A település a népesség által ideiglenesen vagy állandóan lakott helyet jelent. A lakosság által igénybe vett létesítményekből (lakó-, munka- és pihenőhelyek, szolgáltató intézmények), valamint a hozzájuk tartozó egyéb építményekből (utak, hidak, közterek) áll.
A városok a területi munkamegosztásan központi szerepkörrel rendelkeznek, ellátják a falvak lakóit is magasabb szintű szolgáltatásokkal. Aktív keresőinek többsége az iparban és a szolgáltatásokban dolgozik. A dalvakkal összehasonlítva népsűrűsége magasabb, beépítettsége sűrűbb.
Az urbanizáció vagy városiasodás a városok térbeli és népességbeli növekedését, valamint a városi életforma terjedését jelenti. Az urbanizáció alapvetően városfejlődést jelent, a városodás mennyiségi változás, a lakók számának növekedése, a városiasodás pedig minőségi változás, a városi életforma elterjedése.
Heti egymillió fővel gyarapodik a Föld városainak összesített lakossága a következő negyedszázad folyamán – jósolja az ENSZ Emberi települések programja által kiadott jelentés. A világ lakosságának fele már most városokban él, de egyes becslések szerint a Földön 50 év múlva 4,5 milliárd városlakó lesz. A falvakból való elvándorlás okai a háborúk, a munkanélküliség és a biztonság hiánya. Ugyanakkor a világ szegényei sűrűn lakott, ivóvíz és csatorna nélküli nyomornegyedekben élnek. A legfalusiasabb, legelmaradottabb társadalmak Afrikában és Ázsiában találhatóak. Az urbanizáció migráció segítségével, többnyire belső vándorlással megy végbe.
A növekvő nagyváros a környezetét is átalakítja: a nagyváros és a környező települései között szoros kapcsolat, kölcsönös egymásrautaltság alakul ki. Ezt a településegyüttest agglomerációnak nevezzük. Ennek jellegzetes településtípusai:
A környezetéből kiemelkedő nagyváros (pl. Budapest).
A központi várostól elsősorban ipari funkciókat átvevő bolygóváros (pl. Vác).
A lakófunkció egyeduralmával rendelkező alvótelepülés (pl. Érd).
A városok többsége körgyűrűs-övezetes szerkezetű. Belül van a belső munkahelyöv, aztán a belső lakóhelyöv, ezt követi a külső munkahelyöv, legvégül pedig a külső lakóhelyöv.
Észak-Amerikában és Európába a belső lakóhelyövben, a fejlődő országokban a város peremén jönnek létre a nyomornegyedek.
Negatívumok:
- Az ivóvíz gyakran rossz minőségű, a higiénés feltételek elégtelenek. Sok városnak kell szembenéznie az egészséges ivóvíz mennyiségének nagymértékű csökkenésével. A fejlődő országokban a legtöbb városi ember kénytelen felforralni a vizet, vagy palackozott vizet vásárolni. A friss, vezetékes csapvíz, – ha egyáltalán létezik -, általában csak ez elit negyedekben folyik.
- Becslések szerint a városokban összesen 100 millió ember él hajlék nélkül.
- A legtöbb város zaj- és légszennyezéstől szenved. A leginkább szennyező iparágak általában a szegény, illetve a más etnikumú negyedekben működnek. A szakemberek szerint az európaiak 20%-a különböző zajok miatt él stresszben. A levegőszennyezés is terheli az emberi egészséget. Több millió dollárt költünk a levegőszennyezés okozta egészségügyi problémákra, és egyre gyakoribbak a légzőszervi megbetegedések, például a hörghurut és az asztma.
- A zsúfoltság az agresszió növekedéséhez vezet, növekszik a bűnözés, terjednek a kábítószerek, és a nagyvárosi polgár elidegenedik a környezetétől, rosszul érzi magát benne. A zsúfoltsággal párhuzamosan csökken a közösségi szellem, individualizálódik a társadalom, ami egyik fő oka a családok szétesésének.
- Az urbanizációt kísérő jelenség, hogy a társadalmi csoportok területi elkülönülése, a szegregáció általánossá válik. A hagyományos közösségek és értékrendek felbomlanak, s új kulturális sokszínűség alakul ki.
- A városok fejlődésének fontos szakasza a városrobbanás, amikor a városok száma és mérete rendkívül gyorsan növekszik. Ezt gyakran dekoncentráció követi, amikor az emberek az elővárosokba és kisvárosokba költöznek. Itt fontos szerepet kap a közlekedés, mert a város és az elővárosok között állandó az ingázás.
- Hulladék.
- Városi hősziget.
A városok ökológiai hatásai:
- A városok terjeszkedésével csökken a természetes zöld terület.
- A nagyvárosi népességkoncentráció nagyobb fogyasztással és szennyezőanyag-, hulladék-kibocsátással jár.
- A nagyvárosokban általános jelenség a gépjárművek kipufogógázai által (szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-oxidok, kén-dioxid, ólom, azbeszt) okozott légszennyezés, amely nem ritkán szmog (füstköd) kialakulásához is vezet.
- A kibocsátott gázok, ill. a jelentős felületű aszfalt tovább fokozza az üvegházhatást.
- Ezen kívül nem elhanyagolható a járművek által okozott zajszennyezés és talajszennyezés sem.
- Gondot jelent a növekvő városi népesség tiszta ivóvízzel való ellátása is, amelyet sokszor csak több száz kilométer hosszú vezetékeken át tudnak a városokba eljuttatni.
- A vízhasználattal párhuzamosan növekszik a keletkező szennyvíz mennyisége is, amelynek tisztítása további problémákat vet fel.