Az ókor és kultúrája (személyek)

Ádám: bibliai férfinév, az első emberpár férfi tagjának neve. A név héber eredetű, az eredeti jelentése: ember

Éva: bibliai női név, a bibliai teremtéstörténet szerint az első emberpár nőtagjának neve. Jelentése életet adó, a bibliai magyarázat szerint minden élők anyja.

Noé: az Ószövetség alapján Ádám 10. nemzetségbeli utóda, egy istenfélő ember egy istentelen korban. Az emberiség második ősatyja, mivel az egész emberiséget elpusztító vízözönből csak ő menekült meg családjával együtt (feleségével, három fiával és három menyével, összesen nyolc emberrel), hogy fiaiban, Sémben, Kámban és Jáfetben továbbvigye az emberi életet. Isten a vízözön után megáldotta Noét fiaival együtt, szaporodásra és a természet fölötti uralomra rendelte őket, mintegy megismételve az első emberpárnak mondott áldást.

Mózes: az egyik legismertebb bibliai alak. A judaizmus, a kereszténység, az iszlám és több kisebb vallás nagy prófétája, a hagyomány szerint az Ószövetség első öt könyvének szerzője.

Dávid: a zsidók második királya, legyőzte Góliátot

Salamon: Izrael harmadik királya, ő építette az első templomot Jeruzsálemben. A Biblia leginkább bölcsességét emeli ki. Mint szerzőnek hagyományosan neki tulajdonítják A példabeszédek könyvét, A Prédikátor könyvét, az Énekek énekét és néhány zsoltárt.

Kleiszthenész: arisztokrata származású athéni politikus volt a Kr. e. 6. században. Az ő reformjai vezették be a demokráciát Athénban.

Periklész: görög államférfi, szónok, uralkodó és hadvezér. Kiemelkedő és befolyásos államfő volt az ókori Athén aranykorában, különösen a görög–perzsa és a peloponnészoszi háború között.

Hérodotosz: az első ismert történész, aki rendszerszerűen gyűjtötte az anyagait, lehetőség szerint ellenőrizte forrásait és jól felépített, élénk szövegben fogalmazta meg kutatásának eredményeit. Cicero a „történelem atyjának” nevezte el.

Thuküdidész: görög történetíró, A peloponnészoszi háború szerzője. Thuküdidészt a tudományos történetírás atyjának is nevezik Hérodotoszhoz hasonlóan. Ragaszkodott a tényekhez, gyűjtötte és rendszerezte azokat, forrásait kritikával kezelte, és nem hivatkozott az isteni beavatkozásra, amint azt maga is kifejtette művének bevezetőjében.

Nagy Sándor: Macedónia királya, kiváló hadvezér

Pheidasz: szobrász és építész, az ókori görög klasszikus szobrászat legnagyobb alakja. Olümpiai Zeusz-szobra egyike volt az ókori világ hét csodájának.

Romolus: Róma városának alapítója, Róma első királya

Marius: néppárti római politikus, hadvezér, hétszeres consul és az optimata Lucius Cornelius Sulla kérlelhetetlen ellenfele volt.

Sulla: konzervatív római politikus, hadvezér, a patrícius származású Cornelia gens tagja volt. Leginkább Caius Marius elleni polgárháborújáról és véres dictaturájáról ismert.

Julius Ceasar: római hadvezér és politikus. Fontos szerepet játszott a köztársaság felszámolásában és a császárság intézményének létrehozásában. Elfoglalta Galliát, és elsőként vezetett hadjáratot Britanniába – mindkettőt saját kezdeményezésre. Minden idők egyik legnagyobb hadvezére (stratégája) volt és nagyszerű politikus is Jelentősége az ókor történetében Nagy Sándoréval vetekedik.

Antonius: római politikus, hadvezér, Iulius Caesar híve, a II. triumvirátus tagja, VII. Kleopátra egyiptomi fáraónő férje, aki az Octavianustól elszenvedett vereség hatására önkezével vetett véget életének.

Jézus: a kereszténység központi alakja, a világtörténelem legismertebb és legnagyobb hatású személye. A keresztény hagyomány szerint Betlehemben született, Názáretben nőtt fel, Keresztelő János megkeresztelte, majd 12 tanítványt gyűjtött maga köré. Tanította a népet és erkölcsi útmutatásokat adott nekik, a zsidókkal vitázott Isten országáról, csodás gyógyításokat vitt végbe, ördögöket űzött. Tanítását példabeszédekben fejtette ki. Mintegy hároméves működése után az egyik tanítványa, iskarióti Júdás elárulta őt, zsidó hatóságok a zsidó nagytanács megbízásából letartóztatták és halálra ítélték. Átadták a római helytartónak, Pontius Pilatusnak, aki keresztre feszíttette. A keresztény hagyomány szerint feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, ott ül az Atyaisten jobbján, közbenjáróként működik Isten és az emberek közt és majd eljön ítélni élőket és a feltámadó holtakat az utolsó ítéletkor.

Mária: Jézus anyja

József: ács, Mária férje, Jézus apja (a keresztény felfogás szerint nevelőapja)

Péter apostol: halász, eredeti neve Simon. Jézus egyik tanítványa, ő adta neki a Péter nevet is, ami kösziklát jelent

Pál apostol: levelei és missziója döntő hatással volt az egyházra Néró császár uralkodása alatt lefejezték

A legfőbb görög istenek: Az Olümposz hegy tetején éltek

Zeusz a legnagyobb és leghatalmasabb isten, az olümposzi istenek karának vezetője, az időjárás, a mennydörgés és a villámok istene

Héra Zeusz felesége, az istenek királynője, a menny és a csillagok, a házasság és a hűség istennője

Poszeidón – aki Hadésszal – Zeusz után a legnagyobb tisztelettel övezett isten a tengerek, folyók és források, az árvizek és földrengések istensége

Aphrodité a szépség és a szerelem istennője

Héphaisztosz a tűz istene, a szakszerűség, a művészi kidolgozás és fegyverművesség megszemélyesítője az istenek kovácsmestere

Apollón a jövendölés, a fény, a zene, a gyógyítás – a betegség és az orvoslás – valamint az íjászat istene

Hermész az útmutatás, a jóslás, a vigasz és az újjászületés, az utazás, a pásztorkodás istene, a tolvajok patrónusa és az istenek hírnöke

Démétér a föld termékenységének istennője, a mezőgazdaság védnöke, nagylelkűsége táplálja az embereket

Artemisz a vadászat istennője, az állatok, a vadon és a fiatal lányok patrónája

Pallasz Athéné a bölcsesség istennője, az erő, a kézművesség (különösen szövés, fazekasság és ácsmesterség), a belső szépség, műveltség és a harc megtestesítője

Arész a háború és a vérontás istene

Hesztia az otthon, a család és a szív istennője, valamint az olümposzi láng őrzője

Az alvilág istenei:

Hadész az univerzum egyharmadának istenkirálya, az alvilág sötétje, a holtak birodalma

Perszephoné az alvilág királynője, a halál és a tavaszi újjászületés istennője