Assur ősrégi kereskedőváros északon, a Tigris jobb partján. Nevét Assur istentől nyerte, aki Samas napisten helyi alakja, a város főistene volt.
A város tágabb környéke termékeny, de a falakon kívül a közvetlen környék köves talajú, művelésre nehezen fogható. A város lakóinak létfontosságú volt az élelmiszer-ellátás biztosítása, s ez csak úgy volt megoldható, ha a távolabbi vidékeket is ellenőrzésük alá vonták. A terület Ny felől teljesen nyitott volt: az ott élő nomádok támadása veszélyes. Ha függetlenségét meg akarta őrizni, akkor környezetét „országgá” kellett szerveznie.
Ezt a feladatot az amurru eredetű királyok kezdték el a kr.e. 19. sz.-ban. Ez az óasszír birodalom kora. Az idegen királyokat az asszírok elűztél, de négyszáz évre eltűnik előlünk a város (Ez a „sötét kor”). Valószínű, hogy Asszíria hurrita megszállás alá került. Amikor a hettiták megdöntötték Mitanni uralmát, az asszír királyok elérkezettnek látták az időt országuk függetlenségének kivívásához.
1. Assur-ubalit (kr.e. 1365-1330) = Assur isten életre keltett.
Kereskedőországból katonaállammá tette Asszíriát. Megalapozta az asszír nagyhatalmat. Ez a közép-asszír birodalom kora. Kiemelt szerepe lett a hadseregnek. Hódíátsok. Egy-egy sikeres hadjárat után a terület többszörösére növekedhetett, viszont a frissen szerzett területek az első adandó alkalommal elszakadtak az „anyaországtól”. A birodalmat csak évenkénti rendszeres hadjáratokkal lehetett fenntartani. Az asszír királyok a kr.e. 13. sz.-tól egyre gyakrabban éltek azzal a lehetősséggel, hogy általános mozgósítást rendeljenek el. A seregben a vezető szerepet a nagybirtokos arisztokrácia játszotta, hiszen ők rendelkeztek a fő fegyvernemmel, a harci kocsikkal.
Az asszír seregek évről évre megismétlődő hadjáratokban próbálták a kereskedelmi útvonalakat ellenőrzésük alá vonni, s az országnak szükséges nyersanyagokat beszerezni. Elsődleges zsákmánynak a réz számított, mint a fegyverek legfontosabb alapanyaga. Ekkor alakult ki az a gyakorlat, mely szerint Asszíria szükségleteit a környező, nyersanyagokban bővelkedő területek kizsákmányolásával szerezte be. Az ország nemsokára olyan hatalommá vált, amellyel a Kelet uralkodóinak számolniuk kellett. Assur-ubalit még Ehnaton fáraóval is levelezett. Assur ubalit egyik utóda, I. Tukulti-ninurta alatt Asszíria már a hettita állammal és Babilónnal is összecsapott.
A „tengeri népek” vándorlása Asszíria előtt új lehetőségeket nyitott meg, hisz a Kelet legjelentősebb hatalmai összeomlottak, s az ország környezetében apró államocskák tömege keletkezett.
I. Tukulti-apil-esarra (kr.e. 1115-1077)
Az ő uralkodása alatt került sor az egyik legjelentősebb katonai reformra. Felemelte a harci szekerek számát, mozgékonyabbá tette a hadsereget. Vezető réteggé emelkedett a katonai arisztokrácia. A legfontosabb méltóság a tartanu lett (nagyvezír).
A király, aki egyben Assur isten főpapja is volt, személyesítette meg az isten akaratát, de sosem volt olyan despotikus uralkodó, mint az egyiptomi fáraók. A királyt minden évben újra koronázták, s az ünnepséget „Assur a király!” felkiáltások kísérték. Az országnak jólétet hoztak a folyamatos hadjáratok.
Tukulti-apil-esarra legfontosabb felismerése az volt, hogy az ország határait nem érdemes távoli vidékekre kiterjeszteni. A „peremterületeket” nem megszállással, hanem rendszeres évi hadjáratokkal kell ellenőrizni. A hadjáratokból származó zsákmány Asszíriába áramlott, így ezek tulajdonképpen gazdasági vállalkozásoknak számítottak. Állatok ezreit hajtották Assur felé, arany és egyéb nemesfémek áramlottak az országba. A király 28 hadjáratban fosztotta ki az Asszíria körüli vidékeket, még az itteni lakosságot is áttelepítette, hogy munkaerővel lássa el országát. Asszíria környéke pusztasággá változott, a város azonban felvirágzott. „Ekéket állítottam munkába Assur egész országában és több gabonát termesztettem, mint atyáim. Az uralmam alá hajtott országokban ló-, szarvasmarha- és szamárcsordákat gyűjtöttem össze zsákmányként. Assur országának földjéhez földeket csatoltam, népéhez népeket…”
Assur városában monumentális építkezések kezdődtek, s látványos fejlődésnek indult az asszír kultúra, mely nem egyedit alkotott, hanem korának fejlett kultúráit ötvözte egységes egésszé.
