Mivel a Föld megközelítőleg gömb alakú, legegyszerűbben földgömbbel ábrázolhatjuk. A fölgömb tehát a Föld felszínének legpontosabb kicsinyített mása. Azonban, bár látványos, mindennapi tájékozódáshoz nem használható megfelelően. Helyette térképeket alkalmazunk. A térkép a földfelszín, illetve egyes részeinek síkba vetített, felülnézeti, arányosan kicsinyített, egyezményes jelekkel történő ábrázolása. Egyszerűsített változata a térképvázlat.
A szélességi körök az Egyenlítő és a vele párhuzamos körök. Kerületük az egyenlítőtől távolodva csökken. A kezdő szélességi kör az Egyenlítő, amely északi és déli félgömbre osztja a Földet. Számozásuk 0°-tól É-ra és D-re 90°-ig történik. [Nevezetes szélességi körök felsorolása.]
A sarkokon átmenő, a szélességi körökre merőleges körök a hosszúsági körök, vagy meridiánok. Egymástól mért távolságuk változó, kerületük egyforma. A kezdő hosszúsági kör Greenwich (London) csillagvizsgálóján halad keresztül, a Földet keleti és nyugati félgömbre osztja. Számozásuk 0°-tól K-re és Ny-ra 180°-ig történik.
A gömbfelület síkbeli kiterítését a vetület szolgálja. Készítésekor a földgömb fokhálózatát síkba vetítik, majd a vetítéssel nyert fokhálózatba rajzolják be az egyes földi pontokat. A földgömbről csak torzítások árán készíthető térkép. Vetületek csoportosítása:
- Fokhálózat képe alapján:
- Síkvetület
- Kúpvetület
- Hengervetület
- Torzulások alapján:
- Szögtartó (nem lehet területtartó)
- Területtartó (nem lehet szögtartó)
- Távolságtartó (egy vagy két ponttól való relatív távolságot őrzi meg)
- Általános torzulású
A méretarány a térkép kicsinyítésének mértékét kifejező arányszám. Az arányszám megmutatja, hogy az ábrázolt terület hányszor kisebb a térképen, mint a valóságban. Méretarány = 1 / méretarányszám. A méretarányt a gyakorlatban arány formájában szokták felírni: M = 1 : m. A méretarány és a méretarányszám között fordított arányosság van. Minél kisebb a méretarányszám, annál nagyobb a méretarány és annál részletesebb a kép.
A vonalas aránymérték a térkép méretarányában szerkesztett hosszmérték. A térképek csoportosítása méretarányuk szerint:
- nagy >1:10.000 földhivatalok
- közepes 1:10.000 és 1:200.000 között turistatérképek
- kis méretarányú <1:200.000 országok, kontinensek
Térképek csoportosítása tartalom szerint:
- Topográfiai: a domborzatot és a tereptárgyakat részletesen ábrázolják.
- Földrajzi: kontinenseket, országokat, nagyobb területeket mutatnak be.
- Tematikus/szaktérkép: bizonyos természeti, gazdasági, társadalmi jelenségek területi elhelyezkedését, azok mennyiségi-minőségi jellemzőit ábrázolják.
Az atlasz meghatározott szempontok alapján szerkesztett térképgyűjtemény.
A domborzatábrázolás módszerei:
- Szintvonalas: az azonos magassági vagy mélységi pontokat összekötő szabálytalan, önmagába visszatérő görbe vonalakat, a szintvonalakat használja. Futásukból a felszín alakjára, kiterjedésére, lejtőinek meredekségére is következtethetünk.
- Színfokozatos: az azonos magassági vagy mélységi kategóriába eső területeket ugyanolyan színűek.
- Árnyékolásos: a domborzati formákat fény- és árnyékhatásokkal emeli ki.
A térkép jelrendszerét a síkrajz, a névrajz és a domborzatrajz adja.
A domborzatábrázolásban a színek információkat hordoznak magukban:
- Vizek: A kék és árnyalatai
- Mélyföld: 0 m alatt Sötétzöld
- Alföld: 0-200 m Zöld
- Fennsík: 200 m + Magasságtól függ
- Dombság: 200-500 m Sárga, barnássárga
- Középhegység: 500-1500 m Világosbarna
- Magashegység: 1500 m + Sötétbarna
A síkrajz alaprajzszerűen vagy jelekkel ábrázolja a földfelszín természetes és mesterséges elemeit (növényzet, vízrajz, határok, települések, utak stb.). A névrajz a térképen található nevek, számok, magyarázó írások együttese. A térképen használt egységesített jelek gyűjteménye a jelkulcs, mely a térkép szélén található.
Földrajzi fekvést illetően megkülönböztetjük egymástól a tényleges és a viszonylagos földrajzi fekvést. A tényleges földrajzi fekvés a vizsgált felszíni pont iránya és távolsága az Egyenlítőtől, a kezdő hosszúsági körtől, valamint annak a közepes tengerszinthez viszonyított magassága. A viszonylagos földrajzi fekvés a vizsgált pont helye egy másik felszíni ponthoz vagy területhez képest. A földrajzi helymeghatározás a földrajzi szélesség és hosszúság megadását jelenti.
Megkülönböztetjük egymástól az abszolút és a relatív magasságot is. Az abszolút a valós, konkrét magassága egy pontnak, a relatív magasságok pedig két pont abszolút magasságának különbségeképp határozzuk meg.
A térképen a távolságmérés elvégezhető vonalzó, cérna, körző stb. segítségével, melyek eredményét a vonalas aránymérték adja meg. De használható gördülő távolságmérő is.
A távolság-meghatározás a térkép méretarányának és a térképen mért távolságnak felhasználásával végezhető számítás. Az 1:100.000 azt jelenti, hogy a térképen 1 centiméter a valóságban 100.000 cm-nek, tehát 1 km-nek felel meg.
A tájolás a térkép világtájaknak megfelelő beállítása. A fővilágtájak az észak, a dél, a kelet és a nyugat. A szomszédos fővilágtájak által bezárt szög felezésével kapjuk a mellékvilágtájakat: ÉK, DK, DNy, ÉNy, további felezéssel a másodrendű világtájakat.
Álláspontunk horizontjának (látóhatár) síkjában először iránytűvel vagy más módon az északi irányt kell megállapítani. Figyelembe kell venni, hogy az iránytű hegye a mágneses északi pólus felé mutat, amely nem esik egybe a földrajzi (csillagászati) északi iránnyal, azaz az Északi-sarkra mutató iránnyal.
A keresőhálózat általában a térképre rajzolt négyezhálózat, amelyen az egyes négyzetrácsokat sakktáblaszerűen egyértelműen azonosítja egy szám és egy betű. Segítségével a névmutatóban feltüntetett földrajzi helyek egyszerűen megtalálhatóak a térképen. A kilométer-hálózat is négyzethálózat, a négyzet egy-egy oldala mindig kerek értékű kilométerhosszat jelent, ezért lehetőséget ad a távolság megbecslésére. + GPS