(Egzisztencializmus: 20.sz. felében, Franciao. és Németo.-ban kialakult irányzat. Az ember beleszületett egy általa kiismerhetetlennek érzett világba, helyzete így kiszolgáltatott és tragikus. Emiatt az élet tele van szorongással és magánnyal és ez ellen az ember egyedül méltóságával védekezhet. Ateista és vallásos ága van, Pilinszky a vallásos ághoz tartozik.
Későmodern versnyelv sajátosságai:
eszköztelen/egyszerű költői eszközök
tömörség, tagolatlanság
kihagyás, csönd felhasználása a mondanivaló kifejezésére
nem élménylíra, hanem bölcseleti líra
lírai én háttérbe szorítása – objektív, tárgyias hangnem)
Pilinszky: Katonaként látja a koncentrációs táborokat, melyet az emberi lényeg feltárulásaként értelmez, amivel az embernek visszatérően szembesülnie kell (mint Kertész Imre).
Külön vallotta magát költőnek (így bizonyosságra törekszik), és külön katolikusnak (így elfogadja a bizonytalanságot). Nézetei szerint a világ megválthatatlan és derűtlen valamilyen eszme hiánya miatt.
Négysoros:
Cím: hiányérzetet kelt, mivel nem a vers témáját vagy műfaját jelöli meg, hanem a terjedelmét
A költő négy sor közé zárja a mondanivalót, mely így tömörré válik. A mondatok közötti kapcsolatok kihagyásának, elhallgatásának ugyanakkora jelentése van mint a közölt soroknak – tehát a világ kiismerhetetlen, és csak töredékét ismerjük.
Négy kijelentő mondat – keretesség.
Az egyetlen kapcsolat az „éjjelek – véremet” rímpár, mely a disszonanciát nyomatékosítja.
Első sor: létige hiányával teremti meg az időtlenség érzetét; jéghideg homok – egykedvűen pergő, mindent betemető idő toposza, sivárság, formátlanság; szögek – sebezhetőség, kiszolgáltatottság, Krisztus sebei.
Második sor: plakát – nagyváros pusztulása, romlása az idő által; éjszaka toposza: halál szorongás, világosság hiánya.
3.- 4. sor: utalás személyekre, idő megjelölése: tegnap – ma(„hagytad, ontják”).
A negyedik sor ad összefüggést az első 3 sornak: szegek, magány, égvehagyott villany – krisztusi virrasztás a Getsemáne-kertben, majd az Isten által elhagyott Krisztus a kereszten. A vers lényege tehát az, hogy az ember magára hagyva áldozattá válik (mint Krisztus), és ez független attól, hogy melyik korba születik.
Apokrif:
Vallásos egzisztencialista vers – alapmotívuma az Isten és ember közötti kommunikációhiányból adódó elhagyatottság.
Cím – kanonizálatlan, a Bibliába be nem került írás
Nincs végítélet, a pusztulás válik állapotszerűvé. Ezt erősíti az első mondat(„Mert elhagyatnak akkor mindenek”), meghatározhatatlan idő, végtelenség állapota.
Rengeteg utalás a Bibliára: tékozló fiú, Bábel tornya, tudás fájának motívuma – mind az Istentől való elfordulást, Isten nélküli állapotot jelenítenek meg.
3. részben: sikertelen kapcsolatteremtési kísérlet Isten és ember között (nem a nyelvből adódóan). Isten hiányából kifolyólag az ember nem több, mint árnyék, törmelék – tehát szétomló, elmosódott látomásszerű.
Vers lényege: Isten nélkül az embernek nincs tartása, jövője, értékrendje.
Halak a hálóban:
cím: metaforikus; szorongás, bezártság, rabság, biztos pusztulás érzetének keltése – már a címben benne vannak az egzisztencializmus alapfogalmai: a világ kiismerhetetlen, így az ember kiszolgáltatott, és pusztításra van ítélve
csillagháló jelentése: rabság, bebörtönözöttség, térhiány érzete (a csillag alakzat későmodern alapmetafora, mely több kortárs költőnél is előfordul)
Első mondat: 1. A semmibe vagyunk bezárva, mely bár tág tér („száraz űr”) de mégis körülvesz, megfojt; 2. Mindenki különálló, elszigetelt, és így létezésünkkel egymást rontjuk; a természetellenes világ nem hagy teret az egymás melletti harmonikus létre – a világ belekényszeríti az embert egymás eltiprásába, együttműködés nélkül mindenki elveszik a saját maga megmentésében.
Isten, erkölcsök, irányítás hiánya ( „egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel”) – az ember tehát magára van hagyatva
Bűnhődés után nincs megbocsájtás: megválthatatlan lét, Isten, Megváltó nélküli világ
Lírai én: T/1, tehát az egész emberiségre vonatkozik ez a bezártság, kilátástalanság, melyet egymásnak okozunk. Széttagoltság az emberek között, egységes akarat nélkül ez a lét örökké tart.
Kárhozat:
Cím jelentése: halál utáni lét; örök bűnhődés Az egyént Isten ítéli kárhozatra – a sorsról ő dönt, nem az egyén.
Egy mondatból áll – tömör, tagolatlan. A vers témáját magyarázza: az élet folytonos, akkor is megy tovább a maga egyszerűségében, ha ez elképzelhetetlennek látszik. A címet elhanyagolva lehetne folytonos újjászületésként értelmezni, de a címmel együtt ez az „újjászületés” kényszerű monotonitás, mely az egyén számára büntetés.
Nincs megszólított/lírai én – a vers lényege mindenkire vonatkozik.
A vers nem nyilvánít véleményt, ez a tárgyilagosság (csönd, hiányérzet) feszültséget kelt.
Örök jelen állapota: az emberi lényeg megváltoztathatatlan, tehát a bűn emberi tulajdonság, ami nemcsak egyszer történik meg – kilátástalanság, örök büntetésünk: a bűn elkövetésének, és az elkövetése utáni bűnhődésnek a körforgása.