A hormonrendszer feladatai
A hormonális rendszer fő feladata, hogy az idegrendszerrel együtt szabályozzák a szervezet működését. Továbbá kialakítja a homeosztázist, szabályozza az anyagcserét, a fejlődést, a növekedést, a szaporodást.
A hormonális rendszer a hormonokkal képes szabályozni, melyeket a különböző belső elválasztású mirigyek termelnek. A hormonok olyan szerves vegyületek, melyek már kis mennyiségben képesek befolyásolni a szervezet életműködését. Kémiai szerkezetük változó: vannak fehérjék, polipeptidek, aminosav-származékok, szteránvázas vegyületek. A hormonok a véren keresztül jutnak el célsejtig, ahol közvetett hatást fejtenek ki.
A hormonális rendszer és az idegrendszer
Idegrendszer | Hormonális rendszer |
egy meghatározott sejtre vagy sejtcsoportra hat, a hormonrendszert is szabályozhatja | több szervre is hat, több életfolyamatot is szabályoz, együttesen fejti ki hatását |
gyors, rövid ideig tart | lassú, de tartós hatású |
akciós potenciálok sorozata halad végig az idegsejtek membránján | hírvivő anyagai a hormonok, termelődési helyükről elszállítódnak egy másik szervbe, s ott fejtik ki hatásukat |
lehetővé teszi a külső környezethez való alkalmazkodást, szabályozza az értékelést, a mozgást | egyes szervekben más-más hatást váltanak ki, befolyásolják a viselkedést is |
A hormonok, termelődési helyük és hatásuk
A hormon neve | Termelődési helye | Hatása |
Inzulin | hasnyálmirigy, Langerhans-szigetek | a cukorraktározás növelése és a cukoroxidáció fokozódása |
Adrenalin | mellékvesevelő | a szervezet tartalékainak mozgósítása |
Tiroxin | pajzsmirigy | a sejtanyagcsere fokozása |
Tesztoszteron | here | a férfi nemi működések fokozása, másodlagos nemi jellegek |
Oxitocin | hipotalamusz | a simaizmok összehúzódása (anyaméh) |
Progeszteron | petefészek (sárgatest) | a terhesség fenntartása |
Ösztrogén | petefészek (tüsző) | serdülőkorban ivarszervek fejlődése, később a nemi ciklus fenntartása |
Vazopresszin | hipotalamusz | a vízvisszaszívás fokozása a vesecsatornácskákban |
Aldoszteron | mellékvesekéreg | az ionok visszaszívásának fokozása a vesecsatornácskákban |
Izomhormonok | mellékvesekéreg | férfi másodlagos nemi jellegek, izomgyarapodás |
A hormonok termelődési helye és hatása
- Az inzulin a hasnyálmirigy külső elválasztású részében termelődik. Az inzulin hatására a táplálékból felvett glükózt vagy felveszik a sejtek, amit elégetnek a biológiai oxidáció során, vagy a máj rövidtávon glikogén formájában raktározza, vagy a májban zsírraktárába épül be. Ezek azt eredményezik, hogy csökken a vér glükózszintje.
- Az adrenalin vagy stresszhormon a mellékvesék velőállományában termelődik. Hatására a májban található glikogén glükózzá alakul, ami megemeli a vércukorszintet, valamint kitágítja a szív- és vázizomereket, fokozza a vérkeringést.
- A tiroxin a pajzsmirigy hormonja. Feladata az anyagcsere fokozása, a növekedés serkentése, az agyszövet fejlődésének biztosítása. Emeli a vércukorszintet, serkenti a fehérjeszintézist.
- Az oxitocin a hipotalamuszban termelődik. Elsősorban a simaizom-összehúzódásokra hat, főleg a méh és az emlők izomzatának összehúzódását serkenti. Szüléskor erős méhösszehúzódást vált ki, valamint fokozza az emlőmirigyek működését, a tej kiürülését.
