Irodalom érettségi

Móricz elbeszélésmódja

  1. Móricz újrafelfedezése az 1980-as években történt meg

  • A korábbi értelmezések:

  • Ideológiai szempontúak

  • Stílustörténetiek voltak

  • Ezek azonban nem adtak választ arra, hogy miben rejlik Móricz prózájának esztétikai élménye, illetve leszűkítették az értelmezést

  • Az új megközelítés szerint Móricz művészete nem a társadalmi csoportok konfliktusának, az egyén és társadalmi környezete közti feszültségek ábrázolásában

  • A parasztság rétegződésének tényfeltárásában

  • A realista és naturalista ábrázolásmódban rejlik,

Hanem a narráció sajátosságában

  1. Jellemzői

  • A narráció kettős: van egy valószerűséget hangsúlyozó (1) és egy mitikus tendenciájú narráció (2)

  • (1) narráció jellemzői:

      • Omnipotens elbeszélő; tárgyilagos, magatartása objektív (pl. Kis János társadalmi helyzete, szegénysége)

      • Az események kifejlésének időbeliségére helyezi a hangsúlyt (pl. Kis Jánost meghívják lakodalomba, elhatározza, hogy kieszi Sarudyt a vagyonából, ez nem sikerül, belehal)

      • Társadalmi kérdéseket, szociális problémákat tematizál (pl. Hogy lehet,hogy a XX. század eleji Magyarországon napszámosok ilyen ember alatti létben élnek, és ez a probléma észrevétlen? Tragédia)

      • A szereplők egy történelmi-társadalmi szituáció jellegzetes alakjai (pl. Kis János XX. század eleji, Magyarország, nincstelen zsellér, napszámból él, nyomorúságos céljai ebből következnek)

  • (2) narráció jellemzői:

      • Tisztázhatatlan narrátori nézőpont (a szereplő és az elbeszélő szólama elválaszthatatlan –ezt a szabad függő beszéddel hozza létre). Az elbeszélői szólam érzelmi telítettségű így szubjektívvá válik

      • Az elbeszélt történet sűrített, dinamikus pillanatok mellérendelő sorozataként jön létre (pl. Kis János a mezőn fiával, éhezik, álmodik a jóllakottságról; Sarudy kievésének nagy elhatározása; készülődés a „csatára”; „csata az ételekkel”; a félrenyelt mócsing)

      • A szereplők létük lényegivé formálásáért küzdő mitikus hősök (pl. Kis János emberfeletti harcot vív az ételekkel, mert ez válik léte egzisztenciális lényegévé)

  1. A mitizált hősök

  • Társadalmi szempontból nem ritkán jelentéktelen hősök vagy akár nevetséges figurák (pl. Judith vagy Kis János)

  • Egzisztenciálisan viszont: a létezés mitikus szintjén folyó belső küzdelmeket vívó hősök (Móricz nagyon hajlamos erre a heroizálásra—rokon ebben Adyval) (pl. Kis János emberfeletti harca; Judith harca a falu értékrendjével illetve az úri értékrend megtartásáért szembeütközik az anyaszereppel)

  • A kétféle elbeszélésmód váltakozása az adott szereplő egészen másféle beállításához vezet

  • Az egyik szinten ((1)-es narráció) cselekedeteik ok-okozati összefüggése hangsúlyos, a másik szinten ((2)-es narráció) létük egészével, annak valamennyi terhével és lehetőségével szembesülnek összeroppanásuk nem elsősorban a folyamatszerű történésekből, hanem a mitikus szinthez kapcsolódó önértelmezés folyamataként történik. Pl. Kis János halála nem abból következik, hogy nem bír annyit enni, amennyit elhatározott, hanem abból, hogy léte értelme ez a feladat, de nem tudja teljesíteni –nem tudja helyzetét megváltoztatni; nem tudja egzisztenciálisan érvényesíteni saját magát

  1. A mitikus elbeszélésmód narratív sémái (visszatérő elbeszélő formái „történetei”)

  • Bűnbe esés vagy megtisztulás: mámor, mulatás, eszmény, őrület

  • Démonikus nő; szent asszony; hetéra; az egész világgal szembeforduló hős

  1. Nyelvi intenzitás/nyelvi dinamizmus

  • Az érzelmi telítettségű elbeszélői szólamból

  • Az átélt beszédből (szereplő belső beszédének E/3. személyűvé alakított narrátori újramondása)

  • A párbeszédek milyenségéből fakad

  •  a tárgyilagos hangnem mellett/helyett gyakran találkozunk szubjektív izgatottsággal

  • Ez a két szint:

    • Párbeszéd:

      • dialógusok minden szónak cselekvés értéke (=súlya) van

      • Nincs csevegés, felesleges szószaporítás

      • Információk, amelyek a szereplők egész lényükre utalnak

      • Kihagyások vannak feszültségkeltés

(ezekre pl.Judith és Eszter)

  • Élőnyelvi stílus kötetlensége (irodalmilag nincs megformálva)

(pl Eszter és a legény az ólban)

  • Minden kimondott szóban olyan szándék van, mely létében érinti a másik felet

  • Szabad függő beszéd:

    • 1.:

      • lebegteti az elbeszélői és a szereplői nézőpontot (nem lehet eldönteni, hogy az adott mondatot a szereplő vagy az elbeszélő mondja-e) „Pedig átkos rokon az atyafi”

      •  nincsen kitüntetett elbeszélői nézőpont, nem helyezkedik a szövegvilág fölé

      • Szereplők gondolatai E/1 személyben meséli el

    • 2:

      • Egyetlen szereplővel való azonosulás sem mutatható ki, senkivel sem azonosul a szerző

  • Másik elbeszélési mód: didaktikus az elbeszélői jelenlét túlhangsúlyos, ez nem újszerű és nem sikeres, mivel a szánkba akarja adni az igazságot

BEFEJEZÉS: Esterházy Utószó c. esszéjében veti fel azt a kérdést, hogy eljárt-e az idő Móricz művei felett, hiszen az a társadalmi, illetve tárgyi világ, és az a nyelv, melyen megszólal, már nem a miénk. Az elemzett művek azonban azt mutatják (összhangban Esterházyval), hogy novelláinak kérdései, problémafelvetései időtlenek, hiszen az emberi együttélés alapvető helyzeteit mutatják be. (Szegénység, kiszolgáltatottság, büszkeség, determináltság stb.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük