Irodalom érettségi

Balassi Bálint istenes költészete

Balassi Bálint

Janus Pannonius után egy századdal lépett színre Balassi Bálint, a magyar reneszánsz irodalmának betetőzője. Ő emelte a műköltészet magasába a verset, kortársaival, Shakespeare-rel és Ronsard-dal egyenrangú költészetet teremtett.

Ösztönös lángelme, poeta natus és poeta doctus is volt egyben, kora műveltségének magaslatán állt, kilenc nyelven beszélt, különösen jól ismerte az olasz reneszánsz kultúrát. “Szép magyar szózatban” akarta megszólaltatni az akkori Európa lírai irányát. Verseit még dallamra szerezte, de már teljes értékű szövegversek. Megteremti a Balassi-strófát.

A magyar irodalomra tett hatása óriási, a 17. század alkotói mind tőle tanultak. Istenes verseit tanítványa, Rimay János adta ki. A világi tárgyú művek közel 300 évig lappangtak kéziratban, végül Rimay verseivel összekeverve adta őket ki Misztótfalusi Kis Miklós 1701-ben, sok munkát szerezve e kutatóknak. 1589-ben Balassi lefordította Christophoro Casteletti pásztorjátékát Szép magyar história címen. Ezt csak 1958-ban találták meg a Fanchali Jób kódexben. 1577-ben Aeneas Sylvius Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa Eurialus és Lucretia széphistoriája című művét ültette át magyarra. (Mások szerint a fordító Dobó Jakab volt, vagy egy bizonyos Pataki Névtelen.)

Balassi élete regénybe illő: középkor és humanizmus, török dúlás és a királyi udvar, martalóc durvaság és fennkölt vallásosság keveredik benne. Édes hazájának nevezi Magyarországot, halálos ágyán így összegzi életét: “a Te katonád voltam, Uram!”. Vitézi versei a magyar reneszánsz jellegzetes művei, melyekben a vitézi élet erkölcsi értékeit emelte ki. Istenes verseiben megfogalmazta a kereszténységért harcoló végvári vitézek küldetéstudatát, magát Isten katonájának vallja: Te vagy szál kópiám, te vagy éles szblyám, / jó lovam hamarsága, / Elmémnek vezére, karjaim ereje / én szívem bátorsága.

Szerelmi lírájának értéke tudatos európaiságában van. Ő ültette magyar földbe az udvari szerelemtan líráját, melynek gyökerei az antik irodalomba, Tibullus, Ovidius és Propertius formaadásához, Platón filozófiájához nyúlnak vissza, a kezdeti vulgarizált és a későbbi tudós petrarcizmust pedig Marullustól, Angerianustól és Janus Secundustól tanulta. Ezek szerint a szerelem intellektuális szenvedély, amely a szép személyen keresztül az örök szépségre irányul. A szeretett nő mindig hideg és elérhetetlen, a szerelem reménytelen.

Lírai önéletrajzából, a Balassi-kódexből derül ki, hogyan gondolta el tervezett kötete kompozícióját. Két részre osztotta világi verseit: az első részben 33 vers van, szerelmi és vitézi költemények, melyeket házassága előtt írt. A második részben 25+8 Júlia vers található. Valószínűleg 33 istenes verset is tervezett, de ez nem készült el. A ciklusba rendezés ötletét Janus Secundus Julia-ciklusából vette át, miként szerelmének elnevezését is, akinek neve egyébként Losonczy Anna volt. A ciklus 25 éneke a költő valóságos élettörténetéhez kapcsolódik, másrészt mitikus környezetbe helyezi szerelme históriáját, például Julia Venusra hasonlít, képét Cupido véste be szívébe. Ezek mellett figyelemre méltó a magyar virágénekek hatása a metaforák, egyes fordulatok használatában.

Az elérhetetlen boldogság keresésének vágya egyben általános emberi cél is. Ungnád Kristófné így az élet szebbik oldalának megtestesítője is, elérhetetlensége örök gyötrelmek forrása. A reneszánsz harmóniavágya is megjelenik, a világ, a természet és az ember egysége. Az életöröm, a szép természet csodálata avatja olyan világgá költészetét, ahová az élet rútságai elől menekülhet.

Szerelmében is vallásos, így beszél a Szentlélekről:

Az Szentháromságnak harmadik személye,

Szerelemnek Isten szerint gerjesztője,

Az jó házasságnak ki vagy bölcs szerzője,

Szívek szentelője.

*

Balassi Bálint istenes költészete

Balassi Bálint élete minden szakaszában írt istenes verseket, de a legszebb költeményei élete válságos korszakaiban keletkeztek. A vallásos tematika a legszemélyesebb mondanivaló kerete lett számára. Végső menedéke az Isten, erről tanúskodik Szép könyörgés című verse is (“Nincs már hová lennem, kegyelmes Istenem / Mert körülvett engem szörnyű veszedelem”).

