Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

A cím és mű-egész

Realista mű. A címe – ahogy a mű-egész is – több vonatkozásban utal a Bibliára. (A bűn következménye a kiűzetés az Édenből; „Ne ölj!” parancsolat; Bűn – bűnhődés – bűnbocsánat: üdvtörténet.)

A könyv lélektani beszámoló egy bűncselekményről: bűnügyi történet. Nem a tett vagy a gyilkos leleplezése áll a regény középpontjában, hanem egy elmélet és gyakorlati kivitelezhetőségének, bizonyíthatóságának kérdése.

Raszkolnyikov szerint kétféle ember létezik

Alsóbbrendű (közönséges) Felsőbbrendű (igazi emberek)

Nyersanyag, ami csak szaporodásra jó Adottság az újításra.

Konzervatív, rendszerető, engedelmes Áthágja a törvényt, rombol. Joga van átlépni lelkiismeret-furdalás nélkül bizonyos akadályokon, ha eszméjét másképp nem tudja megvalósítani.

Raszkolnyikov szerint az emberiség jótevői a Szólonok, Mohamedek, Napóleonok, akik törvényszegők: lerombolták a törvényeket, és újakat hoztak létre.

A gyilkosság, ennek az elméletének az igazolási kísérlete, hogy a törvényt áthágó nagy emberek nem ismerik a bűn és bűnhődés fogalmát. De 2 gyilkosság utáni lelkiismeret-furdalásával Razskolnyikov nem számol. A gyilkosság lelki összeroppanás. Nem tettét bánja, csak azt, hogy képtelen volt elviselni a bűn súlyát, ezért feladta magát.

Eszmeregény

A regény középpontjában egy, a hőst foglalkoztató eszme, annak alakulása, változása áll. Ez az eszme a szabadság. A hős kérdései: Mi a szabadság? Meddig terjednek a cselekvés szabadságának határai?

Új regénytípus: eszmeregény: a kort és/vagy szerzőt foglalkoztató gondolati kérdést, problémát, eszmét középpontba állító tematikus regénytípus. Különböző álláspontot képviselő hősök történetét beszéli el: ellentétes gondolkodásmódok: különböző életvitelek ütköztetése, ami állásfoglalásra késztet.

A szereplők különböző eszmék képviselői:

Pozitív eszmék és életértékek képviselői Negatív eszmék és értrékek képviselői

• Razumihin: (razum= ész, értelem) Luzsin (luzsa= tócsa) és Lebezjatnyikov

Értelmes cselekvés képviselője (Lebezity= csúszni, mászni):

Raszkolnyikov testét menti meg. A magánérdekek, az önzés és

• Szonya (prostituált): a képmutatás képviselői.

A hit vezérelte jóság és szeretet képviselője. Marmeladov (marmelad= lekvár):

Raszkolnyikov lelkéért küzd. A személyiség teljes feladásának

• Dunya és az anya: képviselője, az alkohol rabja.

Az önfeláldozó, támogató és elfogadó Szvidrigaljov: az élvhajhászat és

Szeretet képviselői. A gonoszság képviselője. Bűnös élet: öngyilkosság.

• Raszkolnyikov (raszol= hasadás)

• Porfirij: Törvényesség képviselője

Méltó vitapartner, Raszkolnyikov

Szellemét vizsgálja.

Test, lélek és a szellem

Razumihin –test; Szonya – lélek; Porfirij – szellem. Ezek közül a lélek a legmagasabb rendű: erkölcsi megválthatóság.

Raszkolnyikovot Szonya szerelme menti meg: istentelen üres világból szeretet jelentés-teli világába kerül. Az emberi szférák közül a lélek a legfontosabb, és a gondviselés-hiten nyugvó szeretet eszméje a legerősebb.

Hangsúly a szereplői tudatok bemutatásán van: idő és térvonatkozásai kidolgozatlanok. A regényidő mérhető, de naptárilag alig jelölhető.

A befogadó nem kap elbeszélői támpontot a szereplők megítéléséhez, akiknek szólamait egymással egyenrangúnak tapasztalja meg.

Polifonikus regény

Szerkesztési és elbeszélés-technikai sajátosság. Az egzisztencializmus eszköze. Több szólamú: több véleményt hangoztat egymás mellett, s ütközteti őket.

Jellemzőek az önálló, egymástól elváló szólamok és tudatok sokasága. Egyenrangú tudatok és világlátások sokasága kapcsolódik össze anélkül, hogy a közöttük húzódó éles határok elmosódnának.

Ez egy olyan regényszerkezet megnevezése, melyben nem uralkodik egy, a történeten kívül és felülálló elbeszélői eszmevilág és értékrendszer, hanem több, egymással ellentétes gondolkodású és magatartású figura szólamából: egyenlő súlyú nézeteiből és értékrendjéből alkotja meg regényvilágát.

Polifónia (görög): polii, phoné= „sok, hang” eredetileg zenei műszó, a többszólamúság egyik fajtája.

A regény a tudatok kölcsönhatásából épül fel: dialogikus viszony az elemek között. (viszonyítás, kölcsönhatás). Az elbeszélő által közvetített tudatok egymással is kölcsönhatásba kerülnek.

Szereplők eszméi: értelmezik, átértelmezik, árnyalják egymást. Újabb és újabb megvilágításokba kerülnek. Ez azt mutatja, hogy a személyiség nem ismerhető meg önmagában, csak más személyekhez való viszonyában.

Ennek a szerkesztési technikának a kitalálója Bahtyin.

A regényt sokan feldolgozzák, operákat írnak róla.