Az egyszerű mondat részei
A mondat a szöveg egysége, viszonylag önálló, kerek egész. A mondat építőelemei a szavak, melyek bizonyos nyelvtani kapcsolatban állnak egymással, és szószerkezeteket, szintagmákat alkotnak.
1. A mondat szerkezet szerint lehet:
Egyszerű mondat
Az egyszerű mondat egy tagmondatból áll.
Fajtái:
a) Tőmondat: csak alanyból és állítmányból áll. Pl.: Ádám iszik.
b) Bővített mondat: az alanyon és állítmányon kívül más mondatrészt /szintagmát/ is tartalmaz.
Pl.: Ádám vizet iszik.
c) Hiányos mondat: vagy az alany vagy az állítmány hiányzik. Az állítmány elmaradása mindig hiányos mondatot okoz, az alany elmaradása nem feltétlenül, hiszen az igei személyragok egyértelműen kijelölik az alany számát, személyét. Pl.: Vizet iszik.
d) Tagolatlan: nem tartalmaznak alany-állítmányi szerkezetet Pl.: Segítség!
Összetett mondat Az összetett mondat több tagmondatból áll.
2. A mondat a beszélő szándéka szerint lehet:
kijelentő mondat: Egyszerű közlést, nyugodt hangú megállapítást jelent. A beszédben a hangsúlya egyenletes, nyugodt, hanglejtése ereszkedő, írásban a mondat végére pontot teszünk. Pl.: Ma este későn megyek haza.
kérdő mondat:
eldöntendő: a válasz igen vagy nem lehet. A hangsúlya nyugodt, hanglejtése emelkedő, ereszkedő. Pl.: Látod ezt?
kiegészítő: a válasz hosszabb terjedelmű, a kérdés kérdőszóval kezdődik, a hanglejtés ereszkedő. Mondatvégi írásjele a kérdőjel. Pl.: Hogy vagy?
felkiáltó mondat: hangsúlya erőteljes, hanglejtése ereszkedő. Érzelmet fejez ki. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. Pl.: Fáj az ujjam!
felszólító mondat: Kérést, parancsot vagy tiltást fejez ki. Hanglejtése ereszkedő, mondatvégi írásjele a felkiáltó jel.
tiltószavak: ne, se
tagadó szavak: nem, sem
óhajtó mondat: Érzelmet, vágyat fejez ki. Gyakran indulatszóval kezdődik, az állítmány feltételes módú. Hanglejtése lebegő. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel.
3. A mondat mondatrészekből áll. A mondatrész szófaji és alaktani sajátosságok alapján állítmány, alany, tárgy, határozó és jelző lehet.
Tibor az Örs vezér teréről szokott indulni a kettes metróval.
Mit állítunk? szokott (igei állítmány) Ki szokott? Tibor (alany) Mit szokott? indulni (tárgy) Honnan szokott? Örs vezér teréről (helyhatározó) Mivel szokott? metróval. (eszközhatározó) Milyen metróval? kettes metróval (minőségjelző)
a) Állítmány
A mondatnak az alannyal kapcsolatos történést, minőséget vagy más körülményt kifejező igei vagy igei-névszói vagy névszói része.
b) Alany
A mondatnak az a része, amely megjelöli azt, akiről, amiről az állítmánnyal mondunk valamit.
Főnév, vagy főnévként használt szó.
c) Tárgy
Azt a fogalmat nevezi meg, melyre az igei állítmánnyal, vagy más igenévi mondatrésszel kifejezett cselekvés irányul (iránytárgy), illetőleg amelyet ez a cselekvés eredményez (eredménytárgy)
d) Határozó
A mondatban kifejezett cselekvés körülményeit fogalmazza meg. Fontosabb határozók: hely-, idő-, szám-, állapot-, eredet-, eredmény-, társ-, mód-, eszköz-, fok-mérték-, ok-, cél-, részes-, állandó határozó
e) Jelző
Az a mondatrész, amely a vele szerkezetet alkotó névszó tulajdonságát, helyét, mennyiségét vagy birtokosát fejezi ki.
Fajtái: minőség-, mennyiség-, birtokos-, értelmező jelző