A szóelemek

A szótári szó a jel és rag nélkül álló, szótárazható nyelvi egység (például: olvas, okos, könyv, kék, sok). A közlésfolyamatban a szavak nemcsak így fordulnak elő, hanem a mondat részeként valamely jelentésmozzanatot tartalmaznak. A jelentésmozzanattal bővített szótári szó a szóalak.

A szóalak tehát valamely szerkesztés eredménye, így jelentéssel bíró részekre bontható. Ezeket a részeket nevezzük szóelemeknek, más néven morfémáknak. A morfémákat alakjuk és jelentésük szerint három nagy csoportra oszthatjuk fel.

1. Szótő (tőmorféma), szabad morféma:

Ez a szó jelentésének magva. Ha más szóelemektől függetlenül is értelemmel bír, akkor szabad tőmorfémának nevezzük. A kötött tőmorfémák önállóan nem használatosak: pl. tav-ak, bokr-ok, alsz-ik, alv-ás.

2. Félszabad morféma

Önállóan nem fordul elő, csak más szóhoz kapcsolva értelmes, jelentése járulékos, viszonyuló. Ide tartoznak a névutók, névelők, igekötők. Másképp álszóknak nevezzük őket.

3. Toldalékmorféma (affixum):

Önállóan nem fordulnak elő, csak a szótővel összeolvadva. Három nagy csoportja van: képző, jel és rag. Ezek mindig ilyen sorrendben követik egymást. Kivétel: a középfok jele megelőzheti a képzőt (pl. nagyobbít), ritkán a rag is (pl. háromszori).

Az előhangzót (más néven: a kötőhangot) az utána következő toldalék részének tekintjük. Szerepe a esetleges mássalhangzó-torlódás feloldása. Sokszor ez határozza meg az adott szó szófaját, pl. vörösek, vörösök, gyorsak, gyorsok. A kötőhangok sokszor lekopott véghangok maradványai.

a., képző

A szótő után áll, lehet több is belőle, követheti jel és rag. Megváltoztatja a szótő jelentését, legtöbbször szófaját is. Például: halászgat, kertészkedhet, elmondhatatlan. Fajtái:

-fajtartó: pl. kertész

-fajjelölő: pl. pattan

-fajváltó: pl. bájos

b., jel

A képzők és a rag közt áll, lehet több is belőle. Gazdagítja a szótő jelentéstartalmát, idő-, mód- és számbeliséget fejez ki.

Igei jelek:

• -módjelek:
• -kijelentő mód zérómorfémája
• -felszólító mód: -j
• -feltételes mód: -na, -na, -né, -né
• -időjel: -t, -tt

Névszói jelek:

• -birtokos személyjel: -om, -od, -ja/-je, -unk/-ünk, -/tok/-tek/-tok, -juk/ -jük
• -birtokjel: –é
• -többesszám jele: –k
• -birtoktöbbesítőjel: –i
• -kiemelőjel: –ik
• -fokjel: –bb
• -c., rag

A rag szóalakzáró elem. Egy szótőhöz csak egy rag kapcsolódhat. Elsődleges szerepe a szó mondatbeli szerepének meghatározása, a mondatbeli viszonyok jelölése (esetragok, pl. -ban, -ben), egyeztetés (igei és névszói személyragok).

Igei ragok: az alanyi és a tárgyas ragozás ragjai.

Névszói ragok:

-határozói ragok:

helyhatározói ragok: -ba, -be, -ban, -ben, -ból, -ből

időhatározói ragok: -ig, -kor, -szor

osztóhatározó ragja: -nként

eredményhatározói ragok: -va, -ve, -ván, -vén

részeshatározói ragok: -nak, -nek

-a tárgy ragja: -t