Társadalomismeret érettségi

Ismertesse a szegénység fogalmát, fajtáit és jellemzőit, a munkanélküliség megjelenését a társadalomban, valamint a magyarországi romák helyzetét, kultúráját.

Depriváció: valamitől való megfosztottság pl. szegénység; szülői szeretet. Személy vagy család nélkülöz valamit, ami az adott társadalomban a nagy többség számára rendelkezésre áll, vagy amit az adott társadalomban mindenki számára kívánatos, elérendő minimumnak tartunk.

Halmozott hátrányos helyzet – hátrányok halmozódása – az egyik hátrányból fakad a másik – megnehezíti az azokból való kiemelkedést (alacsony jövedelem, rossz egészségügyi állapot)

A szegénység kategóriák:

Abszolút szegénység:egyén, család a létminimum alatt él; létminimum=szegénységi küszöb;

egy főre jutó havi jövedelem a minimális szintű önfenntartáshoz is kevés, a keresmény nem elég a fizikai erőnlétük újratermeléséhez. Alapvető szükségletek (egészség, személyes autónómia) olyan alacsony szinten való kielégítése, ami komoly kárt okoz az érintettek személyiségében, szellemi- fizikai egészségében. Szegénységi küszöb történelmi viszonylatosság (háború, történelmi korok )

Relatív szegénység: egyén, család erősen elmarad az adott társadalom átlagos viszonyaitól; okok: egyéni (alkohol); társadalmi (struktúra) nem csak a nélkülözést, hanem az egyenlőtlenségeket is jelenti. Relatív szegénységben vannak azok akik nem rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy úgy táplálkozzanak, olyan tevékenységekben vegyenek részt s olyan életfeltételekhez, javakhoz jussanak amelyek társadalmunkban széles körben elfogadott, kívánatos norma. Általánoshoz képest annyival szűkösebbek a rendelkezésükre álló erőforrások, hogy ténylegesen kirekesztődnek az átlagosan elterjedt életmódokból, szokásokból, tevékenységekből.

Fontos kérdés, hogy időben mennyire állandó a szegénység, ideiglenes, vagy tartós állapot.

1. A depriváció okai

– Biológiai-fiziológiai eredetű okok

A nehéz szociális helyzet hátterében olykor valamilyen betegség, fogyatékosság áll, ami általában jövedelmi hátrányt jelent, mivel az egyén egyáltalán nem vagy csak korlátozottan keresőképes. Ide tartozik az életkori hátrány is, hiszen a gyermekkor és az idős kor szintén hátránynak számít a megélhetés önálló biztosítása szempontjából. Az a család, ahol gyermek illetőleg idős ember él eleve hátrányosabb helyzetbe kerül. Természetesen ez nem törvényszerű folyamat. A szociálpolitikai intézkedésekkel a jövedelmi és egyéb hátrányok csökkenthetők.

– Társadalmi eredetű okok

A társadalmi erőviszonyok, történelmi folyamatok eredményei. A társadalom rétegződését a termelőeszközök birtoklása, a társadalmi pozíciók elosztása okozza. Az anyagi javakon kívül jelentős a szerep jut az intelligencia és egyéb képességek érvényre jutásának is. Az emberi tényezőkön kívül még számos más tényező is közrejátszik a társadalom szerkezetének alakulásában. (Pl.: földrajzi elhelyezkedés, stb.)

– Életmódbeli okok

melyek nagyrészt függetlenek az egyén személyétől, (de kialakulásukban általában a társadalom is közrejátszik). A kábítószer fogyasztás, az alkoholizmus a legtöbb esetben olyan élethelyzetbe taszítja az egyént mely nem csupán a szegénységet jelenti, hanem olyan marginális helyzetet eredményez, mely beszűkíti az életteret, elsivárosítja az életet. Természetesen ismerünk példákat, amikor gazdag emberek küzdenek szenvedélybetegségükkel, s ott nem biztos, hogy a szerhasználat, vagy az alkohol szegénységet okoz. Viszont minél szegényebb egy szenvedélybeteg, annál inkább a legkárosítóbb olcsó italok és szerves oldószerek a számára elérhető narkotikumok.

Egyéni okok

Az egyén felelőssége szinte minden esetben fellelhető a depriváció kialakulásában. Az, hogy mikor mentjük fel magunkban a bűnöst, mikor gondoljuk azt, hogy az illető nem tehet róla, hogy olyan amilyen – azt az adott cselekményhez és az egyénhez fűződő viszonyunk nagymértékben befolyásolja. Ha a mi táskánk tűnik el a 6-os villamoson, nem valószínű, hogy úgy vélekedünk, hogy szegény tolvaj bizonyára nem tanulta meg, mit jelent pontosan a magántulajdon. Az egyenlőtlenség társadalmi megítélése különböző. Vannak elméletek, amelyek szerint a megléte elkerülhetetlen, sőt szükségesek is, mert a kiemelkedő képességű emberek számára ez nyújtja az ösztönzést. A liberális vagy szociáldemokrata irányzatot vallók úgy tarják, hogy a mérsékelt egyenlőtlenségnél nagyobb mértékű különbségek nem elfogadhatóak, és a társadalom legszegényebbjei életkörülményein is javítani kell.

