Móricz újrafelfedezése az 1980-as években történt meg
A korábbi értelmezések:
Ideológiai szempontúak
Stílustörténetiek voltak
Ezek azonban nem adtak választ arra, hogy miben rejlik Móricz prózájának esztétikai élménye, illetve leszűkítették az értelmezést
Az új megközelítés szerint Móricz művészete nem a társadalmi csoportok konfliktusának, az egyén és társadalmi környezete közti feszültségek ábrázolásában
A parasztság rétegződésének tényfeltárásában
A realista és naturalista ábrázolásmódban rejlik,
Hanem a narráció sajátosságában
Jellemzői
A narráció kettős: van egy valószerűséget hangsúlyozó (1) és egy mitikus tendenciájú narráció (2)
(1) narráció jellemzői:
Omnipotens elbeszélő; tárgyilagos, magatartása objektív (pl. Kis János társadalmi helyzete, szegénysége)
Az események kifejlésének időbeliségére helyezi a hangsúlyt (pl. Kis Jánost meghívják lakodalomba, elhatározza, hogy kieszi Sarudyt a vagyonából, ez nem sikerül, belehal)
Társadalmi kérdéseket, szociális problémákat tematizál (pl. Hogy lehet,hogy a XX. század eleji Magyarországon napszámosok ilyen ember alatti létben élnek, és ez a probléma észrevétlen? Tragédia)
A szereplők egy történelmi-társadalmi szituáció jellegzetes alakjai (pl. Kis János XX. század eleji, Magyarország, nincstelen zsellér, napszámból él, nyomorúságos céljai ebből következnek)
(2) narráció jellemzői:
Tisztázhatatlan narrátori nézőpont (a szereplő és az elbeszélő szólama elválaszthatatlan –ezt a szabad függő beszéddel hozza létre). Az elbeszélői szólam érzelmi telítettségű így szubjektívvá válik
Az elbeszélt történet sűrített, dinamikus pillanatok mellérendelő sorozataként jön létre (pl. Kis János a mezőn fiával, éhezik, álmodik a jóllakottságról; Sarudy kievésének nagy elhatározása; készülődés a „csatára”; „csata az ételekkel”; a félrenyelt mócsing)
A szereplők létük lényegivé formálásáért küzdő mitikus hősök (pl. Kis János emberfeletti harcot vív az ételekkel, mert ez válik léte egzisztenciális lényegévé)
A mitizált hősök
Társadalmi szempontból nem ritkán jelentéktelen hősök vagy akár nevetséges figurák (pl. Judith vagy Kis János)
Egzisztenciálisan viszont: a létezés mitikus szintjén folyó belső küzdelmeket vívó hősök (Móricz nagyon hajlamos erre a heroizálásra—rokon ebben Adyval) (pl. Kis János emberfeletti harca; Judith harca a falu értékrendjével illetve az úri értékrend megtartásáért szembeütközik az anyaszereppel)
A kétféle elbeszélésmód váltakozása az adott szereplő egészen másféle beállításához vezet
Az egyik szinten ((1)-es narráció) cselekedeteik ok-okozati összefüggése hangsúlyos, a másik szinten ((2)-es narráció) létük egészével, annak valamennyi terhével és lehetőségével szembesülnek összeroppanásuk nem elsősorban a folyamatszerű történésekből, hanem a mitikus szinthez kapcsolódó önértelmezés folyamataként történik. Pl. Kis János halála nem abból következik, hogy nem bír annyit enni, amennyit elhatározott, hanem abból, hogy léte értelme ez a feladat, de nem tudja teljesíteni –nem tudja helyzetét megváltoztatni; nem tudja egzisztenciálisan érvényesíteni saját magát
A mitikus elbeszélésmód narratív sémái (visszatérő elbeszélő formái „történetei”)
Bűnbe esés vagy megtisztulás: mámor, mulatás, eszmény, őrület
Démonikus nő; szent asszony; hetéra; az egész világgal szembeforduló hős
Nyelvi intenzitás/nyelvi dinamizmus
Az érzelmi telítettségű elbeszélői szólamból
Az átélt beszédből (szereplő belső beszédének E/3. személyűvé alakított narrátori újramondása)
A párbeszédek milyenségéből fakad
a tárgyilagos hangnem mellett/helyett gyakran találkozunk szubjektív izgatottsággal
Ez a két szint:
Párbeszéd:
dialógusok minden szónak cselekvés értéke (=súlya) van
Nincs csevegés, felesleges szószaporítás
Információk, amelyek a szereplők egész lényükre utalnak
Kihagyások vannak feszültségkeltés
(ezekre pl.Judith és Eszter)
Élőnyelvi stílus kötetlensége (irodalmilag nincs megformálva)
(pl Eszter és a legény az ólban)
Minden kimondott szóban olyan szándék van, mely létében érinti a másik felet
Szabad függő beszéd:
1.:
lebegteti az elbeszélői és a szereplői nézőpontot (nem lehet eldönteni, hogy az adott mondatot a szereplő vagy az elbeszélő mondja-e) „Pedig átkos rokon az atyafi”
nincsen kitüntetett elbeszélői nézőpont, nem helyezkedik a szövegvilág fölé
Szereplők gondolatai E/1 személyben meséli el
2:
Egyetlen szereplővel való azonosulás sem mutatható ki, senkivel sem azonosul a szerző
Másik elbeszélési mód: didaktikus az elbeszélői jelenlét túlhangsúlyos, ez nem újszerű és nem sikeres, mivel a szánkba akarja adni az igazságot
BEFEJEZÉS: Esterházy Utószó c. esszéjében veti fel azt a kérdést, hogy eljárt-e az idő Móricz művei felett, hiszen az a társadalmi, illetve tárgyi világ, és az a nyelv, melyen megszólal, már nem a miénk. Az elemzett művek azonban azt mutatják (összhangban Esterházyval), hogy novelláinak kérdései, problémafelvetései időtlenek, hiszen az emberi együttélés alapvető helyzeteit mutatják be. (Szegénység, kiszolgáltatottság, büszkeség, determináltság stb.)