Csehov: Három nővér

Anton Csehov:

• Orosz író, Ibsen mellett a modern polgári dráma megújítója, a drámaiatlan dráma megalkotója.

Három nővér: 1901

• műfaja: drámaiatlan dráma:
  • minden hagyományos drámai elemtől meg van fosztva
• hiányzik belőle a cselekmény, látszólag nem történik semmi sem
• sok a párbeszéd, de a szereplők nem figyelnek oda egymásra, elbeszélnek egymás mellett
• nincsen egy főszereplő, aki képvisel valamilyen értéket
• nincs feszült konfliktus, nincs tetőpont, nincs megoldás
• témája: a mindennapi élet egyhangúsága, sivársága
• szereplők: átlagos hétköznapi emberek, polgárság

 

A mű a Prozorov család életét mutatja be, a 3 nővér és bátyjuk sodródását kíséri végig.

A családról megtudjuk, hogy az apa tábornok volt és 11 éve áthelyezték őt, ezért a családnak el kellett költöznie Moszkvából. A család egy sivár, szellemi élettel nem rendelkező városba költözött, ezt a változást a gyerekek nagyon nehezen élték meg, életük teljesen megváltozott. Az anya fiatalon meghalt Moszkvában 13 éve, az apa pedig 1 éve halt meg.

A négy gyermek:

• Olga: a legidősebb lány

Gimnáziumi tanárnő, majd igazgató

A boldogtalan magányos vénlány szerepét képviseli, a múltban él

• Mása: a középső lány

18 évesen hozzámegy tanárához (Kuliginhoz), de boldogtalan házasságban él → megcsalja férjét Versinyinnel

Mindig könyv van a kezében (a műveltség jelképe)

Nem dolgozik, eltartott nő, aki folyton unatkozik – a jelenben él, de ő sem boldog

• Irina: a legfiatalabb lány

Bájosnak, kedvesnek tűnik, a férfiak nagy szerelme – de a mű során kiderül, hogy gonosz és nem is olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik.

Meg akar házasodni, lelkesen álmodozik a nagy moszkvai szerelemről, de fokozatosan ő is egyre jobban kiábrándul, reményvesztetté válik.

Tuzenbach szereti őt, megvan a lehetőség a nagy szerelemre, de ő nem szereti Tuzenbachot – a jövőről ábrándozik, a jövőnek él

• 3 különböző asszonysors jelenik meg, de mindegyik tragikus, a teljes, boldog élet elérhetetlen számukra

• Andrej: az egyetlen fiúgyermek, felesége Natasa

Egyetemi tanárnak készül, hegedül – nagy reménység

Apja halála után meghízott → elhagyja magát, nem tud semmit megvalósítani a nagy tervekből

Mindent tőle várnak el, de ő sem tudja teljesíteni az elvárásokat, a mű végén kiderül, elkártyázza a család vagyonát, eladósodik; az egyetemi tanárság helyett a kisszerű hivatali pozícióig jut el.

Közös bennük, hogy:

• egyik sem éli meg a jelent, passzivitásban élnek, álmodoznak, vágyakoznak.
• mindannyian Moszkvába akarnak menni, ez a legnagyobb vágyuk, de végig csak álmodoznak erről, nem tesznek érte semmit. Képtelenek a fejlődésre. Moszkva a meg nem élt élet szimbóluma.
• Andrejtől várják a kiemelkedést, a változtatást, de ő sem képes rá.
• áltatják magukat: nem a valós világban, a jelenben élnek. Minden lehetőség adott a változtatásra és arra, hogy Moszkvába költözzenek, de ők mégis tehetetlenek, cselekvésképtelenek.

A lányok életében látszólag kevés a történés, a cselekmény maga a társasági élet. Teáznak, kártyáznak, csevegnek, és eközben sorsuk változik, életük folyamatosan leépül. A munkájuk sem elégíti ki őket, azzal is elégedetlenek. Ezt az értékvesztést érzékelteti a felejtés motívuma is. (Mása a zongoratudását, Irina az olasztudását felejti el.) Álmodoznak, ábrándoznak, de céltalanok, nincsenek feladataik, életük teljesen értelmetlenné válik. (A leépülést mutatja be, hogy Andrej egyetemi tanári pályára készül, ám a mű végére elkártyázza a vagyonukat, eladósodik, teljesen lecsúszik.)

