A 19. század eszméi és a nemzetállami törekvések Európában

A korszak főbb eszmeáramlatainak (liberalizmus, nacionalizmus, konzervativizmus és szocializmus) jellemzői

Liberalizmus:
– a latin liber szóból származik (jel.: szabad, felszabadított)  szabadelvűségnek is hívják
– előzmény: felvilágosodás, francia forradalom  igény az alkotmányos berendezkedésre, polgári szabadságjogokra
– a felvilágosodás eszmerendszeréből alakul ki
– társadalmi bázis: középosztály
– virágkora: 19. sz. közepe.
– kifejtői: Rotteck, Welcker: Államlexikon c. műve (a liberalizmus alapművének tartják)
– cél: az egyén szabadsága (tehet, amit akar, de felelősséggel tartozik értük), jogegyenlőség, törvény előtti egyenlőség, véleményszabadság, sajtószabadság, vallásszabadság, gyülekezésszabadság, ellenállás szabadság, költözködési szabadság, a magántulajdon védelme, alkotmányos berendezkedés, gazdasági szabadság (korlátozás nélküli szabad verseny) polgári kormányzás.
– elvei: hatalommegosztás, alkotmányosság, képviseleti választás, a parlament dönt a törvényekről és ellenőrzi a kormányt, szabad verseny a gazdaságban, vállalkozás, iparűzés és kereskedés szabadsága
– hisznek a fejlődésben és a javíthatóságban
– pártként: rend, reform, haladás jellemezte
– veszély: anarchiára való hajlam, az állami tekintély felbomlasztása az egyéni szabadság kedvéért
– képviselők: Locke, Smith, Mill, Tocqueville

Konzervativizmus:
– a latin conservare szóból származik (jel.: megőrizni).
– a liberalizmusra adott válasz
– a francia forradalom ellenmozgalma
– főleg Ausztriában és Poroszországban népszerű a korban
– tradicionalizmus
– társadalmi bázis: nemesség, papság, hivatalnokok, parasztság
– virágkora: 19. század eleje, közepe
– kifejtői: Burke, Nisbet, Novalis, Leo Strauss, Chateaubriand
– célja: közösségek létrehozása; egyház; vallás; szokások, hagyományok, múlt iránti tisztelet; család fontossága (a társadalom alapegysége); monarchia; a fennálló rend védelme; magántulajdon védelme; figyelem, engedelmesség; tagadja a társadalmi szerződést, a radikalizmust, a gyors változásokat, a forradalmakat (felesleges szenvedések)
– elvei: megőrizve megújítani (mérsékelt reformok  ókonzervatív/Metternich, szerves fejlődés
– pártként: birtokos elit, család, tört. egyházak támogatása
– veszély: reakcióhoz vezethet, a fejlődés feltartóztatása, a nemesség felsőbbségtudata, vallási ortodoxia/maradiság
– képviselők: Metternich, Burke, Nisbet

Nacionalizmus:
– a latin natio szóból származik (jel.: nemzet)
– a felvilágosodásból és a francia forradalomból ered.
– 3 területen jelentős: Franciaország, Németország, Osztrák-Magyar Monarchia
– a nemzeti önazonosság/identitás eszméje, a nemzeti összetartozás, közös származás tudata
– virágkora: 18. sz. végétől a 19. sz. végéig.
– jellemzői: nemzeti trikolorok, szimbólumok (zászló, címer, himnusz) megjelenése; nemzeti nyelv ápolása; kultúra; történelem; irodalom, zene; a múlt kutatása; patriotizmus/ hazához való kötődés.
– a nemzeti azonosságtudat átível a társadalmi és vallási különbségeken, összekötő kapocs az emberek között
– célja: a nemzet felemelése, melyet a nemzeti állam létrehozása tesz lehetővé.
– A modern nemzetet kialakulásának két módja:
– államnemzeti fejlődés: a nemzetté válás egy önálló állam keretei között valósul meg (államnemzet – politikai közösség, több kultúrnemzet is beletartozhat)
– kultúrnemzeti fejlődés: önálló államiság hiányában a nemzeti fejlődés a kultúra világában kezdődött (kultúrnemzet – közös múltú, kultúrájú, nyelvű népcsoportok).
– veszélye: sovinizmus (nemzeti felsőbbrendűség, nincs tolerancia a kisebbségek felé)
– nacionalizmusból kinőtt irányzatok: pánszlávizmus, pángermanizmus, irredentizmus

Szocializmus:
– a latin socius szóból ered (jel.: társas, közös, egyesült)
– 1832, Franciaországban megjelenő fogalom
– 19. sz. elejétől jellemző
3 szakasz/irányzat:
­ ­- utópista szocialisták
– Marx előtti szocialisták
­- marxizmus

Utópista szocializmus:
– Morus Tamás: Utópia c. műve
– jellemzői: vagyoni egyenlőség (beadják, majd elosztják), közösségi szellem, nincs verseny, nincs piac, a termelést iparosokra bízzák, igazságos elosztás, képességeknek megfelelő munkavégzés, tudósok által irányított világ.
– hiba: kivitelezhetetlen, eszményi
– képviselők: Sain-Simon, Moses Hess, Babeauf, Etienne Cabet, Charles Fourier, Robert Owen
– Fourier falanszter-elmélete: falanszter – utópisztikus közösség; vagyon beadása részvénykuponokért, éves haszon elosztása kézségek szerint, kézségek szerint csoportokba osztják őket, tudósok irányítanak, mindenki egyenlő  ideális társadalom
– Owen fogyasztási szövetkezet-elmélete: nincs közvetítő, csak termelők és fogyasztók, óvoda, iskola, biztosítás

Marx előtti szocializmus:
– jellemzői: a magántulajdon lopás, a kistulajdonosok tömörüljenek szövetkezetekbe
– képviselők: Proudhon (a munka nélkül szerzett tulajdon lopás); Blanc (termelési társulások kellenek, ahol a hasznot osztalékra, szociális kiadásokra és beruházásokra fordítják)

Marxizmus/tudományos szocializmus:
– 19. sz. közepe
– jellemzői: egyenlőség, közösségi szellem, a magántulajdon felszámolása (mivel csak felesleges ellentéteket szül az emberek között), a termelési eszközök állami tulajdonban, a javak közös elosztása a szükségletek szerint, képességek szerinti munkavégzés, a burzsoázia elnyomó hatalom ( proletariátus), a történelem osztályharcok sorozata (jobbágy – földesúr, rabszolgatartók – rabszolgák stb.), materializmus/ateizmus  az egyház visszaszorítása
– cél: proletárforradalom, az utolsó osztályharc a proletárok győzelmével végződik, majd ez kiterjed az egész világra, aztán proletárdiktatúra bevezetése a magántulajdon megszüntetéséig, így fel tudják számolni az osztályokat (szocializmus), majd megvalósul az osztály és magántulajdon nélküli társadalom, a kommunizmus. Itt az emberek képességeik szerint dolgoznak, szükségleteik szerint részesülnek a haszonból (egyenlőség fenntartása).
– képviselők: Marx, Engels
– Londonban ők hozzák létre a Kommunisták Szövetségét (1847)
– kiadják közösen: Kommunista Kiáltvány (1848)  munkáspártok célja, a szerzők társadalom-fejlődésről vallott nézetei
– Marx: A tőke