(alapszókincs, jövevényszó, idegen szó, érintkezés, török kapcsolatok, műveltségváltás, szlávsággal való keveredés, német kultúra hatása, latin kultúra, újlatin kapcsolatok)
–szókészlet – a nyelv alapvető építőeleme
-a nyelvek szókészlete hosszú idő alatt, korszakról korszakra alakul ki, növekszik
-egy nép életében bekövetkező változások az általa beszélt nyelv szókincsében tükröződnek legközvetlenebbül
-magyar nyelv: ősi finnugor alapszókincs – elenyésző, de a belső szóteremtés erősebb, így a mai magyar nyelv legnagyobbrészt magyar szavakból áll, csak kevés a jövevény- vagy idegen szó
-a történelem során találkozó népek nyelvei is érintkeznek; ennek során szavak kerülnek át egyik nyelvből a másikba és lassan meghonosodnak
magyar nyelv:
a honfoglalás előtt török népekkel érintkezett – műveltségváltás – az átvett szavak tükrözik (állattartás, vadon élő állatok nevei, lakóhely és berendezés szavai, társadalmi és szellemi tevékenység, stb)
szlávok – a honfoglalás előttől kb napjainkig – több ezer kölcsönszó
korai németből átvett szavak (polgár, püspök, herceg) – városokkal, kereskedelemmel összefüggő szavak, főúri társaság nyelvhasználata, étkezés, katonai nyelvhaszn., kultúrnövényzet
latin jövevényszavak – a középkori latinból, sok közöttük egyházi körökben, iskolai életben, tudományos szavak, orvosi szavak, hónapnevek
újlatin kapcsolatok: francia szavak a XVIII-XIX. századból, kevés olasz jövevényszó, ezek katonai, színházi, zenei, kereskedelmi szavak, stb
nemzetközi műveltségszavak: nagy világnyelvek közvetítésével, elsősorban a tudományos körökben, forrásuk ált. görög & latin; vándorszavak (régi kultúrák elemeit nevezik meg)
modern nemzetközi szavak: felvilágosodás korától, német közvetítéssel
tükörszavak: az átvevő nyelv hangalakjával fejeznek ki kölcsönvett idegen tartalmat (pl. anyag – matéria, mater; egyetem – universitas, uni)
jövevényszó & idegen szó: nem egyértelmű a határ, idegen eredetűek, idegen hangzásúak, de beilleszthetők a magyar nyelvtani rendszerbe; azok válnak idegen szóból jövevényszóvá, amiknek nincs magyar megfelelője; az idegen szavak és magyar megfelelőjük között hangulatbeli, stílusbeli különbség lehet; ha ugyanazt jelentik, felcserélhetők – kiszorítják vmelyiket
A magyar nyelv szókészletének rétegei
7.1. A szókészlet változása
külső és belső okok
külső: környezet változás, életmód változás, új eszközök megismerése
belső ok: nyelvi természetű változások
belső és külső forrású változás – a beszédben indul el, először kisebb közösség, majd szélesebb körök nyelvhasználatában
régen ösztönösebb folyamat, ma a szótárak, a köznyelvi norma, a nyelvtan miatt szabályozottabban megy végbe
újító egyéni szóhasználat akkor lesz nyelvi tény, ha az egész társadalomban elterjed
7.2. A szókészlet változása belső forrásból
szóteremtés: ösztönös nyelvi tevékenység, egy hangsor önálló jelentést kap, pl. indulatszavak, hangulatszavak
jelentésfejlődés: a nyelvi elemek a gyakori együtthasználat során jelentésváltozáson mennek keresztül
szóalkotás: tudatos nyelvi tevékenység, meglévő nyelvi elemek összekapcsolása, több módja létezik:
szóképzés: a honfoglalás idején kb 50 elemi, többfunkciós képzőnk volt, pl: -d ami lehet: igeképző (mozog-mozdul), kicsinyítő képző (Árpa-Árpád), településnév képző (Szeg-Szeged) és l: igeképző (mozog-mozdul)
képzőbokrok kialakulása: elhalványul a képző jelentése, és így még egy képző csatlakozik hozzá. Eredeti képző megismétlése, hasonló jelzésű képző, más jelentésű, valamint passzív és inaktív képzők
szóösszetétel: alá vagy mellérendelő szintagmatikus kapcsolat. Alanyi alárendelés: napsütötte, tárgyi: favágó, mellérendelő lehet kapcsolatos (búbánat), ellentétes (jöttment), jelzős szóösszetételek: minőség, mennyiség, birtokos jelzős
ragszilárdulás: a határozók kialakulásának jellegzetes módja – a tő és rag kapcsolata idővel elhomályosul, és olyan szorossá válik, hogy a nyelvérzék alapszónak érzi a korábban ragozott szót, például táv-ol-ról
elvonás: ha a nyelvérzék egy-egy tőszó végét képzőként ételmezi,és leváltásával új szót hoz létre, az negatív szóképzés (perel-per)
mozaikszók, köznévvé ill. tulajdonnévvé válás által is bővül a szókincs
7.3. A szókészlet változásai külső forrásból
idegen eredetű szavak között találhatóak: bizonytalan eredetűek – átvettek, de nem lehet tudni honnan, ismeretlen eredetűek – lehet, hogy ősi örökség, nem lehet tudni mi az átadó nyelv, nemzetközi vándorszó – azaz műveltségszó, latin eredetű, modern nemzetközi szavak
