A Lilla szerelem története Csokonai verseinek tükrében

A reneszánsz óta divat a szeretett hölgyek átkeresztelése. Ez a szokás Petralcánál jelent meg először, aki egy ismeretlen nőt nevezett verseiben Laurának. Csokonai Vitgz Mihály 1797-ben ismerkedett meg Lillával, akinek a valódi neve Vajda Julianna. Egy jónevű kereskedő lánya volt, szülei nem igazán kedvelték a szegény költőt.

Csokonai szerelmes versei három csoportra bonthatjuk, melyek összhangban vannak érzésvilágjval:

Az első szakaszban a boldog szerelem hatása alatt ír. Ilyen versei peldául: „A pillanto szemek”, „A boldogság”, a „Tartózkodó kérelem”. Ezek a versek rokokó stílusban, vagy anakreóni dalokként jelentek meg költészetében.

Az anakreóni dalok legfőbb jellemzője, hogy a dalok rövidek, és versformájuk az anakreóni sor. Ezek a dalok Csokonai Lillához fűződő viszonyának kezdeti szakaszához tartoznak, gs elárulják, hogy ez a szerelem kölcsönös és boldog volt („Lillámmal ülök együtt”, „csókolódva tréfál”). Ilyen vers például „A boldogság” című, melyben rendkívül optimista a jövővel kapcsolatban, úgy érzi, hogy a boldogsága örökké tart. Ezt az utolsó három sorban feltett megválaszolatlan kérdéssel fejezi ki.

A rokokó művek -hasonlóan az anakreóni dalokhoz- rövidek, központi témájuk pedig a boldog szerelem, olykor a finom erotika. Leginkább a boldogság érzésének kifejezésére használta őket, ami akkoriban teljesen a hatalmába kerítette a költőt. Az egyik ilyen köteménye a „Tartózkodó kérelem”. Eredetileg ezt a verset még jóval 1795 előtt írta egyik előző kedveséhez, és csak később, tökéletesítés után sorolta be a Lillához írt művek közé. A versből – rövidsége ellenére – kitűnően érződik a költő lángoló szerelme („A hatalmas szerelemnek elemésztő tüze bánt”). Rokokó motívumként (virágként) Lilla is megjelenik az első versszakban („gyönyörű kis tulipánt”).

A költőnek ez az állapota kb. 9 hónapig tartott. Ebben az időszakban megpróbált állást szerezni, amiből el tudta volna tartani Juliannát. Tervei között szerepelt, hogy a keszthelyi Georgikonban professzor lesz, és egy tanári állást is megpályázott, de sajnos egyik elképzelése sem vált valóra. Közben szerelmét a szülei hozzáadták egy gazdag kereskedőhőz.

Csokonait mély megrázkódtatással fogadta a hír, mely öszeomlatta reményeit. Még mindig szerelmes volt Juliannába, de szívét boldogság helyett a szomorúság és a magány kezdte betölteni. Ebben az időszakban a költő lekivilágát leginkább „A reményhez” című mű mutatja meg.

A vers tulajdonképpen a Lillához fűződő szerelem történetét, a boldogság keresésének fázisait mutatja be. A reményt csak az első és az utolsó versszakban szólítja meg és ez keretet alkot a történet leírása körg. Az életet egy allegórikus kép, egy kert helyettesíti. A változást az évszakok váltakozásához köti. Ezeknek a természeti elemelnek a választása a költő természet-imádatából adódhatott. A boldog szerelem leírását a második versszakban találhatjuk. A tavasz általi megújulás és Lilla viszonzot szerelme a költő boldogságát mutatja be („Egy híjját esmértem örömömnek még: Lilla kezét kgrtem, S megadá az ég”). Élete, művészete ebben az időszakban – ugyanúgy mint a kert – felvirágzott. Az utána következő versszak éppen ellentettje a másodiknak: a tél képei a költő hanyatlását, szomorúságát mutatja meg. Szerelme férje is megjelenik negatív szereplőként („Régi jó világom Méltatlanra szállt.”). Az utolsó versszakban a remény elvesztéséért könyörög, gs halálvágya is megmutatkozik. Ily módon állít párhuzamot a remény és az élet közé („Amíg élek – remélek”). A vers utolsó soraiban lévő költői felkiáltások a felfokozott lelkiállapotra utalnak. Ezek együtt úgy hatnak, mintha a mű az életcélját vesztett költő búcsúlevele lenne („Kedv! Remények! Lillák! – Isten véletek!”).

Csokonai szerelmi költészetének harmadik szakaszára nagy hatást gyakorolt Lilla szerelmének elvesztése. Az eddigi boldogsággal, játékossággal, szeretettel telt versei helyébe a térmeszetbe visszaforduló, magányossággal telt, elgondolkodtató művek léptek. A versek strófaszerkezete is újszerű és bonyolult lett. Ebből a szakaszból kerültek ki legértékesebb költeményei (pl.: A tihanyi ekhóhoz, Magánosság). Ezekben a művekben halálvágya tükröződik és önmagát sajnáltatja, ami érthető, ha átgondoljuk sikertelen életét.

Csokonai felvilágosodása szorosan összefonódott a fejletteb kultúrájú országokban már elavultnak számító stílussokkal: barokkal, a rokokóval, így sajátos, sokszínű, izgalmas változatokat hozva létre. Szerencsénkre összekapcsolódott szerelmi költészetével is, s olyan gazdag érzelmi töltést kapott amelyből igazi líra, nagy életmű született.