Az élőszóban elhangzó szövegek egyik sajátossága az, hogy a zenei kifejezőeszközök is jelentős szerephez jutnak bennük. Fontos megjegyezni, hogy írásban az írásjelek helyettesítik az élőszóbeli megnyilvánulást.(az élőszó hatásosabb, de az írás maradandó)
Ezek a kifejezőeszközök a következők:
hangsúly
hanglejtés
szünet
beszédtempó
hangmagasság
hangterjedelem
hangszín
hangerő
Hangsúly: a mondat bizonyos szavainak első szótagjára eső erőtöbblet, nyomaték.
Jellemzői:
a magyar nyelvben általában a szavak első szótagja a hangsúlyos,
a hangsúlyos szótagok a beszédet kisebb egységekre tagolják: a hangsúlyos szótagtól a következő hangsúlyos szótagig terjedő egységet nevezzük szakasznak,
a szakasz a hangsúlyozás alapegysége, ennek első szótagjára kerül a szakaszhangsúly,
ha az előzményekhez képest új tartalmat közlünk, akkor ennek a szakasznak adunk nagyobb nyomatékot, ezt nevezzük mondathangsúlynak,
a szakaszt néha olyan szó is megelőzheti, amely nem hangsúlyos: ezt nevezzük szakaszelőzőnek (pl. a névelő, a kötőszó)
Hanglejtés: a beszéd dallama, vagyis a hangmagasság mozgása a különböző hangfekvések között (alsó, középső, felső hangfekvés).
Szerepe:
a különböző mondatfajták (kijelentő, kérdő, felkiáltó stb.) egymástól való megkülönböztetése,
érzelmek kifejezése (öröm, csodálkozás stb.)
magyar hanglejtés: ereszkedő
Fajtái:
eső – ereszkedő pl: Elmentem sétálni.
eső pl: Elment.
emelkedő –eső pl: Hová mentek holnap?
ereszkedő – felkapó: pl: Miért mentek el?
lebegő pl: Sokáig vártam rá, de nem jött.
szökő pl: Jujj!
Ezek a hanglejtéstípusok egymással váltakozva jelennek meg egy mondaton belül.
Szünet: egy szöveg mondásakor hosszabb-rövidebb időre megállunk, ezt nevezzük szünetnek.
Szerepe:
a nyelvi egységek elkülönítése,
a figyelem felkeltése
Beszédtempó: a szövegmondás ütemét jelenti, amely többféle ok miatt is változhat.
a lényegesebb, fontosabb közlést az átlagos beszédtempónál lassabban, a kevésbé fontosat gyakrabban mondjuk
Hangmagasság: a hangmagasság beszéd közben változtatható, de bizonyos határokat be kell tartani.
az alaphang képezhető, de figyelni kell a rezgésszámot: lehet mély vagy magas
Hangterjedelem: legmélyebb és legmagasabb hang közötti távolság
bizonyos hang fölé-vagy alá menni csak gyakorlással lehet, de vannak akiknek adottságuk van hozzá
Hangszín: hangunk egyéni tónusa
Szerepe: kiemelés
lehet nyájaskodó vagy elutasító
nem mindenkire ugyanaz a hangszín hat
Szerepe: akaratlagos
lehet külső hatások miatt is változtatni, de lehet érzelmi, indulati szerepe is
alkalomhoz illően kell alkalmazni nem biztos, hogy hangerőnk felemelésével tiszteletet tudunk elérni
Az élőszó zenei kifejezőeszközei segítik mondanivalónk értelmezését, a kiemelést vagy a tagolást, az érzelmek kifejezését.
Az írásjelek szerepe:
a leírt szöveg tagolását teszik lehetővé,
az érzelmi töltés vagy a zeneiség kifejezésének írásbeli jelölésére szolgálnak
Írásjeleink:
mondatvégi írásjelek
pont: a kijelentő mondatot zárjuk ezzel,
kérdőjel: a kérdő mondat végén áll,
felkiáltójel: a felkiáltó, felszólító és óhajtó mondat végén áll,
vessző: a mondat tagolására szolgál
az összetett mondatok tagmondatait mindig vesszővel választjuk el egymástól (pl. Nem tudom, hogy mikor érkeznek meg a vendégek.)
ügyeljünk az és, s, meg, vagy kötőszavak esetében a vessző használatára: ha tagmondatokat kötnek össze, mindig ki kell tenni a vesszőt, ha azonban csak azonos mondatrészeket kötnek össze (felsoroláskor), nem tesszük ki a vesszőt (pl. A lány a fotelban ült, és egy érdekes könyvet olvasott. Elmegyünk ma moziba, vagy itthon maradunk?
de: Tegnap vettem tejet, kenyeret és cukrot. Almát vagy körtét kérsz?)
a többi kötőszó (hogy, mert, hiszen, de, ezért, tehát, így, ugyanis stb.) elé mindig ki kell tenni a vesszőt, akár tagmondatokat, akár azonos mondatrészeket köt össze (pl. Nem mentem el a boltba, mert nem volt pénzem. Szép, de nem könnyű feladat a Péteré.)
az értelmező jelző elé is mindig ki kell tenni a vesszőt (pl. Ettem rétest, almásat.)
pontosvessző: a vesszőnél erőteljesebb elválasztást, elkülönítést jelent
kettőspont: a következő rész gondolati előkészítésére szolgál; bevezethet idézetet, felsorolást, sűríti a mondanivalót,
gondolatjel: a közbevetések, a logikai váltások elkülönítésére használjuk, illetve párbeszédben a beszélők megszólalásának kezdésére,
zárójel: közbevetett vagy kevésbé fontos részeket különít el; magyarázó, pontosító vagy szubjektív megjegyzéseket fog közre,
idézőjel: a kiemelés egyik módja; lehet másvalaki közlésének szó szerinti idézése, egy szó jelentésének alkalmi megváltoztatása (utóbbi általában gúnyos színezetet jelent)