Moliére: Tartuffe – A klasszicista dráma
- A klasszicista színház
A klasszicizmus a felvilágosodás korában jellemző korstílus. (XVIII. század) Jellemzője az ókori görög és római (klasszikus) hagyományok követése a művészetben, a racionalitás,a józan ész középpontba helyezése, a tanító jelleg, és a szabályoknak való megfelelés (pl. hármas egység elve).
A klasszicista színház Franciaországban alakult ki. Jellegzetesen az arisztokrácia szórakoztatására, főképp királyi és nemesi udvarokban működött. Volt függöny, az előadás 5 felvonásra tagolódott, már nők is játszottak. Sokat lendített a színház sorsán, hogy a Napkirály XIV. Lajos színházrajongó volt (játszott és rendezett is).
- Moliére
Jean-Jacques Poquelin (zsan-zsak-poklen) Egy királyi kárpitos fia, így tehetős család sarja, jó iskolákban tanult (jezsuitáknál). De nem apja hivatalát folytatta, hanem színtársulatot alapított. Ez csődbe ment, s miután kiszabadult az adósok börtönéből, hosszú évekig vándorszínészként élt.
Párizsban egyre komolyabb sikereket ért el. A királyi udvarban gyakran játszott (fiának keresztapja a király) és rendszeres jövedelmet kapott. Művei miatt sokan támadták az egyház és a képmutató arisztokrácia részéről (sőt, a művész-riválisok is).
Drámáinak jellemzése:
betartja a hármas egység elvét
negatív embertípusokat mutat be, ennek megfelelőek a drámái címei: A fösvény, Az úrhatnám polgár, Mizantróp (=embergyűlölő), Tudós nők (sznobság), Képzelt beteg
a komédiát részesíti előnyben: nevetségessé kell tenni az emberi hibákat
sokat merít a rögtönzött utcai vásári komédiákból (commedia dell’arte)
- Tartuffe (1664)
Bemutatása után (Versailles) rögtön cenzúrázzák: a képmutatóan vallásos udvari emberek magukra ismernek benne. a katolkijus egyház befolyására pedig az eredetileg szerzetesi öltözetben játszó Tartuffe ruháját le kell cserélni. Miután Moliére finomított rajta, folyamatosan nagy sikerrel játszották.
- A dráma története és szerkezete:
1. felvonás | előkészítés, szituáció, szereplők bemutatása |
2. felvonás | bonyoldalom |
3. felvonás | |
4. felvonás | konfliktusok (egérfogó-jelenet) |
5. felvonás Már csak Pernelle asszony hisz Tartuffe-ben. Megjelenik Lojális úr, hogy kilakoltassa a családot. Valér is rossz hírekkel érkezik: felségsértés címén letartóztatási parancsot adtak ki Orgon ellen.. A rendőrhadnagy viszont egy hirtelen fordulattal Tartuffe-öt kíséri börtönbe, akiről kiderült, hogy hírhedt csaló. Orgonék elindulnak, hogy személyes köszönetet mondjanak az uralkodónak kegyességéért, utána pedig megtartják Mariane és Valér esküvőjét. | tetőpont feloldás |
- Szereplők:
Tartuffe, a családba befurakodó álszent. Bár ő a címszereplő, nem ő a komikus főhős, hanem
Orgon, aki elvakultan rajong iránta. Ezt az elvakultságot figurázza ki a szerző a végletekig. (Pernelle asszonyban is).
Cléante a rezonőr (= az író szócsöve) a józan ész nevében kommentálja és mérlegeli az eseményeket (a felvilágosult gondolkodás képviselője). Mégsem ő a leghatékonyabb, hanem
Dorine, aki nemcsak józan paraszti ésszel gondolkodik, hanem cselekszik is.
Marianne és Valér halvány szereplők: segítségre van szükségük, hogy szerelmük beteljesedhessen.
- Befejezés:
a mű klasszicista dráma: betartja a hármas egység elvét, a dráma öt része elkülöníthető. A végén a józan ész diadalmaskodik a felvilágosodás gondolkodásának megfelelően.
a darab ma is az egyik legtöbbet játszott Moliére mű. Gyakran egyedi felfogásban dolgozzák fel (pl. kortárs környezetben, vagy Tartuffe mint tolószékes kábítószercsempész, stb.).