1. miniéletrajz
-1773-1805
-debrecen, kollégium, poétaosztály, tanár
-Diétai Magyar Múzsa
-legáció, Csurgó
-Vajda Julianna = Lilla
-felvilágosodás eszméi, „a vídám természetű poéta”
-stílusszintézis (a rokokó szemlélet integrálja a többit)
-poéta doctus
2. a mű életrajzi & néprajzi háttere
-a Dorottya 1798-99 telén született, Somogy vármegyében, Csurgón ekkor csapták ki a kollégiumból & Lillát férjhezadták – csalódások
-„a vágy és a valóság ütközése ihlette a művet”
-műfaji előzmények: Pope: Fürtrablás, Tassoni: Elragadott veder
-a történet alapja népi hagyományokból származik – versengések, népszokások, tél-tavasz harca, farsang-nagyböjt vetélkedés, kisze-baba szokás (a böjtöt egy banya-szerű alak személyesíti meg), farsangi vénleány-vénlegény csúfolók szokása (a termékenység jegyében) – konkrétan, szövegszerűen is megjelennek ezek a népi szövegek („húshagyó, húshagyó, engem itthonhagyó”)
-népköltészeti, népi szövegek amúgy is megjelennek – pl Karnevál farsangi köszöntője, elbeszélésben is
-de: a népköltészeti motívumok művészi továbbfejlesztése, úgy használja ahogy neki kell
3. Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon
-műfaji meghatározás: „furcsa vitézi versezet” Csokonai állítja ezt az előbeszédben verses formájú költemény, középpontjában egy hős, akinek a harca „furcsa”, azaz komikusan kisszerű (az ókori eposz jellemzőit humoros, gúnyos formában használja története elmesélésére)
-komikus eposz / vígeposz: verses nagyepikai műfaj, melyben az eposz formakincséhez, kötelező kellékeihez kisszerű tárgyat rendel az alkotó; a kontraszt miatt a műfaj gyakran paródia is egyben; hangvétele gyakran ironikus, szatirikus
-színhely: Somogy vármegye, Esterházy herceg kaposvári kastélya
-a „hős”, a főszereplő: Dorottya – egy vénlány, aki farsang ünnepén elhatározza, hogy bosszút áll férfi nélkül leélt életének sérelmei miatt – fő ellensége Carnevál, a mulatság megszemélyesítője válik – sorstársaiból „hadsereget” toboroz, ám az istenek segítsége nélkül elbukna – ő az egyetlen olyan szereplője a műnek, akinek részletes jellemrajzát találjuk leírások, epizódok és monológok formájában
-Dorottya eredete a magyar folklórból: néphit boszorkányai (kiszebábu-böjtibábuhoz hasonló bemutatás)
-Dorottya komikuma – nem csak azért komikus, mert vénsége ellenére férjhez akar menni nevetséges lénye mindazokat a hősi illúziókat személyesíti meg, amiket a hanyatló magyar feudális társ. magáról alkotott – vénség, boszorkányszerű külső vs. gőg, a heroikus „nagy lélek” paródiája; leírása, monológjai a hősi eposzok fennkölt, patetikus hangjának paródiái is
-szereplők jelleme
-2 főszereplő: Dorottya és Karnevál – pont egymás ellentétei
szerkezet, tartalom
-előbeszéd, 4 könyv
-lineáris időrendben követik egymást az események
-cselekmény időtartama 24 óra – a mű 4 napszakra osztva
–ebédig megismerjük a szereplőket (seregszemle, enumeráció), a vénlányok táborát (Orsolya, Dorottya, stb), Oport (a legdélcegebb ifjú a vármegyében); matrikula: a férjezett hölgyeket tartalmazó lista, Dorottyáék gyűlöletének célpontja
–estéig zajlik a mulatság, közben a fiatalok csúfolódásán megsértődik Dorottya (Eris, a viszály istennőjének közbenjárásával – deus ex machina – isteni közbeavatkozás: farsangi fánk) és bosszút forral, mindenre elszánt vezérré válik és maga mellé állítja a többi kicsúfolt vénlányt is
–éjfélig tombol a rettentő ütközet, amit Dorottya vezet, gúnyos leírással, haditerv alapján – céljuk a matrikula megszerzése és Carnevál elrablása; az ütközetben Ámor nyilai szedik áldozataikat, de a fordulatot Opor hadicsele jelenti, aki bejelenti, hogy az első csókot adó hölgyet azon melegében feleségül veszi
-a negyedik rész hajnalig tart – melyben a haláltól menti meg Dorottyát a megszerzett matrikula és az elrabolt Carnevál; ekkor tűz gyullad és a felfordulásban megszökik a fogoly; a szerencsés befejezéshez Vénus istennő felbukkanása szükséges, aki Dorottyából gyönyörű fiatal lányt varázsol, akit Opor feleségül vesz
költői eszköztár, stílus
-eposzi kellékek – az antik eposz formai és tartalmi kellékei közül sok megjelenik a dorottyában invokáció: jó bor, propozíció, enumeráció, epikus hasonlatok, kiemelkedő hős & sorsfordító csata, deus ex machina (fontos szerep – Eris, Vénus), mitológiai utalások
(hiányzik: in medias res?, epizód)
-versforma: nem hexameter, hanem magyaros páros rímű felező 12-es
-műfaji jellemző a szatíra, gúny, humor
-sílusirányzatok: szintézis (felvilágosodás eszméi, klasszicizmus, szentimentalizmus, rokokó, népiesség) a Dorottyában főleg a népiesség eszköztára jelenik meg – népies stílus, téma, gyakori utalások népszokásokra, népies szóhasználat; rokokó elem a játékosság, pajkosság és az aprólékos mitológiai utalások jelenléte
írói szándék
-társadalomkritika: a külföldi szokások majmolása, a magyar hagyományok méltatlan háttérbe szorulását sérelmezi; kifigurázza a vidéki nemesek léha életmódját is, felszínesség, a nemzeti hagyományok megtagadása (pl. külföldi tánc vs. magyar tánc), ~ puritán morál
–a nemesi világ bírálata: a komikus eposz műfaja nem választható el a feudalizmus bírálatának szándékától (kb a műfaj formáit e bírálat igénye alakította ki) a k. e. lényege a hősi eposz mondanivalójában tükröződő feudális ideológiának (főképp a vallásos, heroikus illúzióknak) polgári / plebejusi jellegű bírálata, lerombolása (nem pedig a hagyományos eposz elemeinek komikussá tétele)
az istenek komikus, kicsinyes, parodisztikus megjelenítése is ezt fejezi ki,
-a kor nemesi virtusának, a nemesi felkeléseknek a paródiája is
+ Gergő monológja – a Dorottya leginkább népiesnek tartott része – a cselédek „árnyékharca” Gergő = a talpraesett szolga típus (mint pl Dorine, az első igazi ilyen magyar figura) – mégjobban érzékelteti a nemesi világ, az urak kritikáját
-a szatíra a divat külsőségnek, a látszatoknak, „a feudális parlagiasság külhoni festékkel való bemázolásának” szól
-az elbeszélő maga is része a művének: 4. könyv, Dorottya végrendelete, 1. könyv seregszemle