Ám a hódításra berendezkedett ország nem tudott ellenállni a katonailag igen nehezen legyőzhető nomád népeknek. A kr.e. 11. sz.-ban megjelenő arámiak elzárták a hagyományos kereskedelmi útvonalakat, s letelepedtek az asszírok által megszállt területeken. Az erőszak által összetartott birodalom életképtelenné vált a rendszeres zsákmány nélkül. Asszíria egy évszázadra újra eltűnt az ókori Kelet történetéből.
Az újasszír nagyhatalom
A kr.e. 10. sz.-ban Asszíria úrrá lett belső nehézségein, lehetőség nyílt újabb katonai reformokra is. Ezek ismét nagyhatalommá tették Asszíriát.
II. Assur-nasir-apli (kr.e. 883-859) hajtotta végre az asszír történelem legnagyobb katonai reformját: több ezer modern harci szekeret állított csatarendbe, megszervezte a lovasságot, műszaki alakulatokat hozott létre, ostromgépeket szerkesztett, s a várostromokat tudományos szintre emelte. Új fővárost építtetett a Tigris-parton, Nimrúdot. Nagy zsákmány uralkodása idején.
Asszíria 3 irányba próbált terjeszkedni:
észak: Urartu felé
délen: Babilón felé: többször meghódították, elpusztították, de hosszabb ideig megtartani sosem tudták. Inkább a babilóni kultúra hatott Asszíriára, mint az asszír fegyverek Babilónra.
Nyugat: a Földközi-tenger felé. Itt le kellett győzni Izraelt, Júdeát, Damaszkuszt, Föníciát. Az erre fekvő városok vonzották leginkább az asszírokat.
A kr.e. 9. sz.-ban tűnnek fel a határok mentén a perzsák. A kr.e. 8. sz.-ban megtorpant az asszír hódítás lendülete. Elegendő volt egy-két kisebb zsákmányt hozó év, és a hadsereg máris fellázadt. Egy ilyen lázadás ültette trónra az utolsó nagy reformert, III. Tukulti-apil-esarrát (kr.e. 745-727), aki felismerte, hogy csak zsákmányra építeni egy birodalom életét nem lehet. Elődeinél is nagyobb mértékű áttelepítésekkel sikerült jelentős területeket megművelhetővé tenni, s az élelmiszerellátást biztosítani. Egységesen megadóztatta birodalmát. Asszíriát katonai körzetekre osztotta, utakat építtetett .Zsákmány helyett állandó adókat vetett ki.
Az asszír hadak megszállták Szíriát és Palesztína egy részét, északon legyőzték Urartut, s a század végére Egyiptom határához értek. Olyan nagyságú birodalom jött létre, melynek különböző népcsoportjait már nehéz volt összetartani. A birodalom elérte teljesítőképességének végső határait.
Az utolsó királyok folyamatos, minden erőt igénybe vevő küzdelmet vívtak belső és külső ellenfeleikkel.
Szín-ahhé-eriba (kr.e. 704-681) elfoglalta és földig rombolta kr.e. 689-ben Babilónt. „Az ellenség katonáit nyíllal és nyílvesszővel árasztván el, összes holttesteiket szitává lyuggattam…Nyakukat, mint birkáét levágtam. Drága életüket, mint cérnát elnyestem. A tüzes paripák, a lovaglásomhoz befogottak, vérük árjában gázoltak, mint folyóban. Vitézeik hullája, mint a fű, megtöltötte a mezőt…”
Ezek a feliratok nemcsak a győzelmeket, de azt is jelzik, hogy a hatalom megtartása már csak vérrel-vassal ment. („Aiamu…a csata folymaán élve kezembe került. Ninuában, uralmam városában lenyúztam a bőrét…” „A megmaradt lakosságot…lemészároltattam. Szétdarabolt húsukat a kutyákkal etettem fel…” „Katonáit leszúrtam, 4X3 600-at: akik életben maradtak közülük, megvakíttattam…”)
Szín ahhé eriba utóda Assur-ah-idina. Apjánál enyhébb módszerekkel kormányzott. Elhatározta, hogy újra felépítteti Babilónt. Leghíresebb hadjáratait Egyiptom ellen indította: kifosztotta Thébát, megszállta Alsó-Egyiptomot. De ezeket a távoli területeket nem lehetett megtartani. A király maga is egy Egyiptom elleni hadjáratban esett el. Trónját kedvenc fia, Assur-ban-apli foglalta el (kr.e. 668-629?). Ellene saját bátyja lázadt fel (Samas-sum-ukin, aki Babilón ura lett). Két évig ostromolta Babilónt, kiéheztették a várost, Samas öngyilkos lett. Asszíria hatalmának tetőpontjához ért. Az új főváros Ninive lett. Itt hozta létre az ókori Kelet legnagyobb könyvtárát. Ékírásos agyagtáblák százaira jegyeztette fel az irodalom eddigi legfontosabb alkotásait a sumér eposzoktól kezdve.
A bukás
Kr.e. 640 után az egység megbomlott. Először Babilón szakadt el. Méd és perzsa törzsek nyomultak a birodalomba. Kr.e. 614-ben elfoglalták Assurt, két évvel később Ninivét.
A birodalom eltűnt, az asszír nép szétszóródott, emléküket már csak egy név őrzi, Szíriáé.