Nyelvtan érettségi

A szövegfonetikai eszközök és az írásjelek értelmes, kifejező alkalmazása

Az élőszóban elhangzó szövegek egyik sajátossága az, hogy a zenei kifejezőeszközök is jelentős szerephez jutnak bennük. Fontos megjegyezni, hogy írásban az írásjelek helyettesítik az élőszóbeli megnyilvánulást.(az élőszó hatásosabb, de az írás maradandó)

Ezek a kifejezőeszközök a következők:

    • hangsúly

    • hanglejtés

    • szünet

    • beszédtempó

    • hangmagasság

    • hangterjedelem

    • hangszín

    • hangerő

  1. Hangsúly: a mondat bizonyos szavainak első szótagjára eső erőtöbblet, nyomaték.

Jellemzői:

    • a magyar nyelvben általában a szavak első szótagja a hangsúlyos,

    • a hangsúlyos szótagok a beszédet kisebb egységekre tagolják: a hangsúlyos szótagtól a következő hangsúlyos szótagig terjedő egységet nevezzük szakasznak,

    • a szakasz a hangsúlyozás alapegysége, ennek első szótagjára kerül a szakaszhangsúly,

    • ha az előzményekhez képest új tartalmat közlünk, akkor ennek a szakasznak adunk nagyobb nyomatékot, ezt nevezzük mondathangsúlynak,

    • a szakaszt néha olyan szó is megelőzheti, amely nem hangsúlyos: ezt nevezzük szakaszelőzőnek (pl. a névelő, a kötőszó)

  1. Hanglejtés: a beszéd dallama, vagyis a hangmagasság mozgása a különböző hangfekvések között (alsó, középső, felső hangfekvés).

Szerepe:

    • a különböző mondatfajták (kijelentő, kérdő, felkiáltó stb.) egymástól való megkülönböztetése,

    • érzelmek kifejezése (öröm, csodálkozás stb.)

    • magyar hanglejtés: ereszkedő

Fajtái:

  • eső – ereszkedő pl: Elmentem sétálni.

  • eső pl: Elment.

    • emelkedő –eső pl: Hová mentek holnap?

    • ereszkedő – felkapó: pl: Miért mentek el?

    • lebegő pl: Sokáig vártam rá, de nem jött.

    • szökő pl: Jujj!

Ezek a hanglejtéstípusok egymással váltakozva jelennek meg egy mondaton belül.

  1. Szünet: egy szöveg mondásakor hosszabb-rövidebb időre megállunk, ezt nevezzük szünetnek.

Szerepe:

    • a nyelvi egységek elkülönítése,

    • a figyelem felkeltése

  1. Beszédtempó: a szövegmondás ütemét jelenti, amely többféle ok miatt is változhat.

    • a lényegesebb, fontosabb közlést az átlagos beszédtempónál lassabban, a kevésbé fontosat gyakrabban mondjuk

  1. Hangmagasság: a hangmagasság beszéd közben változtatható, de bizonyos határokat be kell tartani.

  • az alaphang képezhető, de figyelni kell a rezgésszámot: lehet mély vagy magas

  1. Hangterjedelem: legmélyebb és legmagasabb hang közötti távolság

  • bizonyos hang fölé-vagy alá menni csak gyakorlással lehet, de vannak akiknek adottságuk van hozzá

  1. Hangszín: hangunk egyéni tónusa

  • Szerepe: kiemelés

  • lehet nyájaskodó vagy elutasító

  • nem mindenkire ugyanaz a hangszín hat

  1. Hangerő: hangsúlyozás nyomatékosítása

  • Szerepe: akaratlagos

  • lehet külső hatások miatt is változtatni, de lehet érzelmi, indulati szerepe is

  • alkalomhoz illően kell alkalmazni nem biztos, hogy hangerőnk felemelésével tiszteletet tudunk elérni

Az élőszó zenei kifejezőeszközei segítik mondanivalónk értelmezését, a kiemelést vagy a tagolást, az érzelmek kifejezését.

Az írásjelek szerepe:

    • a leírt szöveg tagolását teszik lehetővé,

    • az érzelmi töltés vagy a zeneiség kifejezésének írásbeli jelölésére szolgálnak

Írásjeleink:

  1. mondatvégi írásjelek

    • pont: a kijelentő mondatot zárjuk ezzel,

    • kérdőjel: a kérdő mondat végén áll,

    • felkiáltójel: a felkiáltó, felszólító és óhajtó mondat végén áll,

  2. vessző: a mondat tagolására szolgál

    • az összetett mondatok tagmondatait mindig vesszővel választjuk el egymástól (pl. Nem tudom, hogy mikor érkeznek meg a vendégek.)

    • ügyeljünk az és, s, meg, vagy kötőszavak esetében a vessző használatára: ha tagmondatokat kötnek össze, mindig ki kell tenni a vesszőt, ha azonban csak azonos mondatrészeket kötnek össze (felsoroláskor), nem tesszük ki a vesszőt (pl. A lány a fotelban ült, és egy érdekes könyvet olvasott. Elmegyünk ma moziba, vagy itthon maradunk?

de: Tegnap vettem tejet, kenyeret és cukrot. Almát vagy körtét kérsz?)

    • a többi kötőszó (hogy, mert, hiszen, de, ezért, tehát, így, ugyanis stb.) elé mindig ki kell tenni a vesszőt, akár tagmondatokat, akár azonos mondatrészeket köt össze (pl. Nem mentem el a boltba, mert nem volt pénzem. Szép, de nem könnyű feladat a Péteré.)

    • az értelmező jelző elé is mindig ki kell tenni a vesszőt (pl. Ettem rétest, almásat.)

  1. pontosvessző: a vesszőnél erőteljesebb elválasztást, elkülönítést jelent

  2. kettőspont: a következő rész gondolati előkészítésére szolgál; bevezethet idézetet, felsorolást, sűríti a mondanivalót,

  3. gondolatjel: a közbevetések, a logikai váltások elkülönítésére használjuk, illetve párbeszédben a beszélők megszólalásának kezdésére,

  4. zárójel: közbevetett vagy kevésbé fontos részeket különít el; magyarázó, pontosító vagy szubjektív megjegyzéseket fog közre,

  5. idézőjel: a kiemelés egyik módja; lehet másvalaki közlésének szó szerinti idézése, egy szó jelentésének alkalmi megváltoztatása (utóbbi általában gúnyos színezetet jelent)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük