Móricz elbeszélésmódja

1. Móricz újrafelfedezése az 1980-as években történt meg

• A korábbi értelmezések:

• Ideológiai szempontúak

• Stílustörténetiek voltak

• Ezek azonban nem adtak választ arra, hogy miben rejlik Móricz prózájának esztétikai élménye, illetve leszűkítették az értelmezést

• Az új megközelítés szerint Móricz művészete nem a társadalmi csoportok konfliktusának, az egyén és társadalmi környezete közti feszültségek ábrázolásában

• A parasztság rétegződésének tényfeltárásában

• A realista és naturalista ábrázolásmódban rejlik,

Hanem a narráció sajátosságában

2. Jellemzői

• A narráció kettős: van egy valószerűséget hangsúlyozó (1) és egy mitikus tendenciájú narráció (2)

• (1) narráció jellemzői:

  • • Omnipotens elbeszélő; tárgyilagos, magatartása objektív (pl. Kis János társadalmi helyzete, szegénysége)

    • Az események kifejlésének időbeliségére helyezi a hangsúlyt (pl. Kis Jánost meghívják lakodalomba, elhatározza, hogy kieszi Sarudyt a vagyonából, ez nem sikerül, belehal)

    • Társadalmi kérdéseket, szociális problémákat tematizál (pl. Hogy lehet,hogy a XX. század eleji Magyarországon napszámosok ilyen ember alatti létben élnek, és ez a probléma észrevétlen?  Tragédia)

    • A szereplők egy történelmi-társadalmi szituáció jellegzetes alakjai (pl. Kis János XX. század eleji, Magyarország, nincstelen zsellér, napszámból él, nyomorúságos céljai ebből következnek)

• (2) narráció jellemzői:

  • • Tisztázhatatlan narrátori nézőpont (a szereplő és az elbeszélő szólama elválaszthatatlan –ezt a szabad függő beszéddel hozza létre). Az elbeszélői szólam érzelmi telítettségű  így szubjektívvá válik

    • Az elbeszélt történet sűrített, dinamikus pillanatok mellérendelő sorozataként jön létre (pl. Kis János a mezőn fiával, éhezik, álmodik a jóllakottságról; Sarudy kievésének nagy elhatározása; készülődés a „csatára”; „csata az ételekkel”; a félrenyelt mócsing)

    • A szereplők létük lényegivé formálásáért küzdő mitikus hősök (pl. Kis János emberfeletti harcot vív az ételekkel, mert ez válik léte egzisztenciális lényegévé)

3. A mitizált hősök

• Társadalmi szempontból nem ritkán jelentéktelen hősök vagy akár nevetséges figurák (pl. Judith vagy Kis János)

• Egzisztenciálisan viszont: a létezés mitikus szintjén folyó belső küzdelmeket vívó hősök (Móricz nagyon hajlamos erre a heroizálásra—rokon ebben Adyval) (pl. Kis János emberfeletti harca; Judith harca a falu értékrendjével illetve az úri értékrend megtartásáért szembeütközik az anyaszereppel)



• A kétféle elbeszélésmód váltakozása az adott szereplő egészen másféle beállításához vezet

• Az egyik szinten ((1)-es narráció) cselekedeteik ok-okozati összefüggése hangsúlyos, a másik szinten ((2)-es narráció) létük egészével, annak valamennyi terhével és lehetőségével szembesülnek  összeroppanásuk nem elsősorban a folyamatszerű történésekből, hanem a mitikus szinthez kapcsolódó önértelmezés folyamataként történik. Pl. Kis János halála nem abból következik, hogy nem bír annyit enni, amennyit elhatározott, hanem abból, hogy léte értelme ez a feladat, de nem tudja teljesíteni –nem tudja helyzetét megváltoztatni; nem tudja egzisztenciálisan érvényesíteni saját magát

4. A mitikus elbeszélésmód narratív sémái (visszatérő elbeszélő formái „történetei”)

• Bűnbe esés vagy megtisztulás: mámor, mulatás, eszmény, őrület

• Démonikus nő; szent asszony; hetéra; az egész világgal szembeforduló hős

5. Nyelvi intenzitás/nyelvi dinamizmus

• Az érzelmi telítettségű elbeszélői szólamból

• Az átélt beszédből (szereplő belső beszédének E/3. személyűvé alakított narrátori újramondása)

• A párbeszédek milyenségéből fakad

•  a tárgyilagos hangnem mellett/helyett gyakran találkozunk szubjektív izgatottsággal

• Ez a két szint:

  • Párbeszéd:

    • dialógusok minden szónak cselekvés értéke (=súlya) van

    • Nincs csevegés, felesleges szószaporítás

    • Információk, amelyek a szereplők egész lényükre utalnak

    • Kihagyások vannak feszültségkeltés

(ezekre pl.Judith és Eszter)

• Élőnyelvi stílus kötetlensége (irodalmilag nincs megformálva)

(pl Eszter és a legény az ólban)

• Minden kimondott szóban olyan szándék van, mely létében érinti a másik felet

• Szabad függő beszéd:

  • 1.:

    • lebegteti az elbeszélői és a szereplői nézőpontot (nem lehet eldönteni, hogy az adott mondatot a szereplő vagy az elbeszélő mondja-e) „Pedig átkos rokon az atyafi”

    •  nincsen kitüntetett elbeszélői nézőpont, nem helyezkedik a szövegvilág fölé

    • Szereplők gondolatai E/1 személyben meséli el

  • 2:

    • Egyetlen szereplővel való azonosulás sem mutatható ki, senkivel sem azonosul a szerző

• Másik elbeszélési mód: didaktikus  az elbeszélői jelenlét túlhangsúlyos, ez nem újszerű és nem sikeres, mivel a szánkba akarja adni az igazságot

BEFEJEZÉS: Esterházy Utószó c. esszéjében veti fel azt a kérdést, hogy eljárt-e az idő Móricz művei felett, hiszen az a társadalmi, illetve tárgyi világ, és az a nyelv, melyen megszólal, már nem a miénk. Az elemzett művek azonban azt mutatják (összhangban Esterházyval), hogy novelláinak kérdései, problémafelvetései időtlenek, hiszen az emberi együttélés alapvető helyzeteit mutatják be. (Szegénység, kiszolgáltatottság, büszkeség, determináltság stb.)