idegen szavak – ideiglenes jelleg, jövevényszavak – alkalmazkodnak hangzásvilágukban az átvevő nyelvhez, toldalékfonémák
csoportosítás: időrend és átadó nyelv szerint
ősmagyar kor – iráni eredetű jövevényszavak (tehén, tej), csuvasos (török – kecske, disznó)
ómagyar kor – szláv eredetű szavak főként közigazgatással kapcsolatosak (megye), német eredetű a városlakó életmóddal (gróf), latin eredet a kereszténységgel kapcsolatban (juss)
középmagyar kori francia hatás (kilincs, lakat), olasz eredet, reneszánsz szókészlet, hangszerek (trombita, mandula, gondola), oszmán töröktől ismeretlen tárgyak (mamusz, harács), román jövevényszavak (cimbora, poronty)
A magyar nyelv szókészletének rétegei
Nyelvi rétegek (és stílusszintek) a szókészlet alapján:
A jelenkori, szinkrón nyelvi helyzet tényezői:
– közömbösség, szavaink nagy részét – alapszókincs – kötöttség nélkül használjuk
– igényszint: irodalmi nyelv
– területiség (vízszintes tagolódás: földrajzi-táji szempont: nyelvjárások)
– társadalmiság (függőleges tagolódás: réteg- vagy szociolingvisztikai szempont); foglalkozás szerinti rétegek (szaknyelv, tudományok nyelve, művészetek nyelve, politikai nyelvhasználat, hivatalos nyelv, divat nyelve, diáknyelv); társadalmi csoportok szerinti (társalgási nyelv, közéleti nyelv, ifjúsági nyelv, családi nyelv)
– témakör (tematikus vagy csoportszempont)
– kommunikáció megnyilatkozásának módja (szóbeliség vagy írásbeliség)
– nyelvi magatartás (trágár, durva, bizalmas, semleges, választékos, ünnepélyes)
– életkor (pl. ifjúsági nyelv)
– gyakoriság
A nyelvváltozatok rendszere:
– idiolektus, szavajárás: egyénre jellemző nyelvhasználat, kedvelt kifejezések, szólások, szerkezetek, szövegtípusok
– familiáris, családi nyelvhasználat: a szókincs részévé válnak a gyerek első próbálkozásai, tévesztései, szófordulatai
– szociolektus, csoport-, szaknyelv: társadalmi nyelvváltozat; foglalkozás, munkahely, a kortárscsoport, szabadidős tevékenységek és a nem is meghatározza a nyelvhasználatot; ide sorolandó a hobbi- és sportnyelv, a politikai nyelvhasználat, divatnyelv, ifjúsági- és diáknyelv (szleng: alacsonyabb rendű köznyelv) is
– zsargon: legszűkebb szakmai nyelv, sok benne az idegen nyelvi elem
– argó: tolvajnyelv
Beszédrétegek:
– élőszó
– félproduktív
– reproduktív-interpretatív
– felolvasás
A beszéd hangzásának stílusszintjei:
– igényes norma
– átlagos norma (sztenderd)
– igénytelen beszédmód
Történeti változásokra utaló tényezők:
– élőnyelvi szavak
– archaizmusok
– neologizmusok
– feltűnő neologizmusok (idegen szavak)
A magyar szókészlet rétegei:
Ősi örökség: az uráli, finnugor és ugor korból maradt fenn; mintegy 700 ősi szóelem a finnugor korból, 70-70 az uráli és ugor korból származó
igék, leggyakoribb mediális, cselekvő igék: | van, lesz, marad, él, hal, szül; megy, áll, alszik, iszik, lát, játszik; ad, visz, hagy, fon, köt, varr, mos |
főnevek, testrészek: | kéz, láb, köröm, szem, fej, homlok, száj |
főnevek, rokonsági kifejezések: | anya, apa, fiú, nő, rokon, árva |
főnevek, vallási kifejezések: | ég, menny, éj, hajnal, villám |
melléknevek, tulajdonságok jelzése: | ó, új, agy, vén, lágy, vékony |
mennyiséget jelölő fogalmak: | egy, kettő, három, négy, öt, hat, húsz, száz |
névmások: | én, te, ő, mi, ti, ki?, mi?, ez, az |
Jövevényszavak: a vándorlás és együttélés során átvett szavak, melyek hangrendileg illeszkedtek a magyar nyelvhez, meghonosodtak, nem érezzük idegennek őket
iráni | tej, tíz, vám, vásár; alán: asszony, híd |
ótörök (csuvas) k. 300 szó | bika, borjú, disznó, tyúk, búza, eke, bor, gyöngy |
oszmán-török kb. 30 szó | dívány, findzsa, pamut, dolmány |
szláv: kb. 500 szó bolgár cseh lengyel orosz szerb-horvát bosnyák szlovák szlovén ukrán | palota, zarándok csésze bekecs, galuska jász, tanya borostyán kupica boróka, lekvár, kasza malac, zabla harisnya, kalamajka |
német kb. 400 szó | herceg, bognár, farsang, zokni, zsemlye |
latin kb. 200 szó | káptalan, mise, pápa, eklézsia, akác, citrom, patika |
francia kb. 10 szó | címer, kilincs, tárgy |
olasz kb. 100 szó | kastély, rizs, táska, torzsa, dús |
román kb. 150 szó | cimbora, ficsúr, mokány, tokány, pulya |
angol | meccs, futball, dzsentri, nejlon, lord, löncs |
cigány | csaj, csávó, csór, góré, kajál |
jiddis | gój, jampec, jatt, kóser |
Értékelő szempont (stílusrétegek) szerinti tényezők:
– eszményített nyelvváltozatok szempontjai (normatív, nem normatív)
– stíluskategória, stílusréteg