Istenes verseire nagy hatással voltak a protestáns prédikátorköltők, például Sziládi Áron, Batthyány Orbán és Szegedi Kis István. Ám míg a gyülekezetek zsoltárai vagy könyörgései egy közösség nevében szóltak, addig Balassi saját, személyes kérdéseit viszi az Úr színe elé. A prédikátorköltők oktató, tanító hangneme nála vitatkozó, érvelő hangot kap (“halálomat inkább elhozd…”) reneszánsz ember észérveivel próbálja Istent meggyőzni. Bűneit tékozló fiúként mély alázattal vallja meg, hiszi, hogy a sorscsapásokat vétkei zúdítják fejére.

Balassinál a vallásos költészet reneszánsz lírává lesz. Ez az Istennel való szüntelen dialógus valószínűleg a zsoltárok hatására került Balassi vallásos költészetébe. Ő is írt zsoltárokat, melyekben Krisztust hadnagyának nevezi, Isten dicséretét zengi az egész világ nevében. Zsoltáríróként Dávid királyra is hivatkozott, további párhuzam köztük, hogy az ő házasságát is bűnösnek mondták. Zsoltárparafrázisainak gondolatritmusait és képeit, például az Istent dicsérő természet képét megtalálhatjuk saját műveiben is:

Tenger mély örvényi, mennydörgés, villámlás,

Kőeső, hó, szélvész, háború, csattagás

Télen is, nyárban is mind felhős sok havas,

Szép halmok, zöld ággal ékesült kis dombok,

Fák, kik különb-különb szép gyümölcsöt hoztok,

S füvek, kik gyönyörű szaggal illatoztok,

Sok színben öltöző, ékes szép virágok

Berkekben, cserékben vadak, kik lakoztok,

Örökké az Úrnak nevét kiáltsátok!

Az önállóan megfogalmazott vallásos költészethez a zsoltátfordításokon keresztül vezetett az út. Balassi Buchanant éppúgy fordított, mint Theodor Gézát vagy Ján Kochanowski. Legszebb zsoltárait élete legvégén, teljes költői tudással alkotta meg, pl. az 50. zsoltárt. Az Istennel való alkudozás már Ábrahám ószövetségi történetéből ismert: ehhez hasonlít Balassi érvelése.

Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott című verse a költő művei gyűjteményének kitüntetett helyén áll: ifjúkori verseit zárja le, így tehát nemcsak egy versciklust, hanem egy életszakaszt is. Balassi szeretné lelkét tisztára mosni Isten előtt, ám az önigazolás szándéka kétségtelenül őszinte, a megbánás gyónásként tör fel belőle.

A vers 15 versszakból álló kompozíció. A strófaszerkezete 5 soros: 2 négyütemű 13-ast 2 rövidebb, 6 szótagból álló sor követ. A versfők összeolvasása a költő nevét adja: BALASSI BÁLINTHÉ.

Három különböző érzelmi állapot követi egymást a költeményben. Az első egységben a meghasonlottság, lelki válság, kegyetlen önvizsgálat található. Balassi megvizsgálja ifjúsága vétkeit, főképp hitetlenségét. Keserűen mondja, hogy “semmije sincs”, amivel Istent kiengesztelhetné. Ebben a szakaszban még nem érezhető a reménykedés az isteni irgalomban. Tétova, bizonytalan, retteg, gyötri bűntudata. Egyes szám harmadik személyben beszél lelkéről. A második szakaszban azonban a bűnbevallás őszinteség erőt ad neki. Reménykedve kegyelemért könyörög, “zokogásokkal, siralmas jajszókkal kér fejének kegyelmet”. A utolsó versszakasz, majd a befejező versszak az összefoglalása a versben végigvonuló lelkiállapotoknak. Az Isten irgalmában megbékélést talál: a költő bűneitől megtisztulva egy jobb élet reményében fejezi be a művet, és néz a jövőbe. Istenbe vetett bizalma megingathatatlan, hisz az Úr “most megkegyelmeze”.

E műben nincs meg a Villonra annyira jellemző kiszolgáltatottság-tudat, az ember nem tehetetlen a bűnökkel szemben.

A hányattatott sorsú költő Lengyelországban írta talán legszebb istenes költeményét, az Adj már csendességet… kezdetűt. Hiába kereste az evilági harmóniát, nem találta meg. A földi boldogság lehetőségében végleg csalódott ember már csak a lélek nyugalmát keresi, az engesztelő halál után sóhajt.

Belső ellentétektől feszülő az alkotás, csupa kérlrlés, perlekedés, vita, szenvedélyes érvelés. Ezt a hullámzást a különböző mondatfajták váltakozása jelzi.

Új, az eddigiektől eltérő, rövidebb strófaszerkezetet használ Balassi. A belső rímeket figyelembe véve 6 soros versszakok félbe maradt sorai megrendültséget, érzelmi feszültséget visznak a versbe.

A 8 strófából álló mű három szerkezeti egységre tagolható: könyörgésre, érvelésre és újabb könyörgésre. Szinte vitatkozik Istennel, de egyúttal magával is belső vitát folytat: “vétke rútsága”, ”éktelen bűne” a kárhozat félelmével tölti el, de a Megváltó halála, az isteni irgalom nagysága az örök üdvösségbe vetett hitét erősíti.

Aki Balassi után Adyig istenes verset írt, nem szabadulhatott Balassi hatása alól.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük