A szótári szó a jel és rag nélkül álló, szótárazható nyelvi egység (például: olvas, okos, könyv, kék, sok). A közlésfolyamatban a szavak nemcsak így fordulnak elő, hanem a mondat részeként valamely jelentésmozzanatot tartalmaznak. A jelentésmozzanattal bővített szótári szó a szóalak.
A szóalak tehát valamely szerkesztés eredménye, így jelentéssel bíró részekre bontható. Ezeket a részeket nevezzük szóelemeknek, más néven morfémáknak. A morfémákat alakjuk és jelentésük szerint három nagy csoportra oszthatjuk fel.
1. Szótő (tőmorféma), szabad morféma:
Ez a szó jelentésének magva. Ha más szóelemektől függetlenül is értelemmel bír, akkor szabad tőmorfémának nevezzük. A kötött tőmorfémák önállóan nem használatosak: pl. tav-ak, bokr-ok, alsz-ik, alv-ás.
2. Félszabad morféma
Önállóan nem fordul elő, csak más szóhoz kapcsolva értelmes, jelentése járulékos, viszonyuló. Ide tartoznak a névutók, névelők, igekötők. Másképp álszóknak nevezzük őket.
3. Toldalékmorféma (affixum):
Önállóan nem fordulnak elő, csak a szótővel összeolvadva. Három nagy csoportja van: képző, jel és rag. Ezek mindig ilyen sorrendben követik egymást. Kivétel: a középfok jele megelőzheti a képzőt (pl. nagyobbít), ritkán a rag is (pl. háromszori).
Az előhangzót (más néven: a kötőhangot) az utána következő toldalék részének tekintjük. Szerepe a esetleges mássalhangzó-torlódás feloldása. Sokszor ez határozza meg az adott szó szófaját, pl. vörösek, vörösök, gyorsak, gyorsok. A kötőhangok sokszor lekopott véghangok maradványai.
a., képző
A szótő után áll, lehet több is belőle, követheti jel és rag. Megváltoztatja a szótő jelentését, legtöbbször szófaját is. Például: halászgat, kertészkedhet, elmondhatatlan. Fajtái:
-fajtartó: pl. kertész
-fajjelölő: pl. pattan
-fajváltó: pl. bájos
b., jel
A képzők és a rag közt áll, lehet több is belőle. Gazdagítja a szótő jelentéstartalmát, idő-, mód- és számbeliséget fejez ki.
Igei jelek:
- -módjelek:
- -kijelentő mód zérómorfémája
- -felszólító mód: -j
- -feltételes mód: -na, -na, -né, -né
- -időjel: -t, -tt
Névszói jelek:
- -birtokos személyjel: -om, -od, -ja/-je, -unk/-ünk, -/tok/-tek/-tok, -juk/ -jük
- -birtokjel: –é
- -többesszám jele: –k
- -birtoktöbbesítőjel: –i
- -kiemelőjel: –ik
- -fokjel: –bb
- -c., rag
A rag szóalakzáró elem. Egy szótőhöz csak egy rag kapcsolódhat. Elsődleges szerepe a szó mondatbeli szerepének meghatározása, a mondatbeli viszonyok jelölése (esetragok, pl. -ban, -ben), egyeztetés (igei és névszói személyragok).
Igei ragok: az alanyi és a tárgyas ragozás ragjai.
Névszói ragok:
-határozói ragok:
helyhatározói ragok: -ba, -be, -ban, -ben, -ból, -ből
időhatározói ragok: -ig, -kor, -szor
osztóhatározó ragja: -nként
eredményhatározói ragok: -va, -ve, -ván, -vén
részeshatározói ragok: -nak, -nek
-a tárgy ragja: -t