Irodalom érettségi

Móricz elbeszélésmódja

  1. Móricz újrafelfedezése az 1980-as években történt meg

  • A korábbi értelmezések:

  • Ideológiai szempontúak

  • Stílustörténetiek voltak

  • Ezek azonban nem adtak választ arra, hogy miben rejlik Móricz prózájának esztétikai élménye, illetve leszűkítették az értelmezést

  • Az új megközelítés szerint Móricz művészete nem a társadalmi csoportok konfliktusának, az egyén és társadalmi környezete közti feszültségek ábrázolásában

  • A parasztság rétegződésének tényfeltárásában

  • A realista és naturalista ábrázolásmódban rejlik,

Hanem a narráció sajátosságában

  1. Jellemzői

  • A narráció kettős: van egy valószerűséget hangsúlyozó (1) és egy mitikus tendenciájú narráció (2)

  • (1) narráció jellemzői:

      • Omnipotens elbeszélő; tárgyilagos, magatartása objektív (pl. Kis János társadalmi helyzete, szegénysége)

      • Az események kifejlésének időbeliségére helyezi a hangsúlyt (pl. Kis Jánost meghívják lakodalomba, elhatározza, hogy kieszi Sarudyt a vagyonából, ez nem sikerül, belehal)

      • Társadalmi kérdéseket, szociális problémákat tematizál (pl. Hogy lehet,hogy a XX. század eleji Magyarországon napszámosok ilyen ember alatti létben élnek, és ez a probléma észrevétlen? Tragédia)

      • A szereplők egy történelmi-társadalmi szituáció jellegzetes alakjai (pl. Kis János XX. század eleji, Magyarország, nincstelen zsellér, napszámból él, nyomorúságos céljai ebből következnek)

  • (2) narráció jellemzői:

      • Tisztázhatatlan narrátori nézőpont (a szereplő és az elbeszélő szólama elválaszthatatlan –ezt a szabad függő beszéddel hozza létre). Az elbeszélői szólam érzelmi telítettségű így szubjektívvá válik

      • Az elbeszélt történet sűrített, dinamikus pillanatok mellérendelő sorozataként jön létre (pl. Kis János a mezőn fiával, éhezik, álmodik a jóllakottságról; Sarudy kievésének nagy elhatározása; készülődés a „csatára”; „csata az ételekkel”; a félrenyelt mócsing)

      • A szereplők létük lényegivé formálásáért küzdő mitikus hősök (pl. Kis János emberfeletti harcot vív az ételekkel, mert ez válik léte egzisztenciális lényegévé)

  1. A mitizált hősök

  • Társadalmi szempontból nem ritkán jelentéktelen hősök vagy akár nevetséges figurák (pl. Judith vagy Kis János)

  • Egzisztenciálisan viszont: a létezés mitikus szintjén folyó belső küzdelmeket vívó hősök (Móricz nagyon hajlamos erre a heroizálásra—rokon ebben Adyval) (pl. Kis János emberfeletti harca; Judith harca a falu értékrendjével illetve az úri értékrend megtartásáért szembeütközik az anyaszereppel)

  • A kétféle elbeszélésmód váltakozása az adott szereplő egészen másféle beállításához vezet

  • Az egyik szinten ((1)-es narráció) cselekedeteik ok-okozati összefüggése hangsúlyos, a másik szinten ((2)-es narráció) létük egészével, annak valamennyi terhével és lehetőségével szembesülnek összeroppanásuk nem elsősorban a folyamatszerű történésekből, hanem a mitikus szinthez kapcsolódó önértelmezés folyamataként történik. Pl. Kis János halála nem abból következik, hogy nem bír annyit enni, amennyit elhatározott, hanem abból, hogy léte értelme ez a feladat, de nem tudja teljesíteni –nem tudja helyzetét megváltoztatni; nem tudja egzisztenciálisan érvényesíteni saját magát

  1. A mitikus elbeszélésmód narratív sémái (visszatérő elbeszélő formái „történetei”)

  • Bűnbe esés vagy megtisztulás: mámor, mulatás, eszmény, őrület

  • Démonikus nő; szent asszony; hetéra; az egész világgal szembeforduló hős

  1. Nyelvi intenzitás/nyelvi dinamizmus

  • Az érzelmi telítettségű elbeszélői szólamból

  • Az átélt beszédből (szereplő belső beszédének E/3. személyűvé alakított narrátori újramondása)

  • A párbeszédek milyenségéből fakad

  •  a tárgyilagos hangnem mellett/helyett gyakran találkozunk szubjektív izgatottsággal

  • Ez a két szint:

    • Párbeszéd:

      • dialógusok minden szónak cselekvés értéke (=súlya) van

      • Nincs csevegés, felesleges szószaporítás

      • Információk, amelyek a szereplők egész lényükre utalnak

      • Kihagyások vannak feszültségkeltés

(ezekre pl.Judith és Eszter)

  • Élőnyelvi stílus kötetlensége (irodalmilag nincs megformálva)

(pl Eszter és a legény az ólban)

  • Minden kimondott szóban olyan szándék van, mely létében érinti a másik felet

  • Szabad függő beszéd:

    • 1.:

      • lebegteti az elbeszélői és a szereplői nézőpontot (nem lehet eldönteni, hogy az adott mondatot a szereplő vagy az elbeszélő mondja-e) „Pedig átkos rokon az atyafi”

      •  nincsen kitüntetett elbeszélői nézőpont, nem helyezkedik a szövegvilág fölé

      • Szereplők gondolatai E/1 személyben meséli el

    • 2:

      • Egyetlen szereplővel való azonosulás sem mutatható ki, senkivel sem azonosul a szerző

  • Másik elbeszélési mód: didaktikus az elbeszélői jelenlét túlhangsúlyos, ez nem újszerű és nem sikeres, mivel a szánkba akarja adni az igazságot

BEFEJEZÉS: Esterházy Utószó c. esszéjében veti fel azt a kérdést, hogy eljárt-e az idő Móricz művei felett, hiszen az a társadalmi, illetve tárgyi világ, és az a nyelv, melyen megszólal, már nem a miénk. Az elemzett művek azonban azt mutatják (összhangban Esterházyval), hogy novelláinak kérdései, problémafelvetései időtlenek, hiszen az emberi együttélés alapvető helyzeteit mutatják be. (Szegénység, kiszolgáltatottság, büszkeség, determináltság stb.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük