Képszerűségen a közlés képfelidéző erejét és érzelemkifejező voltát értjük.
A szemléletesség legfőbb költői eszközei a szóképek: a metafora, a metonímia, a szinesztézia, az allegória, a megszemélyesítés és a szimbólum. A szókép latin neve a tropus, görögül troposz, ami fordulatot jelent. A szóképek alapja a dolgok közti névátvitel valamely hasonlóság alapján. Szerepük a hatáskeltés, szemléltetés, érzelmi, gondolati, hangulati többlettartalom adása.
Az elemi szóképeken kívül a képszerűség eszközévé lehet a hasonlat, a körülírás (eufemizmus), a festői erejű szavak használata, az evokáció, illetve a tájnyelvi szavak használata.
1. Metafora
Neve átvitelt jelent. Tartalmi vagy hangulati hasonlóságon alapul. Három részből áll: képi és fogalmi síkból, illetve közös jegyből. Hatásmechanikája: a metafora tkp. két sík összevonása egy szóban. Minél távolibb ez a két sík, annál hatásosabb a metafora (pl. “az ég kékje világító narancs”).
Kétféleképp csoportosíthatjuk. Közös jegy alapján:
-külső vagy funkcióbeli egyezésen alapuló metafora (pl. “elmúlt az aranytó az égről”, te tehén)
-belső hasonlóságon alapuló metafora (micsoda kofa)
-hangulati egyezésen alapuló metafora (“kertben kert volt életünk”)
Szerkezet alapján való csoportosítás:
-egyszerű metafora: csak a képi sík van meg (“amott ül egy túzok magában”)
-teljes metafora: képi és fogalmi sík is van (“kikelet a lány, virág a szerelem”)
2. Metonímia
Neve névcserét jelent. Fogalmak tényleges érintkezésén alapuló névátvitel.
-térbeli metonímia (“felzendült a tábor”, “nekünk Mohács kell!”, “ha elátkozza százszor Pusztaszer”)
-időbeli metonímia (“völgyben ül a gyáva kor”, “a XX. század gyermekei vagyunk”)
-ok-okozati metonímia (“és az gyimilcsben halálut evék”, “ötven halál megy utána ennek”)
-anyagbeli metonímia (vasra verik)
-faj-nem metonímia (“ömlik a vér orrán-száján a vadnak”, “sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek”)
-rész-egész metonímia (“a sarkon reszket egy zörgő kabát”, jó fej, nyakigláb)
(Az utóbbi két metonímiafajtát szinekdochénak, azaz együttértésnek is szokták nevezni. Szinekdochénak számít még az egyes helyett többes, vagy a többes helyett egyes szám használata is.)
3. Szinesztézia
Neve együttérzést jelent. Külső érzékletek összemosásán, összekeverésén alapuló szókép. egyszerre ható érzékbenyomásokat jelenít meg egy időben. Például: “lila dalra kelt egy nyakkendő”, “napsugarak zúgása”, “zeng-bong a Nap”, ordító gólhelyzet)
4. Allegória
Neve képletes beszédet jelent. Kifejtett metafora egy versen vagy képsoron végigvezetve. A képi sík és a valóság síkjának minden egyes részlete megegyezik. Ilyen például: Vajda János: Virrasztók, Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger, vagy az álom-allegória Arany Toldijában.)
5. Szimbólum
Neve ismertetőjelet jelent. Elvont fogalmat, eszmét fejez ki konkrét képpel, és ehhez sok homály és sejtetés társul. Például: Ady Endre: Az eltévedt lovas, Az ős Kaján).
6. Megszemélyesítés
Két fajtája van:
-élettelen dolog felruházása élő tulajdonsággal (“Ösztövér kútágas hórihorgas gémmel / mélyen néz a kútba, s benne vizet kémlel”),
-nem emberi dolog felruházása emberi tulajdonsággal
7. Hasonlat
Három részből áll: hasonlító, hasonlított, közös jegy. Így a hasonlat a hasonlító és a hasonlított összekapcsolása közös tulajdonságok alapján. Például: “elváltak egymástól, mint ágtól a levél”; szegény, mint a templom egere.
Szerkezetileg a hasonlat lehet kötőszós (mint, mintha), névutós (gyanánt) és ragos (-ként, -képp, -képpen, -ul, -ül).