A tudományos stílus

A stílus a nyelvhasználat jellegzetes módja. Az egyes nyelvváltozatokra épülő és ezért többé-kevésbé eltérő, tipikus kifejezésmód, azaz eszközök és stiláris szabályok használatában eltérő nyelvhasználati mód a stílusréteg.

A tudományos stílus átfogó fogalom, hisz ide sorolandó a filozófia, a természettudományok, az alkalmazott tudományok és a művészetek stílusa. Azonban ezen eltérő területek nyelvének is vannak közös jellemzői.

Mondanivalójukat mindig valamilyen céllal hozták létre az alkotók. E célnak megfelelően válogatták szavaikat, kifejezéseiket, nyelvtani szerkezeteiket. Kerülik az ismétléseket, a bőbeszédűséget. Tartalmilag elsődleges a téma pontos körülhatárolása. Az érzelmi megnyilvánulások és a szubjektív vélemény ritkán kap helyet. Szerkezetileg a tudományos szöveg logikus és áttekinthető. A szakkifejezések használatával csökkenti a félreértés esélyét. Ezek a kifejezések a laikusok számára sokszor érthetetlenek.

A tudományos műveknek vizuálisan is áttekinthetőnek kell lenniök, ezért a stílus sok helyen alkalmaz zárójeles utasításokat, magyarázatokat. Más vizuális eszköz például a grafikon, különböző ábrák, táblázatok, a szövegkiemelés különböző módjai.

A szakszövegek szükségszerűen a szokásosnál több kötőszót használnak, hisz a kötőszavak többek közt a szöveg összefogottságát hivatottak szolgálni az előre-, illetve hátrautalásban, a tagmondatok pontos összefűzésében. Leggyakoribbak természetesen a teljes szerkezetű kijelentő mondatok. A mondatok viszonya általában következtető vagy magyarázó, sok a feltételes sajátos jelentéstartalmú mondat.

Az üzenet teljes tartalmát a nyelvi eszközök hordozzák, a nem nyelvi kifejezőeszközöknek, azaz a gesztusnyelvnek, a hanglejtésnek, stb., még az élőszóban sincs jelentős szerepe. Ez növeli a szöveg gondos szerkesztésének igényét, a hangsúlyozottabb szövegtagolást.

A tudományos stílus leggyakoribb műfajai: tudományos folyóiratok tanulmányai, cikkei, ismeretterjesztő könyvek, a szakkönyvek és a monográfiák, de ide tartoznak az iskolai feleletek és dolgozatok, a szakmai körben folytatott kötetlenebb beszélgetések is.