• Natasa: Andrej felesége

Ellenszenves, a család szemében műveletlen, tapintatlan (rosszul használja a francia kifejezéseket, megcsalja a férjét, uralkodik a családon)

Műveletlen, mégis ő az egyedüli, aki tettre kész, aki képes elérni célját: fokozatosan növeli hatalmát, sikerül kiszorítania a lányokat a saját életükből

A dráma szereplői folyton társaságban vannak, mégis magányosak, csak önmagukkal foglalkoznak, nem figyelnek egymásra. Meg sem hallják egymás szavait, elbeszélnek egymás mellett, üres társalgásokat folytatnak. Tudnak egymás problémáiról, a megcsalásokról, mégsem beszélnek róluk. Úgy tesznek, mintha ezek a problémák nem is léteznének. Ez az emberi kapcsolatok ürességét, a modern világra egyre jellemzőbb emberi közömbösséget ábrázolja.

A mű alapmotívumai:

• az IDŐ
• a Moszkvából való elköltözés óta a lányok számára nem halad az idő, mintha megállt volna az élet
• bár a fizikai idő halad (az író leírja, hogy eltelt 1 év, 11 év), de a ténylegesen megélt idő 11 évvel ezelőtt megállt

 

• MOSZKVA
• az egész művet végigkíséri

• a vágyakat, álmokat, a paradicsomot, a gyermekkori boldogságot, a kulturális életet, az apát jelképezi

(a lányok nem tudnak leválni az apáról, nem tudnak túllépni a halálán, nem tudnak felnőni: visszasírják a gondtalan, mások által irányított életet)

 

• A MUNKA
• a munka is fontos szerepet kap, gyakran megjelenik a műben
• a tétlenségből, az unalomból való kitörés lehetőségét, az élet értelmét jelenti, DE:

• a dráma férfi szereplői nem dolgoznak, csak filozofálnak a munkáról
• Olga tanárnőként dolgozik, a mű során előléptetik igazgatónővé, de ez sem elégíti ki, nem okoz neki örömöt
• Irina is elkezd dolgozni, de ő sem szereti
• Mása nem is dolgozik, eltartott nő

• A munka sem jelent kiutat, nem tudják kihasználni az általa nyújtott lehetőségeket.

 

Az Idő:

A dráma 24 órát mutat be, 1 nap különböző szeletei jelennek meg a műben – mintha mindegy volna, hogy melyik nap az 5 évből, hiszen mindegyik pontosan ugyanúgy telik.

1. felvonás: 12 óra – dél → vidám készülődés, névnapi ebéd
2. felvonás: 20:00 – este → megérkezik Natasa, a farsangi mulatság meghiúsul
3. felvonás: hajnal → tűzvész
4. felvonás: 12 óra – dél → Tuzenbach és Szoljonij párbaja, haláleset

A tér:

A családi ház

• a szereplők sorsát a tér változása is érzékelteti, a lányok fokozatosan kiszorulnak saját életterükből

1. felvonás: a lányoké az egész ház, a társalgóban, az ebédlőben jelennek meg
2. felvonás: megjelenik Natasa (Andrej felesége) és egyre több teret akar magának
3. felvonás: már csak egyetlen szobába zsúfolódik be a 3 nővér
4. felvonás: kiszorultak a házon kívülre, a kertbe

 

Az író erőteljes iróniával ábrázolja a modern emberi lét tragédiáját.

Csehov bemutatja, hogy a modern világ hétköznapi emberei nem élik meg a jelent, a múltba menekülnek vagy egy szebb jövőről álmodoznak. Állandó vágyakozás jellemezi őket, de nem tesznek semmit sem céljaik elérésének érdekében. Másoktól várják el a változtatást és beletörődnek reménytelen sorsukba, ezáltal céltalan, értelmetlen életet élnek.