A perzsák csak a kr.e. I. évezred elején érkeztek a Kaukázus tájairól. Az évezred kezdetén jelentek meg első városaik. Az „ország” ekkor még seregnyi kisebb-nagyobb fejedelemséget jelentett. Ezek élén fejedelem állott, akit katonai kíséret vett körül.
A kr.e. 8. sz.-i írott forrásokban találkozunk először a perzsák és a velük rokon médek nevével. Ekkor még Asszíriának hódoltak. A kr.e. 7. sz. elején szervezte királysággá a perzsa törzseket Akhaimenész, a legendás dinasztiaalapító. Ezt követően a médek kerültek helyzeti előnyben (részt vesznek Asszíria megsemmisítésében) mintegy fél évszázadig. A perzsák is a médek alattvalói lettek, gyakorlatilag azonban függetlenek voltak. Kr.e. 559-ben került trónra az Akhaimenida dinasztia talán legnagyobb alakja, Kürosz.
Kürosz (Kr.e. 559-530)
Legfontosabb céljának a perzsa nagyhatalom megteremtését s a méd birodalom megdöntését tekintette. Több hadjáratot vezetett Média ellen. Kr.e. 555-ben döntő győzelmet aratott. A legyőzött méd királynak megkegyelmezett.
A médek legyőzésével megnyílt az út Kis-Ázsia és a korábbi szövetséges, Babilón felé. Kürosz elsőként a lüdök ellen fordult. A legendás gazdagságáról ismert Krizosz (Krőzus) lüd király nem várta meg a perzsa támadást, hanem kr.e. 549-ben maga indított hadjáratot Kürosz ellen. Három év múlva azonban országát elfoglalta Kürosz. Krőzus Szardeiszben, fővárosában máglyára ült, hogy inkább megégesse magát, mintsem ellenfele kezébe jusson. Ám egy hirtelen jött zápor eloltotta a tüzet, így a király mégis fogságba került. Kürosz ismét kegyes volt, Krőzust és országát is megkímélte. A perzsa hódítók Európa határaihoz érkeztek.
Kr.e. 539-ben Kürosz utolsó nagy ellenfele ellen fordult, megtámadta Nabu-na’id Babilonját. A hadjárat rövid és sikeres volt. A babiloni hadsereg megsemmisült. Kürosz a meghódított városból hazaengedte a zsidóságot, és engedélyezte a zsidóság új templomának felépítését Jeruzsálemben. A templom kincseit is visszaadta.
Kürosz nem akarta újjászervezni a megszerzett területeket, mint asszír elődei. Hagyta, hadd éljék saját életüket. Birodalmát olyan egységgé kívánta formálni, melyet népei „önként” tartanak össze.
Kambüszész (Kr.e. 539-522)
Kürosz fia. Igazi önkényúr módjára uralkodott. A hadseregre támaszkodva irányította a meghódított tartományokat. Kr.e. 525-ben vezette legnagyobb hadjáratát Egyiptom ellen. Alsó- és Felső-Egyiptom is a kezére került. További hadjáratai során eljutott Észak-Afrika görög városaiig is. A király távollétében a birodalom keleti felében lázadás tört ki. Kambüszész a lázadás kezdetén meghalt, valószínűleg öngyilkos lett.
Dareiosz (Kr.e. 522-486)
Két esztendő alatt 19 győzelmes ütközetet vívott ellenfeleivel a birodalom minden táján. Kilenc, önmagát királynak kikiáltó fejedelmet győzött le. A hadjáratokban kitűnt tízezer legkiválóbb harcosból szervezte meg hadseregének elit csapatát, a Halhatatlanokat, akik a királyok mindig megbízható testőrségét alkották.
A perzsa birodalom virágkorát Dareiosz alatt élte. A birodalomnak csupán egyetlen, jelentéktelennek tűnő ellenfelet nem sikerült térdre kényszerítenie, Hellászt. Ez később végzetessé vált a számára.
Dareiosz különböző népeit mind több szállal igyekezett összekapcsolni, az együvé tartozás érzését alakítva ki bennük.
Az újonnan szerzett tartománnyal, Indiával együtt a birodalmat 20 kormányzóságra, satrapiára osztotta, melyek élén a király által kinevezett helytartó, a satrapa állt. Melléjük tőlük független katonai parancsnokokat is kinevezett a király. A satrapákat hivatalnokok hada is segítette. Hogy esetleges lázadásuknak elejét vehesse, a fővárosból, Perszepoliszból kiküldött megbízottakkal folyamatosan ellenőriztette őket. Ezeket a király „füleinek” nevezték.
2700 km hosszú utat építtetett, postaszolgálattal. Lüd mintára arany- és ezüstpénzt veretett. Az adók döntő részét nemesfémben kellett a tartományoknak fizetni, emellett el kellett látniuk a hadsereget élelemmel és lovakkal.
A birodalom gazdasága virágzott. Maga Dareiosz erőteljesen propagálta új növényfajták termesztését. Uralma alatt terjedt el a rizs, a lucerna. Fejlődött a bányászat és a fémfeldolgozás. Nőtt az életszínvonal.
A perzsa birodalom egyetlen gazdasági egységbe kapcsolta az ókori Keletet, virágzott a távolsági kereskedelem.
A perzsák a hódításaik során megismert népek kultúrájának elemeit ötvözték össze. Birodalmuk írásbeliségének alapjává az arámi nyelv vált. Az írásbeliséget a fejlettebb területekről kellett átvenni.
Vallásuk központjában Ahuramazda kultusza állt. A klasszikus perzsa vallást Zarathustra, egy legendás életű pap alakította ki. E vallás alapja a jó és a rossz örök ellentéte, ezt tekinti a világ mozgató erejének. Az embernek azonban van lehetősége a kettő közötti választásra. A legfőbb jó megtestesítője Ahuramazda, ő az egyetlen istenalak, akit ábrázolni szoktak. A rossz megtestesítője Angramainju. Az ilyen kettősségen alapuló vallást nevezzük vallási dualizmusnak. A világ története e szerint a vallás szerint a két erő periodikusan visszatérő küzdelméből áll, melyben részt vesznek ezen a kettőn kívül más istenalakok is, pl. Mithrász, az igazság, majd a nap istene, Váju, a viharisten vagy Anáhita, a termékenység istennője.