Halmazállapotváltozások

Alapvetően 3 halmazállapotról beszélünk. Szilárd, folyékony, légnemű anyagokat különítünk el. Gyakran előfordul, hogy egy-egy bizonyos anyagnak, bizonyos körülmények között, megváltozik a halmazállapota:

Olvadás során: egy szilárd kristályos anyaggal állandó nyomáson hőt közlünk először az anyag hőmérséklete növekedni kezd (a folyamat ezt a részét leíró egyenlet: Q=c*m*deltaT), majd egy bizonyos hőmérsékletet elérve az anyag megolvad, folyékonnyá válik. Ezt a pontot az adott anyag olvadáspontjának nevezzük. Ezen a ponton a hőmérséklete nem nő tovább, egészen addig, míg a halmazállapot változás teljesen végbe nem megy. (A folyamat ezt a részét leíró egyenlet: Q=L0*m. Ahol L0 az anyag olvadáshője, mely megmutatja, hogy mennyi hőt kell közölni az egységnyi tömegű olvadásponton lévő anyaggal, hogy az megolvadjon (mértékegysége: joule/kg.). Az olvadás folyamatánál a befektetett hő azt a munkát kell hogy fedezze, mely ahhoz szükséges, hogy a szilárd testben az egyensúlyi helyzetükhöz kötött molekulák, ionok, helyzetüket elhagyják, ezáltal a kristályszerkezet összeomoljon. Vagyis olvadás közben a molekulák potenciális energiája növekszik, míg a hőmérsékletváltozással járó szakaszokon a mozgási energiájuk nő. Ha teljesen megolvadt az anyag, akkor hőmérséklete tovább nő. Az olvadáspontot az anyagi összetétel (általánosan igaz, hogy egy anyag olvadáspontja lecsökken, ha benne valamilyen anyagot feloldunk) és a külső nyomás befolyásolja.

Ehhez fűződik a regeláció, azaz újrafagyás jelensége: ha egy fagyott szilárd testet erős nyomás ér, az megolvadhat, a nyomás lecsökkenésével a test újrafagyhat. Például a jeget átvágja a drót, mivel a nyomás miatt az megolvad, majd a nagy nyomás megszűnésével újra megfagy.

Fagyás: a halmazállapot változás megfordítható folyamat. A fagyás az olvadással ellentétes folyamat. A folyékony halmazállapotú anyagtól hőt vonunk el, így megfagy. Ebben az esetben azon hőmérsékleti pontot, amin a változás végbemegy: fagyáspontnak nevezzük, megegyezik az olvadási ponttal. A folyamat ezt a részét egy előzőhöz hasonló egyenlet adja meg: Q= Lf *m, ahol Lf a fagyáshő, mely számértékileg szintén egyezik az olvadáshővel.

Forrás: forrás során egy folyadékból, állandó nyomáson, légnemű anyag keletkezik, az eddigiekhez hasonló módon. Itt a folyadékban még meglévő kötéseket kell felszakítanunk, ehhez szükséges a közölt hő. A hőmérsékletet, amin a változás végbemegy: forráspontnak hívjuk.(Q=Lf*m, ahol Lf a forráshő) Forrás során a kötések jóval nagyobb mértékben változnak, mint a korábbiakban, ezért az anyagok forráshője is jóval nagyobb. A forráspontot is hasonló tényezők befolyásolják, mint az olvadáspontot: összetétel, nyomás. A folyadék azon a hőmérsékleten forr, amelyen a telített gőzének nyomása egyenlő a külső nyomással. Minden nyomáshoz meghatározott forráspont tartozik, ezt a gőznyomásgörbe adja meg.

Denis Papin francia fizikus alkotta meg a kuktafazék elődjét, a róla elnevezett papin fazekat, a forráspont nyomástól való függését kihasználva.

Lecsapódás: a forrással ellentétes folyamat. Q=Lf*m.

Párolgás: a folyadék légneművé válása nem csak forrás esetén következhet be. Ugyanis, a folyadék felszínével közvetlen közelségben lévő molekulák között, bármely hőmérsékleten, vannak olyanok, melyeknek a mozgási energiája elegendő ahhoz, hogy leküzdjék a kohéziós erőt. Ha a párolgás zárt térben zajlik: a folyadék addig párolog, míg a saját gőzével egyensúlyi állapotba nem kerül. Addig, míg az egyensúlyi állapot nem alakult ki, a gőzt telítetlen gőznek nevezzük. Közelítőleg igazak rájuk az ideális gázokra vonatkozó gáztörvények.