A munkanélküliség már a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban megjelent Magyarországon. Az állami vállalatok privatizációjával, a magánvállalatok dominánssá válásával együtt a munkanélküliségi ráta ugrásszerűen növekedett. A “tetőpontot” 1993-ban érte el, amikor is a gazdaságilag aktív népesség 17%-a volt munkanélküli. Ezt követően csökkent a munkanélküliek száma, s 1996-ra úgy tűnik, beállt egy 13-15%-os, viszonylag stabil szintre A munkanélküliség önmagában is komoly anyagi és pszichés problémát jelent az egyének számára, s ezt a hatást még tovább fokozza az a tény, hogy mindazok, akik valamikor munkanélkülivé váltak, nagy valószínűséggel hosszabb időszakon keresztül munkanélküliek is maradnak. A Magyar Háztartás Panel vizsgálatai alapján a kilencvenes évek elején a munkanélküliek átlagosan két évig voltak munkanélküliek. Azoknak a többsége, akik egyszer munkanélkülivé váltak, a tartós munkanélküliségre kell, hogy berendezkedjen: az 1995-ben munkanélküliek csupán bő egynegyede (29%) talált magának munkát 1996-ra. 1992 és 1993 között hasonló arányban tudtak visszatérni a munkaerőpiacra a munkanélkülivé válók, s csupán az 1994-1995-ös évek között mutatkozott e helyzet kedvezőbbnek (Nagy és Sik 1997).

Az iskolarendszer és a társadalmi változások közötti kölcsönhatás szempontjából ki kell emelnünk azt, hogy a munkanélküliségi ráta megdöbbentően magas a tizenévesek körében. Azok közül a fiatalok közül, akik tizenéves korban otthagyják az iskolapadot, csupán minden második tud elhelyezkedni. E fiatalok másik fele az iskolából kikerülve egyből munkanélkülivé válik. Habár kétségtelen tény, hogy ennek egyik oka az, hogy a fejlettebb, piaci viszonyok között általában kisebb igény mutatkozik az alacsony iskolázottságú, szakképzetlen munkaerő iránt – a legfeljebb általános iskolát végzettek közül minden negyedik munkanélküli – a tizenéves korosztályban azonban még ezt is kétszeresen haladja meg a munkanélküliek aránya (4. táblázat). A tizenévesek munkanélküliségét azért is kiemelt problémaként kell kezelni, mert ezek a fiatalok közvetlenül az iskola befejezése, vagy abbahagyása után váltak munkanélkülivé, még soha nem dolgoztak, így első “aktív” élményük saját feleslegességük érzése. Valószínűleg tehát sokkal nehezebben viselik el a munkanélküliség pszichés terheit, mint azok, akik már dolgoztak valamikor, voltak “hasznos polgárai” a társadalomnak, s a későbbiekben estek ki a munkaerőpiacról. A munkanélküli tizenévesek – életkorukból következően – nagyobb valószínűséggel “találnak egymásra”, verődnek olyan csoportokba, amelyek domináns életérzésévé a feleslegesség lesz. Így ezek a csoportok nyitottabbá válhatnak a deviáns viselkedésformák felé.

A cigányság helyzete:

10 millió lakos közül a felmérés adatai szerint, 6-7 % a roma etnikumhoz tartozik, ez 600-700 ezer személyt jelent. Az idősebb korosztályok egyre néptelenebbek, mert a cigányok igen rossz egészségi állapotban vannak. A roma népesség várható átlagos élettartama 10 évvel rövidebb, mint az összlakosságé. Sokkal gyakoribbak a betegségek. A magyarországi cigányság csupán 25,1%-ának van munkahelye, 5%- tanul, a munkanélküliek aránya 34 %, igen magas a rokkantnyugdíjasok száma: 15,4%. A gyermeknevelésen otthonmaradtak kapnak némi térítést, 13, %-ot tesznek ki. A munkanélküliség magas mutatója összefüggésben van az iskolázottság, a képzettség alacsony szintjével, de az alacsony jövedelmek akadályozzák, hogy magasabb képesítést szerezzenek a családok fiatal tagjai. Azért olyan magas a munkanélküliek aránya, mert a cigányság képzettsége és iskolázottsága alacsony. És éppen azért nem tud magasabb iskolázottsághoz jutni, mert a foglalkoztatottság hiányában, nem jut elég jövedelemhez.

Igen magas a 8 osztályt el nem végzők aránya 30,2 %, a csupán nyolc osztályt elvégzettek aránya 36,4%. Kedvező változások: Fiatalabb korosztályok körében kevesebb, mint ötödére csökkent a 8 általánost el nem végzők száma, de még most is 15%-ot tesz ki. A fiatalabb korosztályok növekvő számban végzik el az általános iskolát. Az érettségizők aránya harminc év alatt megtízszereződött, de jelenleg is csak 11,4%. (A többségi lakosság körében az érettségizettek aránya 38,2 %) A szakmunkások mutatószáma több csaknem négyszeresére emelkedett.

A főiskolai, egyetemi végzettség mutatószáma igen alacsony, a saját korosztályhoz képest a 1,3 %-os. Korábbi korcsoportokban a viszonylag azért látszik kedvezőbbnek az egyetemet végzettek mutató száma, mert az alacsonyabb iskolázottság kortársak körében magasabb a halandóság. A legrosszabb az iskolázottsági adatok a gettósodott településeken vannak.

A cigányság öntudatra ébredése elindult. Sokan újratanulják a lovari nyelvet. A lovari nyelv hivatalosan elismert nyelv, nyelvvizsgát lehet tenni belőle. A magyar törvények lehetőséget adnak arra, hogy a cigányság, mint Magyarországon jelenlévő etnikai kisebbség önkormányzatot válasszon. A cigányönkormányzatokat 2006-ban újraválasztották: 5845 képviselőt választottak 38 politikai és civil szervezet jelölésében. Számos civil szervezete, jogvédő szervezete van a cigányságnak. Egyfajta társadalmi önszerveződés van kialakulóban

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.