Szintagmák

A szintagmák

A szintagma görög eredetű szó, jelentése: hozzárendelt, összerendezés. Szintagmának nevezzük az egymással nyelvtanilag meghatározott viszonyba lépő önálló szavak kapcsolatát. Ha a szavak nem önállóak, álszintagmáról beszélünk (fogalomszó+ viszonyító szerepű elem). Ilyen például egy álszó és egy létige kapcsolata (segítettem volna). A szintagmának önálló viszonyjelentése van. Tagjaik háromféle kapcsolatban állhatnak egymással.

1. Hozzárendelő viszony

Az alany és az állítmány viszonya. Több nyelvész, például Deme László szerint ilyen viszony nincs, mert szerintük az alany is alárendelt, azaz az állítmány primátusa.

2. Alárendelő viszony

Az alaptag alárendeltje a meghatározó tag (determináns), a viszonyt ezen jelöljük. A meghatározó tag árnyalja az alaptag jeltését. A tagokat az egymástól való mondatrészi függés jellemzi. Alárendelő szerkezet a tárgyas, a határozós és a jelzős alárendelés.

3. Mellérendelő viszony

A halmozott mondatrészek közötti logikai viszony. Tagjai nincsenek egymással grammatikai viszonyban.

A mellérendelő mondatok viszonya lehet:

-kapcsolatos:

• hozzátoldó,
• összefogaló,
• megosztó,

-ellentétes:

• szembeállító,
• kizáró,
• megszorító,
• -választó:

kizáró,

megengedő,

• -következtető,
• -magyarázó.