Azt a gőzt, amely a saját folyadékával egyensúlyban van, telített gőznek hívjuk. Dinamikus egyensúly áll fenn, ugyanannyi részecske jut ki a folyadékból, mint ami oda vissza. A telített gőz nyomása csak a hőmérséklettől függ. Ha a párolgás nyitott térben zajlik, akkor nem alakul ki egyensúlyi állapot. A párolgás sebessége függ a folyadék felszín nagyságától, a folyadék hőmérsékletétől, az anyagi minőségtől, külső nyomástól.

Párolgás következtében a folyadék lehűl, mivel a nagyobb energiával rendelkező részecskék távoznak el.

Hétköznapi példák párolgásra: ruhák száradása, csapadékképződés, kismedence kiszáradása, mit tom én…stb.

Szublimáció: Az a folyamat, amely során szilárd halmazállapotú anyagból folyékony halmazállapot kihagyásával, egyből légnemű anyag keletkezik.

Hasonló

  • Az elektron kettős természete

    Az elektron felfedezése – 1897 J. J. Thompson (1906 Nobel díj) – megmérte a katódsugarat alkotó részecskék fajlagos töltését folyamat: – homogén mágneses térbe belépő töltött részecske körpályán mozog, tehát körmozgást végez illetve hat rá a Lorentz erő. , ahol r körpálya sugara, v a részecske sebessége (1) -szükséges a részecske sebessége – Thompson elektromos…

  • Folyadékok mechanikája

    Hidrosztatikai nyomás: Nyugvó folyadékok súlyából származó nyomás. (irányfüggetlen) Egy A felületű, h magasságú gátra ható erő nagysága: -Ha a test nagyobb sűrűségű, mint a folyadék, akkor elmerül benne. -Ha a test és a folyadék sűrűsége egyenlő, a test lebeg. -Ha a test sűrűsége kisebb, mint a folyadéké, a test csak részben merül a folyadékba, vagyis…

  • Az egyszerű gépek

    Azokat az eszközöket, amelyekkel kedvezőbbé lehet tenni az erőhatás: -Nagyságát – Irányát – Támadását – Helyét Egyszerűgépeknek nevezzük. A tengely körül elforgatható merev rudat emelőnek nevezzük. Kétoldalú vagy egyoldalú emelőket különböztetünk meg. Kétoldalú-melynél a forgástengely különböző oldalán van az erő és a teher. Az emelők akkor vannak egyensúlyban, ha a kétoldali forgatónyomatékok egyenlők. A vízszintessel…

  • Az elektromágneses indukció

    A mágneses mező váltakozásakor elektromos mező keletkezik. Azt a jelenséget melynek során a mágneses mező változása elektromos mezőt hoz létre elektromágneses indukciónak nevezzük. Az indukált áram iránya mindig olyan hogy mágneses hatásával akadályozza az indukciót létrehozót mozgását, változást. Ez Lenz törvénye. Egy tekercs kivezetései között annál nagyobb az indukált feszültség, minél gyorsabban változik a tekercsben…

  • Csillagászat

    Ptolemaiosz: Ókori tudós volt aki azt mondta, hogy nem a Nap hanem a Föld van a középpontban. Geocentrikus az-az földközpontú a világkép. Egészen a középkor végéig ez volt érvényes! Kopernikusz: Szerinte a Nap van a középpontban,tehát ezzel megszületett a Heliocentrikus világkép. Kepler: Ő dolgozta ki a bolygók mozgásának máig érvényes törvényeit. Newton: Angol tudós jött…

  • George Simon Ohm

    1787. március 16. született a németországi Erlingenben. Apja lakatos mester volt, érdeklődött; matek és fizika iránt. Fiát is segítette e tudományterületek alapismeretek elsajátításában. Tehetséges fiát már 16 évesen felvették az erlangeni egyetemre, ahol matematikát, fizikát és filozófiát tanult. 1811. Doktorált matematikából Ezután anyagi nehézségei miatt abba kellett hagynia a tanulmányait. Svájcba ment matematikát tanítani, hogy…