtethetünk, azokat balladai szerű homály fedi (A Péri lányok szép hajáról: Judit valószínűleg meghalt)
- szerkezeti felépítés is hasonló néhány novellában
- hosszadalmas bevezetés után távolról közelíti meg a témát, ami mindig valamilyen meglepetést hordoz magában
- A jó palócok kötet novellái jóval könnyedebbek, rövidebbek, mint a Tót atyafiak
- népmesékhez hasonlóan, az ártatlanság és a jótett elnyeri jutalmát, a bűnösre büntetés vár
- szereplőik ismerik egymást, és egy-egy szereplő több novellában is felbukkan
- igyekszik tompítani a tragikus események élét
- csendes líraiság és a szelíd humor
- óvakodik a naturalista eszközöktől, a hétköznapi gondok nem jutnak el hozzá
- Követője: Móricz Zsigmond:
- Mikszáth nem valóságosan festi meg a parasztokat
- Móricznál: szegénység, nyomor, elégedetlenség, társadalom is tükröződik, eltér a hagyományoktól, konzervatív szemlélettől (↔derű, nyugalom, meghittség színhelye)