A korai keresztényüldözések idején terjedt el először a szentek tisztelete. A vértanúkat tisztelték szentekként, őket állították példaként az emberek elé. Ekkor még nem létezett a szentté avatás szertartása. A katekizmus szerint a szentek – Isten barátai – azok az üdvözültek, akiket az anyaszentegyház példakánt állít elénk és közbenjárásukat kéri. Közülük leginkább Máriát tiszteljük a legjobban. Fontos, hogy nem a szentekhez imádkozunk, hanem az ő közbenjárásukért.
A Szentírásból keveset tudunk meg Máriáról, mert az Evangéliumok középpontjában Jézus áll. Azonban már az ősegyház idejében elterjedt Mária tisztelete. Őt tekintették a keresztények példaképének, kinek hitét kemény próbák csiszolták, de ő az angyali üdvözlettől a golgotia keresztig rá tudott hagyatkozni Isten akaratára. Korai tiszteletére bizonyítékot az első három század során keletkezett irodalmi emlékek adnak példát. A Szűzanya legrégebbi képe a Priscilla-katakombában a 2. Századból ered. Ez idő tájt keletkezett az „Oltalmad alá futunk Istennek szent szülője…” kezdetű imádság, melyet a mai napig használnak a görög liturgiában. Igazán a 4-6. Században indult virágzásnak Mária tisztelete. Ekkor építették fel a nevére szentelt római bazilikákat, s innen származnak egyes Mária-ünnepek is. A középkorban született meg a Szűzanya szombati kultusza.
A liturgia nem ünnepli Máriát, hanem magasztalja Isten kezdeményezését Máriában, aki szorosan kapcsolódik Krisztus megváltói művéhez, de nem társmegváltóként. A Mária-tisztelet az Úr misztériumai felé irányítja a figyelmet (pl.: Új Év – Szűz Mária Isten anyja: emberiség megváltásában szolgálatot vállal). A liturgia nem ünnepli Mária címeit, kiváltságait, hanem azokat az isteni dolgokat, amelyek hozzá fűződnek, rajta keresztül mutatkoznak meg. Ezért áll a Mária-ünnepek élén Nagyboldogasszony, azaz a mennybevétel. Ezt követik a Jézus megtestesüléséhez kapcsolódó ünnepek.
Az egész liturgikus évet végigkíséri Mária tisztelete: májusban a litániák, októberben a rózsafüzér, adventben a roráté misék fokozzák a Mária tiszteletet. Máriának öt főünnepe van: Nagyboldogasszony, Szűz Mária Isten anyja (január 1), Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25), a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása (december 8) és Magyarok Nagyasszonya (október 8). Nagyboldogasszony Szűz Mária mennybevételének ünnepe, augusztus 15-én. Ezt tartják a legősibb Mária-ünnepnek. Halálának és mennybevitelének napján István király felajánlotta országát Mária oltalmába. Szűz Mária ünnepei még Gyertyaszentelő Boldogasszony, vagy Urunk bemutatása (február 2), Sarlós Boldogasszony, vagy Mária látogatása Erzsébetnél (július 2), Kisboldogasszony, vagy Szűz Mária születése (szeptember 8). Szűz Mária emléknapjai közül kötelezők: Szűz Mária neve napja (szeptember 12), Fájdalmas Szűzanya (szeptember 15), Rózsafüzér Királynője (október 7), a Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban (november 21), Boldogságos Szűz Mária királynő (augusztus 22), Szűz Mária, keresztények segítsége (május 4). Valamint nem kötelező ünnepek: a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária (február 11), a Kármel-hegyi Boldogasszony (július 16), Havas Boldogasszony (augusztus 5) – római főtemplom felszentelése, a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen szíve (Jézus Szíve ünnepe utáni szombaton).
A fentiekből látszik, hogy Mária ünnepei mind Jézus élete köré, illetve Mária Istentől kapott kegyelmi ajándékai köré csoportosulnak (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság, bűntelen élet, mennybevétel).
Helyes, ha Máriát nem önmagáért tiszteljük, ugyanis nem lehet elválasztani fiától, Jézustól. Ő a legfőbb közbenjárónk, a szentek közül a legkiválóbb, aki legközelebb áll Jézushoz. Életünk megpróbáltatásaiban és boldog időszakaiban egyaránt tanulhatunk Máriától. Ha hozzá fordulunk, megmutatja az alázatos Isten akarata szerinti engedelmességet, a Lélek ajándékának boldog várását, és Isten parancsait Fia által.