A századfordulós modernség irodalma Franz Kafka Az átváltozás c. műve alapján

Franz Kafka, azzal lett korunk irodalmának egyik legfontosabb alakja, hogy mindenkinél nagyobb átéléssel szólaltatta meg korunk egyik alapélményét, az elidegenedést, a magány érzését, és a bizonytalanságot.

Az elidegenedést azért élhette át olyan intenzitással, mert származása és élete, közvetlen példáját adta ennek az életérzésnek.

Prágában született, német nyelvű zsidó családban. Édesapja kereskedő volt. Nyomasztó egyénisége közrejátszott Kafka életidegenességében. Jogi doktorátust szerzett, és egy balesetbiztosító intézet hivatalnoka lett. Munkahelyén sem volt otthon, de megfigyelhette a bürokrácia gépezetének félelmetes működését. Életében, csak néhány írása jelent meg, és barátját arra kérte (Max Brad), hogy égesse el írásait, ám a barát nem teljesítette ezt a kérést, és halála után sorra megjelentette, kiadta írásait, naplóit, leveleit, novelláit, regényeit.

41 éves korában halt meg, tüdőbajban.

Kapcsolatai, szerelmei, sem hozták meg számára a harmóniát, a megbékélést.

Írásai a XX. századi irodalom sajátos csúcsát jelenti.

Híres regényei, melyek jobbára töredékben maradtak meg:

-Amerika

-A Per

-A Kastély

Leghíresebb novellái:

-Az ítélet

-Átváltozás

-A törvény kapujában.

Közülük az Ítélet, és az Átváltozás, már 1920-ban megjelent magyar nyelven, Márai Sándor fordításában.

Ebben a tételben az Átváltozás című novella elemzése a feladatom.

Az átváltozás:

Az átváltozás: a klasszikus novella szabálya szerint készült, 1915-ben. Gregor Samsa utazóügynök egy reggelen felébredve nyugtalan álmából, riadtan tapasztalja, hogy féreggé változott. Ez valóság és nem álom. Az eddigi élete meglehetősen tartalmatlan és üres volt, amit tükröz a szobája is, a piszkos padló, a falon lógó, értéktelen bekeretezett újságkép. Ő volt a család eltartója, aki robotolt reggeltől- estig és fizette tönkrement apja adósságát. Cége pedig embertelen módon kihasználta. Gregor Sámson átváltozása után is embernek érzi magát, emberi módon gondolkodik. Családjának feltűnik, hogy még hétkor is otthon van, de a bezárt szobaajtón senki se jut be. Később megjelenik a cégvezető is, Gregort keresve, aki még sohasem késett el. A beszélgetések a zárt ajtónál zajlanak. Ekkor már beszédét sem értik, ami inkább hasonlít állati hangra, mint emberére. Amikor a család szembesül a valósággal, szinte menekülnek előle, undorodnak tőle. Húga az egyetlen, aki rendszeresen ellátja élelemmel és takarítja a szobáját. Kezdetben folyton az átváltozása előtti életére gondol, de rá kell jönnie, hogy az elhagyott világgal már nem tud kapcsolatba lépni, teljesen magára maradt. A családfő rendelkezett némi megtakarított pénzel, ami nem sokáig lett volna elég, így a megélhetéshez szükséges pénzt meg kellett keresni, beáll bankszolgának. Fokozatosan lemondanak róla, még húga is, aki eleinte szeretettel hordta neki az ételt. Lassan kiürítik a szobát, megfosztják kedvenc tárgyaitól. Mindent elvettek tőle, amit szeretett. Apja almákkal bombázza. Egy rothadó alma eltalálja és súlyos sérülésétől egy hónapig szenvedett. Gregor sebesülései tulajdonképpen a családjától kapott lelki sérülések. Anyja késő estig finom fehérneműt varrt egy divatüzletnek. Húga elárusítónői állást vállalt, mellette késő estig gyorsírást és franciául tanult, szobáját sem takarította, sőt lomtárrá változtatták, amiben  Samsa is csak lom volt. Vele már senki se törődött. Az egyik szobát kiadták három albérlőnek, de amikor tudomást szereznek Gregor  létéről felmondanak. Húga mondja ki a halálos ítéletét: „Meg kell szabadulnunk tőle”.Gregor egyetért ezzel az ítélettel, maga hajtja végre, lemond az evésről. Utolsó pillanataiban szeretettel gondol családjára, megszabadítja őket önmagától. A takarítónő talál rá, teste lapos és száraz.  Családja megkönnyebbülten lélegez fel.

Kafka úgy érezte, hogy az ember magára hagyottan és kiszolgáltatottan él egy olyan világban, amelyet nem ért. Műveiben ezeket a felszín alatt működő rejtélyes, láthatatlan erőket és a hatalmukban tehetetlenül vergődő embert jeleníti meg. Az embertől elidegenült társadalom gépezete megöli az egyéniséget, az ember nem lehet önmaga, elveszti emberi lényegét. Minden igényéről lemondva egész életét egy szerepbe erőszakolja, elszigetelődik, kapcsolatai eltorzulnak. Ez az állapot bűntudatot eredményez, keresi a szabadulási lehetőségeit, bár ezekben maga sem hisz. Ki akar lépni önmagából. Írásainak abszurd világában a hősök egy különös, abszurd fordulat révén egy másik, nem mindennapi világba találják magukat. A köznapi létezés ezzel átugrik a képtelenbe, az abszurdba. Az álomszerű víziókban megjelenő világ nem csak a szereplő tudatában létezik, hanem ebben a fantasztikumban a valóság, a társadalom meghatározó vonásai sűrűsödnek össze. Metaforikus képnyelvet használ: a jelenség azzá válik, amihez hasonlítható. A jelenségeknek metafora és parabola alakjuk van. Elbeszélései többértelműek, sokféleképpen elemezhetők.