- A tesztoszteron a herék csatornák közötti állományában található Leydig-sejtek termelik. Termelődése nem ciklikus, hanem folyamatos. Hatására kialakul a másodlagos nemi jelleg, leszállnak a herék a hasüregből.
A női nemi ciklus
Ezek a serdülőkortól a változókorig (45-50 év, ekkor leáll a hormontermelés) hormont termelnek. A nők hormontermelése ciklikus (átlagosan 28 nap). A menstruáció (0-5. nap) során a méh nyálkahártyája leválik, vérzés kíséretében. A női szervezetben már születésükkor kialakultak a tüszők, melyből már nem képesek újat létrehozni. A ciklus során átlagosan csupán egy tüsző érik meg (0-14. nap). A tüszők termelik az ösztrogén nevű hormont, amely felelős a másodlagos nemi jelleg kialakításáért és a méhnyálkahártya megújításárért. Az ovuláció (14. nap) az érett petesejt kilökődését jelenti a petefészekből a petevezetékekbe. Ekkor van a legnagyobb valószínűsége a megtermékenyítésnek. Az utolsó szakaszban a tüszőkből sárgatestek képződnek (14-28. nap). Ezek termelik a progeszteront, melynek hatására a méhnyálkahártya vérbő lesz, megduzzad, előkészül a beágyazódásra; a méhszáj záródik; az oxitocin termelésr leáll. Ha megtörténik a megtermékenyítés, akkor a sárgatest tovább termeli az ösztrogént és a progeszteront. Ha nincs megtermékenyítés, akkor a sárgatest elsorvad, ezért a hormontermelés megszűnik.
A fogamzásgátlás biológiai alapjai
A különböző fogamzásgátló tabletták női nemi hormonokat tartalmaz, azaz ösztrogént és/vagy progeszteront. Szedésével a szervezetben ezeknek a hormonoknak a szinte állandó marad, amivel meggátoljuk a tüszőérést serkentő hormon termelését, azaz nem lesz tüszőérés, így nincs esély a megtermékenyítésre. A fogamzásgátlók közül vannak olyanok, amiket több napon át, de vannak olyanok is, amelyeket csak 5 napon keresztül kell szedni. Az egyfázisú tabletták mind ugyanannyi hormont tartalmaznak, míg a háromfázisúban a három különböző színű tabletta más-más mennyiségűt tartalmaz. Ez azért jó, mert így összesen kevesebb hormont juttatunk be, és ez követi a női nemi ciklus ingadozásait.
A cukorbetegség
A cukorbetegség oka az inzulinhiány, a sejtek inzulinérzékenységének csökkenése. Tünetei a fogyás (nem tudjuk felvenni a cukrot, nincs raktározás), acetonos lehelet, a vér elsavasodik, sok vizelet (vesék megterhelése, bőr kiszáradása, idegi károsodás, sejtek vízvesztése), lassú sebgyógyulás, látásromlás, sejtek éhezése (izmokból és a zsírraktárból jut energiához). A cukorbetegség rizikófaktorai: öröklődés, magas vérnyomás, túlsúly.
Az 1. típusú cukorbetegségben a cukorbetegek mintegy 1/10-e szenved. Általában fiatalkorban, gyorsan alakul ki. Az abszolút inzulinhiányos állapotot jelenti, mely visszavezethető az autoimmun betegségre
A 2. típusú cukorbetegségben a cukorbetegek 9/10-e szenved. Általában felnőttkorban (40 év felett), lassan alakul ki. A relatív inzulinhiányos állapotot jelenti, mely a sejtek inzulinérzékenységének csökkenésére (a sejtek inzulinreceptorai rezisztenssé válik az inzulinra, nem veszik fel azt) vezethető vissza.
Az enyhébb tüneteket általában diétával is lehet kezelni, ha ez nem válik be, akkor injekcióval kell az inzulint a vérbe juttatni.