Minden szónak van hangalakja és jelentése. A szavakat a hangalak és a jelentés viszonya szerint is lehet osztályozni. Megkülönböztetünk egyjelentésű, többjelentésű, azonos alakú és rokon értelmű szavakat.
Egyjelentésű a szó, ha hangsora csak egy jelentést idéz fel. Nem sok ilyen szavunk van. Egyjelentésűek általában a bonyolultabb szóösszetételek, a szakszavak, néhány toldalék. Egyjelentésű szavak például: ablakpárkány, járdasziget, raklap.
Ha két szónak azonos a hangalakja, viszont a jelentésük teljesen más, nincs köztük összefüggés, akkor azonos alakúságról, azaz homonimákról beszélünk. Ilyen szó például: terem, vár, ég, török, él, szív, sír. Az azonos alakúság előfordulhat toldalékmorfémák között is: például a -t lehet a tárgy ragja és a múlt idő jele is.
Az olyan szavakat, amelyeknek egy hangsora van, de ehhez több összefüggő, egymásból levezethető jelentés kapcsolódik, többjelentésű szavaknak nevezzük. A többértelműséget poliszémiának is nevezzük. Többjelentésű szavak például: körte, levél, keres, óra.
Vannak olyan szavak, amelyek csak hasonlítanak egymásra, de más a jelentésük. Közös a tövük, képzőik hangalakja hasonlít egymásra. Ezek a hasonló alakú szópárok. Sok nyelvhelyességi hiba okai. Például: helység–helyiség, egyelőre–egyenlőre, gondtalan–gondatlan, szível–szívlel, fáradság–fáradtság, válság–váltság.
A rokon értelmű szavak, azaz a szinonimák hangalakja különböző, jelentésük nagyon hasonló. Jelentésük közt sokszor árnyalati, fokozati különbség van, például: siet, kocog, fut, rohan. Vannak rokon értelmű szólások is: Dunába hord vizet, Hegyre visz földet. A rokon értelmű szavak tára a Magyar Szinonimaszótár.