Irodalom érettségi

Móricz regényei

Móricz Zsigmond 1879. július 2-án született a Szatmár megyei Tiszacsécsén. Édesapja Móricz Bálint, elszegényedett kisparaszt, anyja a papcsaládból származó Pallagi Erzsébet. Szüleivel együtt Csécsén éltek, 6 éves koráig, amikor bekövetkezett a család anyagi összeomlása. Erre ráment a házuk, s a földjük. A szülők Prügyre költöztek (1884), a legnagyobb fiút, Zsigmondot ideiglenesen anyai nagybátyjához, Pallagi László gépészkovácshoz adták.

1890-ben Móricz Zsigmond a debreceni református kollégiumban kezdte meg tanulmányait. Hatodikos korában három tantárgyból megbukott, de a másik anyai nagybácsi, Pallagi Gyula elvitte őt saját iskolájába, ahol le is érettségizett (Kisújszállás, 1899). Debrecenben a református teológiára iratkozott be, fél év múlva ugyanitt már joghallgató, majd átlépett a budapesti egyetem jogi karára. 1903-ban bekerült Az Újság szerkesztőségébe, s tanulmányait nem fejezte be. 1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát (Janka), egy felvidéki kisnemes bányatisztviselő lányát. 1924-ben Móricz megismerkedett Simonyi Mária színésznővel, erre Janka kétszer öngyilkossággal próbálkozott, s a másodikba belehalt. (1925)

1911-ben Leányfalun házat építettek maguknak, majd Olaszországban utazgattak. 1915-ben önként jelentkezett haditudósítónak a keleti frontra. 1926-ban elvette Simonyi Máriát, majd 1937-ben elváltak.

1939-től a Kelet Népe szerkesztője lett. 1936-ban megismerkedett egy kis proletárlánnyal, Littkey Erzsébettel, akit írásaiban Csibének nevezett el. 1942. Szeptember 4-én agyvérzés következtében halt meg Budapesten 63 éves korában.

Az Isten háta mögött

  • Keletkezés: 1911, az első írói korszakhoz tartozik.
  • Műfaj: kisregény, „a magyar Bovaryné”
  • Cím: szimbolikus. Olyan helyre utal, ahol csak szűkös életlehetőségek állnak az emberek előtt.
  • Téma: egy felvidéki kisváros életének megírása. A műben már megtalálhatóak azok a motívumok, amelyek megjelennek az író későbbi műveiben: az értelmetlen duhajkodás, léha diákélet, úri panamázás.
  • Helyszín: Ilosva, egy kulturálatlan kisváros, mely pletykafészeknek bizonyul. De a helyszín jellemzői vonatkoztathatók az egész országra is.
  • Idő: 48 óra, de nem események láncolata jelenik meg, hanem életképekből szövődik össze a mű, erős a hangulatisága. Nem a történet a fontos, hanem a hely légkörének visszaadása (sivár, fülledt erotika).
  • Stílus: naturalista, realista. Realista ábrázolásmód jellemzi, mert a való életet jeleníti meg a szerző. A naturalista eszközökkel mutatja be az író, hogy a vegetáció szintjén élnek szereplői. Pótcselekvéssel töltik idejüket. A szereplőket az ösztöneik határozzák meg.

A mű vázát Veres Pál három Ilosván megtett sétája adja.

  • 1: feleségét keresi, hogy bemutassa a káplánnak, aki most érkezett a városba. Ez a séta lehetőséget ad arra, hogy megismerhessük a városka elmaradottságát.
  • 2: Veres Laci estéje, „esete”
  • 3: A regény végén Veres Pál a séta alkalmával tudja meg, hogy az albíró meghalt, valamint a feleségével történteket is.
  • Cúcspont: A délutáni összejövetel a tanítónál: hat prédára vágyó férfi lesi a tanítónét. Mindannyian meg vannak győződve arról, hogy megkaphatják a nőt, illetve úgy gondolják, már van szeretője. A tanítóné ezekben a helyzetekben él igazán: arca kipirul, szeme csillog. Elutasítja az idős pap szennyes vágyait. Igazi tragikomikus figurává akkor válik, mikor eldönti, hogy Lacival csalja meg férjét. Terve kudarcba fullad. Szánalmas alakká válik, akinek még az öngyilkosság lehetősége sem jutott.
  • A szereplők jellemzése: A történet szereplői szűk látókörűek, műveletlenek. Legtöbbször nem érzékelik vagy nem tudják megfogalmazni problémáikat.
  • Ösztönösen cselekszenek.
  • A pletykáknak kiemelkedő szerepe van a műben.
  • Ezt továbberősíti a regény térkezelése: zártság és szűkösség jellemzi. Tipikus helyszínek: füstös kocsma, vendéglő, utca (pletykáló emberek).
  • Veres Pál: A regény központi figurája: műveletlen, korlátolt, kisszerű ember.
  • Büszke fiatal és csinos feleségére. Úgy véli, hogy boldoggá teszi feleségét azzal, hogy udvarló férfiakkal veszi körül. Féltékeny, de elképzelhetetlennek tartja, hogy felesége megcsalja.
  • Másoknak megfelelni vágyó ember, ezért fut a felesége által megsértett vendégek után.
  • Móricz megteremti az alakjában a magyar Bovaryt. Még azt sem érti, hogy az albíró miért nevezi őt Bovary úrnak, valamint azt sem tudja, ki is Bovary.
  • Az író nem mélyíti el jellemábrázolását, csupán néhány gesztussal és mondattal jellemzi őt.
  • Veres Pálné: A tanító csinos, fiatal felesége. Elszegényedett úrilány volt, aki a postán dolgozott. A házasság csak menekülési lehetőség volt a számára. Férjét unja, őt hibáztatja életéért is. Veresnét Emma Bovaryval állíthatjuk párhuzamba.
  • Valójában nem is lázad, csak kitörési kísérletei vannak. Vágyódik a szerelemre, de a felszínes kacérkodáson nem tud túllépni.
  • Csak szürke környezetéhez és férjéhez képest érdekesebb.
  • Boldogtalan, de alakja nem mélyül igazán tragikussá, sőt tragikomikussá válik.
  • Úgy dönt, megcsalja férjét annak öccsével, de mikor benyit a szobájába, nem találja ott. Szembesül azzal, hogy Laci fiatal lányoknál tölti az estét, öregnek érzi magát.
  • A mű végén öngyilkossági kísérletet tesz, mikor megtudja, hogy az albíró meghalt. Kiugrik első emeleti lakásuk ablakából, de csak az ülepére esik. (Tót szolgáló beszámolója tört magyarsággal.)
  • Veres Laci: Érettségi előtt álló fiatalember. Veres Pál öccse, titkon szerelmes a tanítónéba. Naiv, romlatlan fiú. A szerelemet és a világot is idealizálja.
  • Értetlenül áll a diáktársai által képviselt világgal szemben (pl. tivornyázás).
  • Ő az egyetlen, aki a tanítónét igazán szereti, érte még a kicsapást is vállalná.
  • Az igazi csalódás akkor éri, amikor sógornőjét rajtakapja az albíróval, s később az asszony egy csókkal az arcán aludni küldi. Összezavarodik, nem tudja, hogy mit gondoljon az asszonyról, valamint arról sem, hogy szerelme csak ennyit ér.
  • Keserűségében az éjszakát lányokkal tölti. Szembesül azzal, hogy amit a szerelemről eddig gondolt, csak álomkép.
  • Az ő története: beavatódás. Megismeri a felnőttek világát, de ez nem jár bölcsességgel. Sorsa a mű végén nyitva marad (mivel még megteheti, hogy elmegy Ilosváról).
  • Albíró :
  • A férfit nemrég helyezték át az ilosvai járásbíróságra. A közösség nem igazán fogadja be, ezért nincs neve.
  • De pont a kívülállása biztosítja, hogy rálát a közösségre. Ő az egyetlen műveltebb ember, de ennek ellenére ő is belevész környezetének közönségességébe.
  • Egyetlen öröme: nőknek való udvarlás. A tanítónál töltött éjszaka után, úgy érzi, hogy undorodik a kisvárosi közegtől, tisztább vágy születik meg benne: a közjegyzőné alakjában.
  • A kacérkodása vezet a halálához. A közjegyző házából menekülve kiugrik az ablakon, később belehal a zuhanásba.
  • Halála nem mélyül tragédiává. Olykor az író szócsöve. Ironikus, hogy halálával az író elveszi tőle a felszólalás lehetőségét.
    • A mű újdonsága: Móricz nem egyszerűen egy öreg, tehetetlen férj és egy csinos, de unalomra ítélt fiatalasszony konfliktusát tárja az olvasók elé, hanem Flaubert híres regényét helyezi át a korabeli magyar viszonyok közé.
    • Azt vizsgálja, hogy mi a különbség a nagy életre vágyó francia asszony és a 20. század elején élő magyar nő sorsa között.
    • Arra a következtetésre jut, hogy Bovarynénak sikerül kitörnie, megismeri a szenvedélyt, Veres Pálné még erre sem volt képes.
    •  
  • A Bovárynéval való kapcsolata: A mű alaphelyzetét a tanítónak és feleségének a viszonya adja.
  • Az asszony házasságtörési kísérletei és problémái párhuzamba állíthatók Flaubert Bovaryné c. alkotásával. De egyben ellentétes is azzal.
  • Bovaryné kiválóan zongorázik, Veresné csak klimpírozik.
  • Az albíró többször is Bovarynak szólítja a tanítót.
  • Az irodalmi utalás csak a művelt olvasónak érthető, maga Veres Pál sem érti.
  • A magyar regény a francia mű karikatúrája.
  •  
  • Ábrázolásmód: Az élet és az irodalom ilyen jellegű kapcsolata rámutat a realista regény valóságábrázoló szándékának illúziójára.
  • A cselekményt nem a mindentudó elbeszélő mondja el, hanem a drámára jellemző jelenetező eljárásból valamint a párbeszédekből ismerjük meg.
  • A műben helyenként kihagyás tapasztalható. A folytonosság megtörése szaggatottabbá teszi az időt, töredékesebbé a cselekményt.
  • Nézőpontok folyamatos váltakozása jellemzi.
  • A narrátor csak figyelemmel kíséri az eseményeket.
  • A nézőpontváltozásokra a szabad függő beszéd utal.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük